Ma fejet hajtunk a bátrak előtt, fejet hajtunk a hősök dicsősége előtt. Ők azok, akik életpéldájukkal, diadalaikkal és szenvedéstörténetükkel megmutatták, hogy kik voltunk, kik vagyunk és azt is megmutatják, hogy kikké leszünk – fogalmazott Szabó Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselőnk ünnepi beszédében Hevesen, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc napjaira emlékezve.
A megemlékezés a pusztacsászi emlékhelynél kezdődött koszorúzással, hiszen Heves 1848-as emlékei jellemzően Pusztacsászhoz kötődnek.
Az ünnepi szentmisét követően a Művelődési Központban összegyűlt városiakat Sveiczer Sándor polgármester köszöntötte, aki szerint nem számít, milyen időt küldtek az égiek, hiszen az elmúlt években már annyifélét megéltünk nemzeti ünnepünkön. A lényeg, hogy együtt voltunk, vagyunk, és együtt idézhetjük fel március 15-ét! A város első embere elmondta, hogy bár az 1848-as forradalmi események elkerülték településünket, mégis van néhány jellegzetesség, melynek emlékét illő megőriznünk: Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848 júliusában Hevest jelölte ki a Délvidékre induló megyei nemzetőrök gyülekezésének állomáshelyéül, így július utolsó napjaiban több mint 1600 nemzetőr indult innen gyalogosan a bácskai hadszíntérre. A több mint másfél évszázaddal ezelőtti eseményekre visszatekintve megtudhattuk, hogy Heves 1848-as emlékei nagyban Pusztacsászhoz kötődnek. Itt volt a kastélya két nemesi családnak, a Németheknek és a Petheőknek, akiknek fiai katonaként harcoltak, akik kastélyaikban sebesülteket ápoltak, és az elhunyt katonákat itt temették el. Ezért vált Pusztacsász 1848 egyik hevesi emlékhelyévé.
– Minden gondos gazda szívét – miközben ideje nagy részét a rügyfakadás előtt álló gyümölcsfák metszegetésével és ápolásával tölti – különös érzés járja át, hiszen a metszéssel az élő fa hajtásait vágjuk vissza, hogy optimálisabb legyen a növekedés, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termés legyen. Ez a munka különleges felelősséget és szakértelmet igényel, mert a rossz metszés több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Éppen ezért a jó gazda maga szeretné gyümölcsfái fejlődését a kezében tartani, éppúgy, mint ahogy a magyar emberek mindig is szerették az ország sorsát, fejlődésének irányát saját maguk meghatározni. Sajnos, néha az ország testén a metszést a történelem során mások, idegenek végezték. De nemzetünk, még a hazánk sorsát megpecsételni szándékozó, legbrutálisabb beavatkozást, a csonkítást is túlélte. Túlélte, mert a magyarokban lakozó készségek, a bátorság, a kitartás és a következetesség ezt lehetővé tette. Az 1848/49-es szabadságharc sem volt más, mint a bennünk rejlő képességek, tartalékok káprázatos meghatározása, kiaknázása – Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Szabó Zsolt államtitkár, térségünk országgyűlési képviselője a forradalom és szabadságharc 168. évfordulójáról megemlékezni kívánó hevesieket.
Szabó Zsolt ünnepi beszédében kiemelte, hogy a magyar nemzet családfáján 1000 esztendeje, minden évben új rügy fakadt. Ahogy a természetnek is törvénye, hogy minden tavasszal új rügy fakadjon, úgy a magyar történelemnek is törvénye, hogy a szabadságvágyunk időről-időre felszínre kerüljön. Talán ezért van az, hogy bár az idő eljárt már a forradalmak klasszikus formája felett, a szabadságharcot nem puskával vagy bajonettel vívják, a szabadságvágy mégsem oltható ki a magyar gondolkodásból.
„Ma fejet hajtunk a bátrak előtt, fejet hajtunk a hősök dicsősége előtt. Ők azok, akik életpéldájukkal, diadalaikkal és szenvedéstörténetükkel megmutatták, hogy kik voltunk, kik vagyunk és azt is megmutatják, hogy kikké leszünk. Ők értetik meg velünk, hogy lehetünk többek holnap, mint amik ma vagyunk. Csak ők képesek rá, hogy egy kivételes pillanatban megteremtsük a nemzet szellemét. Amikor ma, hőseinket ünnepeljük, felemelkedünk tetteik magaslatára, ránézünk saját életünk távlatára is, kimondhatjuk, hogy erősek vagyunk és magasan járunk.
Két dolgot nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot. A gyenge és a gyáva nemzetnek nincs jövője. Külön-külön, szétforgácsolva, felaprítva, az emberek könnyen elgyengülnek és inukba száll a bátorságuk, de az egység a tétováknak, a gyengéknek is bátorságot, erőt ad. Minden nemzet a saját érdekét képviseli, saját életét éli, saját jövőjét építi. Tartsuk észben: rajtunk, magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen! Azt is tudjuk, hogy a folytatáshoz erő és összefogás kell. Adjon nekünk ehhez a folytatáshoz 1848 forradalmának ereje további erőt, kitartást, összefogást” – zárta szavait az államtitkár úr.
A visszaemlékezést követőn az Újtelepi Katolikus Általános iskola tanulóinak színvonalas műsora tette a napot még ünnepélyesebbé. A verssel, zenével, tánccal és mozgással megkomponált koreográfia Abriháné Karniczki Csilla, Szabadné Dudás Ildikó és Kovács Tibor pedagógusoknak köszönhető.
A délelőtti program a Polgármesteri Hivatalnál, a 48-as emlékmű megkoszorúzásával fejeződött be, ahol országgyűlési képviselőnk tisztelgett elsőként a szabadságharc hősei előtt, majd az önkormányzat, a járási hivatal, a pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait.