“A Waldorf-pedagógia annak művészete, hogy az emberben felkeltsük azt, ami megvan benne. Alapjában véve nem is nevelni akar, hanem felébreszteni…”
Hét évvel ezelőtt volt már Waldorf irányban tevékenykedő családi napközije Hevesnek, két szülő kezdeményezésére. Az intézmény egy év múlva Jásziványban nevelte a kicsiket, két éve pedig újból városunkban várja – keresztény kultúrát és régi értékeket közvetítve – a gyermekeket, egészen kétéves kortól az iskolakezdésig. A szervezet működéséről a fenntartó és a pedagógus tájékoztatta szerkesztőségünket.
Maga a metódus sokak számára csak akkor válik ismertté, amikor egy-egy nyílt nap, vagy kézműves foglalkozás keretében ízelítőt kapnak az ott folyó munkából, vagy betekintést nyerhetnek a közösség mindennapjaiba. Akkor láthatják meg ennek a nevelési módszernek a lényegét, ami miatt a szív, a kéz és a fej „iskolájának” is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését harmonikus egységben kezeli.
Hevesen, az Alkotmány út 27. sz alatt egy ilyen különleges, gyermekközpontú, a hagyományos nevelési gyakorlattól eltérő, de a tradicionális értékeket közvetítő kis közösségben tölti hétköznapjait 5 óvodáskorú gyermek, Judit és Julika néni gondoskodó felügyeletével.Velük és Tóth Mariann szülővel, a napközit működtető KICSI HACSANA Nonprofit Kft. ügyvezetőjével beszélgettem egy szép márciusi napon, miközben a gyerekek boldogan gyúrták és kóstolgatták az ebédre készülő cipó tésztáját.
Mariann legkisebb gyermeke jövőre már iskolába megy, az idén azonban még a családi napköziben töltött időt élvezheti.
– Szülői szemmel nézve miben más ez az óvoda, mint egy hagyományos pedagógiai program szerint működő?
Itt már a beszoktatása sem okoz nagy törést. A szülő az első időszakban 1-2 órát tölt itt a gyerekkel, ami később egy egész délelőttre nyúlik. Részt vesz ő is a közös tevékenységben, de nem játszik együtt a kicsivel. Amikor úgy látszik, hogy egy kis időre elszakadhat tőle, akkor először csak a konyhába megy ki, majd el is köszön a gyermekétől, mielőtt egyedül hagyja.
A játékok természetes anyagból készülnek; varrott filc állatok, fejdíszek, palástok, színes leplek, puha báránybőrök, varrott babák, fajátékok. Ha formáznak, akkor méhviasz és só-liszt gyurmát, vagy sarat használnak. Nincsenek épített játékok az udvaron, a mozgás örömét a fára mászás, a szabad futkározás adja. Kint sem unatkoznak, hiszen dióból, sárból, fűből és kőből bármit lehet építeni, közben figyelni a tyúkokat és összeszedni a tojásokat. Az iskolába kerülő gyermekek a pedagógusok szerint sokkal nyugodtabbak, jobban tudnak figyelni és türelmesebbek – sorolja Mariann a tapasztalatait.
Terenyeiné Miklós Judit, a fenntartó Kft. másik tagja 6. éve dolgozik a Waldorf metodikát használva, azt megelőzően négy évig volt képesítés nélküli óvónő. Miután megismerte a hagyományos, és az általa most alkalmazott nevelési elveket, elvégzett egy hároméves Waldorf óvodapedagógiai képzést, mert tudta, hogy azokat az értékeket közvetítve szeretne a kicsikkel foglalkozni. Nem mellesleg saját családja is érezhette a szemlélet pozitív hatásait.
– Mivel töltik a napjaikat a gyerekek?
Napi, heti, havi és éves ritmusban váltakoznak a tevékenységek. A napi ritmusunk úgy alakul, hogy miután megérkeznek a gyerekek, szabadon játszhatnak. Székekből, asztalokból, nagy vesszőkosarakból bunkereket építenek, vagy csak kijátsszák magukból a velük történt dolgokat, miközben figyelünk rájuk. Énekszóra közösen elpakoljuk a játékokat. Fontos, hogy olyan mintát nyújtsunk nekik, ami bármikor, bármelyik gyermek által leutánozható. Minden tevékenységet ez alapján végeznek. Ha bármilyen probléma adódik köztük, nem avatkozunk be, az a cél, hogy egymás között simítsák el a konfliktusokat. Nem magyarázunk, mert úgyis tudják mindannyian, ha helytelen dolgot tettek, de mindent, a bántást is megbeszéljük.
A szabad játék után mondókával kezdjük az évszak-kört, gyertyát gyújtunk és megszámoljuk, hányan vagyunk. A beszélgető-körben egy képzeletbeli fonalat gombolyítunk, miközben mindenki elmondja, mi történt vele előző nap. Ha valaki nem szeretné, annak nem kötelező. Volt olyan kis ovisunk, aki két évig nem is szólalt meg ilyenkor.
Az évszakhoz kapcsolódó dalokkal, mondókákkal, mozgással kísért ritmikus körjátékot játszunk, amely a gyerekek utánzóképességére épül.
A kézkör az ételt köszönti. Családi napközinkben nagy hangsúlyt kap a húsmentes, egészséges étkezés. A tízórai mindig valamilyen gabonából készült étel, mely testnek és léleknek egyaránt valódi táplálék. Ez lehet barna rizs, köles, zabpehely, rozs, kukorica, amit gyümölccsel ízesítünk, és az ebéd elkészítésekor is ügyelünk az alapanyagokra és a változatosságra. Miután megköszöntük a tízórait, leszedjük az asztalt, és odakint játszunk, a szabadban. Nem rettent el bennünket az eső sem, minden gyermeknek van gumicsizmája és kinti öltözéke, amiben bátran lehet saraskodni. Ebéd előtt a folyosón gyülekezünk, kéznézés, ujj-játék és egy kis ölelés után mesegyertyát gyújtunk, és több héten keresztülmondjuk a fő mesét, amit később elbábozunk, vagy ők mutatják be a szereplők bőrébe bújva.
Ebéd és fogmosás után dúdolással csendesítjük el a gyerekeket, és ismét mesélünk. Azoknak pedig, akiknek még nem sikerült elszunnyadni, külön kis altató, simogatás, betakargatás segít ebben.
A hét különböző napjain különféle foglalkozásokat kezdeményezünk. Hétfőn méhviasz krétával rajzolunk, kedden akvarellel festünk. Szerdán gyapjúképeket alkotunk filclapra, csütörtökönként sütünk; kalácsot, kenyeret, pogácsát, pizzát, amit aztán ebédre közösen el is fogyasztunk. Pénteken méhviasz, vagy só-liszt gyurmát formázunk.
– A Harmatcsepp célja az ünnepek valódi megélése.
Éves ritmusunk a hagyományőrzésre, az ünnepekre épül, ezek körforgását építjük be a foglalkozásokba. Ezzel is erősítve a múlt tiszteletét, az ünnepek fontosságának családformáló erejét. A gyerekek mindig nagy örömmel és várakozással készülnek ezekre a napokra. A betakarítási ünneppel kezdjük, majd Szent Mihály, később Szent Márton lámpás ünnepével folytatjuk. Hozzánk Szent Miklós jön, és a szülők által varrt – Nap, Hold és csillagok képével díszített – kék zsákba rejti az aranydiót, almát és mézeskalácsot. Adventi spirál előzi meg a téli szünetet, aminek a családok is részesei. Megemlékezünk a vízkeresztről, és farsangra bárki, bárminek beöltözhet. Az idén vásári forgatagot jelenítettünk meg. Húsvét, a mennybemenetel és pünkösd mind-mind fontos időpont számunkra. Szt. János ünnepéhez a nyár köszöntése kapcsolódik, közös főzéssel, virágkoszorúkkal, ügyességi és körjátékokkal, kincskereséssel.
– Jelenleg öt gyermekkel foglalkoznak. Nehéz lehet fenntartani ilyen létszám mellett az intézményt.
Kis létszámmal, maximum hét gyermekkel dolgozhatunk egy csoportban, de pályázunk egy mini bölcsődei rész kialakítására is. Ehhez a helyiségünk adott, oda várnánk a bölcsődés korú kicsiket. Sokan nem tudják, hogy vagyunk, hogy szívesen látjuk ebben a meghitt, szeretetteljes környezetben a gyermekeket. Ezért is indítottunk a Művelődési Házban szerdánként 16.30-tól baba-mama klubot, ahová várjuk a kisgyermekes családokat sok játékkal, énekkel, hetente változó kézműves tevékenységekkel és egészséges uzsonnával.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmazni ennek a kis közösségnek a célját, akkor mi lenne az?
Azt szeretnénk, hogy a gyermekekből a külvilágra nyitott, önálló és szabadon gondolkodó, testileg és lelkileg egészséges felnőtt váljon.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
