Heves főterén azok gyűltek össze június 4-én, akik a trianoni békediktátum aláírásának 98. évfordulóján a hazánk sorsát befolyásoló történelmi tragédiára emlékeztek. Arra a szerződésre, melynek megalkotásakor a győzők önzése, Magyarország ellen érzett rosszindulata nem ismert határokat, és amely magyarok millióit kényszerítette jogfosztott, megalázó kisebbségi sorsra.
A Nemzeti Összetartozás Napján az önkormányzat, pártok és civil szervezetek képviselői a Trianoni Emlékműnél tették tiszteletüket, majd a Szent Mihály Szekere Vándorszínház művészeinek előadásával idézték fel a közel 100 éve történt eseményeket.
Sveiczer Sándor polgármester köszöntőjében beszélt Trianon gyalázatáról, országunk megcsonkításáról, a magyar nemzet ellen elkövetett aljasságokról, melyre fájó kötelességünk emlékezni. És emlékeztetett a ránk kényszerített békefeltételek súlyos területi és emberi veszteségeire, hazánk létfontosságú nyersanyagoktól, és vasútvonalaktól való elzárására, az értékes természeti kincsek elrablására.
De csodával határos módon, Magyarország – köszönhetően a magyar emberek kemény munkájának és áldozatvállalásának – talpra állt! És bár történelmünk bővelkedik sikeres honvédő harcokban, ellenségeink fölött aratott győzelmekben, olyan korszakokban, melyek egy virágzó, gazdag országot tárnak elénk, nem feledkezhetünk meg a tragikus eseményekről sem, melyek visszavetették ugyan fejlődésünket, de népünk szorgalma, élni akarása mindig győzött, és a romok helyén újra hazát épített.
A magyar parlamentben 1920 őszén született deklaráció érzékelteti azt a megdöbbenést, megalázottságot és fájdalmat, amit elődeink éreztek:
„A nemzetgyűlés midőn a trianoni béke törvénybe iktatását elhatározza, és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt, s az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak, s az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak, reánk vonatkozó erőszakolása; hogy a nemzetgyűlés csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy e tényével nemróhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve nincsenek, s nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvátételéhez”
A magyar parlament által a békeszerződés az 1921. július 26-i becikkelyezést követően, 1921. július 31-én törvényerőre emelkedett. Amíg nemzeti érzelmű kormányok irányították Magyarországot, az 1921. évi XXXIII. törvénycikk gyászkerettel jelent meg a törvénytárakban.
A jelenkori magyar parlament döntésének értelmében 2010 óta a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja.
„Úgy, ahogy József Attila megírta: eljő az idő. Hát eljött, és felemelte fejét a vesztes. Az a nép, nemzet, amely nem tanul az elmúlt században elkövetett hibákból, az újra és újra súlyos árat fog fizetni! Ébredjünk hát fel végre és mindent rendeljünk alá Magyarország, a haza érdekében!
A vándorló hordák, az ellenőrizetlen migráció, egy új gerjesztett népvándorlás mind Európa népeit veszélyezteti! A nyertes hatalmi pozícióban lévő országok népeiből kiveszett vagy szándékosan „kiölték” a gyanakvás az óvatosság képességét. Sokan önként adják át területeiket, szinte birkaként engedik be az idegenek 100 ezreit – millióit országaikba, városaikba. Nem érzik a veszélyt, nem látják a következményeket! Évtizedek alatt európai országok fognak eltűnni, kihalni, megszűnni.
…Mi itthon vagyunk ez a mi hazánk és az is marad, amíg világ a világ! De ezt nem adják ingyen, ezért tenni kell! Nap, mint nap tennünk kell!
Ehhez kérem Isten áldását minden jelenlévőre, hogy a Nemzeti összetartozás és a haza ügyeit szolgálhassuk és a ránk rótt feladatokat elvégezhessük!” – zárta Heves polgármestere köszöntőjét.
Fotó:Hevesi Hírportál/Jakab Tibor