2024. November 27. Virgil napja

Főtéri anziksz – Hogyan élt a hevesi polgár a „boldog békeidők” korában?

0

Mint egy összetett képeslap (Ansichtscarte) darabjai, úgy elevenedtek meg a május 10-i séta során a századfordulós Heves hétköznapjai, utcái, házai, kiemelkedő személyiségei, eseményei. Érdekes volt
„visszautazni” az időben és olyan szemmel látni városunkat, ahogy azt a kiegyezés után, egészen az I. világháború kitöréséig tehették a „boldog békeidők” polgárai.

És akkor nézzük – dióhéjban -, milyenek is voltak a XIX. sz. végi és XX. sz. eleji Heves mindennapjai:

A korabeli „Sétatéren” találkoztunk a résztvevőkkel, a „Városháza” előtt. A mintegy nyolcezer fős települést innen irányította az elöljáróság. Itt, a nagyteremben („nagy szálában”) ült össze az akkor 54 fős képviselőtestület. Maczky Emil főjegyző, országgyűlési képviselő tartotta kezében a város igazgatását. Rajta kívül a helyi közélet legjelesebb tagjai voltak Puchlin Kázmér esperes, Nemcsik Kálmán járásbíró, Dluhopolszky Bertalan tanító, Spitzer Vilmos képviselő, Dobóczky Dezső birokos és ügyész, Brieger Géza vendéglős, és még jó néhányan, akik nagyban elősegítették a város fejlődését.

Utunkat Heves „Fő utcáján” folytattuk, ahol üzletek sorakoztak: az Adler-nyomda, a czukrászda, a trafik és egy pálinka-mérés. A sarkot „köpködő”-nek nevezték, ahol a napszámosok gyülekeztek reggelente. Az Adler-nyomdában adták ki a város első képeslapjait és itt nyomták a Heves és Vidéke című hetilapot is. A tér másik része a „Piac-tér”, ahol piacnapokon kupacokban állt a dinnye, az árusok pedig sokszor a hátukon hozták az árut a szomszéd falvakból.

Innen a „Templom-térre” tartottunk. A templomkertet kerítés vette körül, így nem lehetett rajta átjárni, mint most. Sűrű és magas fákkal volt tele, melyek eltakarták a templom jelentős részét is. Szemben a parókia épülete van, melyhez terjedelmes kert tartozott. A templom mellett állt a kántor és a tanító háza is. A kántor ekkor Hevesi János volt, akinek már a nagyapja is betöltötte ezt a tisztséget, ő pedig 1911-ben adta át fiának, Hevesi Józsefnek. Dluhopolszky Bertalan és felesége, a szintén tanító Énekes Kornélia is a város központjában lakott. Hozzá és az ő baráti köréhez jött vendégségbe egri iskolatársa, Gárdonyi Géza, aki a hevesi dohányt szerette, mert az gyengébb volt, mint a „bikarogyasztó” egri. A Templom-térhez közel állt a „Gazdakör” székháza. A módos gazdákból álló szervezetet vezetője Dobóczky Dezső volt.

A „Templom-tér” másik oldalán (Zrínyi u., Profi helyén) azonosítottuk Heves első, 1870-ben nyílt gyógyszertárának a helyét, melyet id. Czingell László vezetett.

Visszatérve a „Millenniumi emlékoszlophoz” felidéztük azt az 1896 évi hevesi díszközgyűlést, ahol erre az alkalomra Maczky Emil szép hazafias beszédet írt, melyet így fejez be: „Ápoljátok a honszerelmet, élesszétek a szent tüzét szívetekben, mert ez adhat csak erőt arra, hogy erősítsük, boldogítsuk a Hazát, s megtarthassuk azt midőn halálos vész környezi.”

Az emlékoszlop mellett 1902-ban fúrták „Heves első artézi kútját”, mellyel óriásit léptek az itt élők egészségének megőrzése érdekében. Kerítés védte az emlékoszlopot és a kutat is a reggelente a legelőkre hajtott tehéncsordáktól. .Az utak porosak, latyakosak voltak, csak a Városháza mellett volt járda.

Áthaladva az „Erzsébet téren” – ahol lakóházak és üzletek sora állt – érünk a „Nagy utca” sarkára, ahol a „Posta” és a M.Kir. Adóhivatal állt.
A postamester Mikola Zoltán volt, akinek tesvére, Mikola Árpád itt, a Postán lévő „szerkesztőségben” kézzel, lila tintával írta 1892-ben HEVES c. napilapját, melyet egy személyben írt, szerkesztett és sokszorosított naponta.

Az utcában Köves Béla gabonabizományos a századfordulón kezdte el építeni házát, mellette pedig Bruckner Ödön járási állatorvos lakott. Ebben az utcában áll a Remenyik család kúriája, akik több vezető tisztséget töltöttek be.

A Hegyes-saroknál visszafordulva, az Erzsébet tér másik oldalára először a hajdani „Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet” érjük el, majd a „Zöldhordó” vendéglőt, az Egyed család házát. Itt, a Zöldhordó előtt volt a hevesi bérkocsi megállóhelye is, akik a vasútállomásról a nyárfákkal szegélyezett utakon idáig szállították a Hevesre érkezőt.

A „Szerelem Alfréd utca” a vármegyei képviselő nevét őrizte meg, aki elősegítette, hogy az utcát kikövezzék. Elismerésképpen emlékoszlopot emeltek tiszteletére. Mellette a „Kaszinó” épülete áll, melyben a „Kaszinó” egyesület működött, ahová megfelelő végzettséggel és anyagi háttérrel lehetett bekerülni. Több volt egyesületnél, vendéglő, könyvtár, hírpiac is egyben. Tornácán hétvégi esteken cigányzenekar zenélt, hogy a sétálókat szórakoztassa.

A Szerelem Alfréd utcából nyílt a „Polgári Olvasókör” udvara, egyben Népkert, ahol a nyári hónapokban az „Arénában” vándorszínész-társulatok léptek fel, de itt indult meg a „Kultur Mozgó”, a rendszeres filmvetítés is. Az utca végén lévő egykori „Nyitrai tónál” szívesen időzött, pihent a hevesi polgár. A tavon létesített korcsolyázó helyet az első bejegyzett helyi sportegyesület, a „Hevesi Korcsolyázók Egylete”.

A szomszédos, Baross Gábor utcában 1867-ben, az emancipáció évében épült meg a zsidó hitfelekezet „zsinagógája”. Ebben az utcában volt a rituális vágoda és a fürdő is. A zsidóság településen belüli aránya ekkor 12 %, közülük sokan a fejlődés helyi előmozdítói voltak, pl. Spitzer Vilmos képviselő és a Hevesi Népbank Rt. elnöke, Elfer Jakab rabbi, Fischoff Márk tanító, Krausz Lajos, a zenekultúra támogatója.

Az utca elején épült fel és 1868-ban kezdte meg működését a római katolikus „Központi iskola” érseki támogatással. Óriási volt a zsúfoltság, előfordult, hogy egy tanító 180 gyermeket oktatott.

Nem messze, a „Hidegvégi utca” sarkán áll a „Nagy kocsma” vagy „Brieger” vendéglő és szálloda, ahol rendszeresen cigányzenészek játszottak, előadók léptek fel. Az utca másik oldalán áll az 1911-ben megnyitott Gyógyszertár, melyet ifjabb Czingell László vezetett.

A Pélyre vivő útvonalat 1894-ben kezdték kikövezni. 1910-ben az egész város csodájára járt, hogy a Jászapátira vezető út építésénél a tömörítést gőzhenger végezte.
A „jászok utcáján” a „főszolgabírói épület” helyéhez érünk. A főszolgabíró feladata az volt, hogy gondoskodjon a járás községeiben a megyei és országos rendeletek betartásáról. Ő a járás legfőbb tisztségviselője, közvetlenül a megyei alispánhoz tartozik.

A séta „Bíró Lajos házánál” fejeződött be (a mai Szakorvosi Rendelőintézet helyén állt). A híres író, publicista és film-forgatókönyvíró itt töltötte gyermekéveit. A hevesi emberekről novelláskötetet is írt. Nála volt vendégségben Ady Endre, jó barátja, aki dinnyemagot vitt haza édesanyjának Érmindszentre.

A kellemes helytörténeti sétát a Múzeumban egy békebeli limonádéval zártuk le.
A program a Cselekvő Közösségek Hete alkalmából a Hevesi Kulturális Központ szervezésében valósult meg.

Gy. Gömöri Ilona néprajzos muzeológus

Hozzászólások lezárva.