„Mi dolgunk a világon? küzdeni 
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” (Vörösmarty)
Barcsik János Békés megyében, Békésszentandráson született 1928. május 20-án. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a közeli Szarvason volt gimnazista, az akkori evangélikus gimnáziumban (1940–1948). Nyolc éven át naponként tette meg oda-vissza az utat kerékpárjával. 1948-ban érettségizett. Érettségi után egy évig fizikai munkát végzett. A következő tanévben pedig már a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző főiskola hallgatója volt.
A tanári pálya
„És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;
s egy tekintetük elhitesse véled:
– szép dologért élsz – és érdemes élned!” (Váci Mihály)
Nagyon érdekesen indult a tanári pályája. A kérdőíven, hogy hol szeretne tanítani, Heves megyét jelölte meg, annak is a déli részét. Így került Hevesre, először a I. sz. iskolát jelölték meg állomáshelyéül, de megérkezése után a 2. sz. iskolába irányították. A volt zárdai iskolában az államosítás után nagy szükség volt civil tanárokra.
A gyakorló év letelte után következett az államvizsga. Nem sokkal ezután minden előzetes egyeztetés nélkül kapta meg az igazgatói kinevezést. A hártyavékony papírlapot, a néhány soros gépelt szöveggel ma is őrzi.
Hogy a kezdeti nehézségeken úrrá tudott lenni, hogy a legkülönbözőbb élethelyzetekben is helyt tudott állni, köszönhette a szüleitől kapott példáknak, a családi nevelésnek, sőt magának az akkori és ottani faluközösségnek is.
Iskolavezetőként
„A lámpás tudását osztogatta,
Tanított, nevelt szépre, jóra.
Nem érdekelte a karrier, a hírnév,
Tanítványai közt szétosztotta szívét.” (Jászkürt)
Minden előzmény nélkül kapott vezetői kinevezést 1953. június 20-án. Így emlékszik erre:
„Néhány nap állt csak rendelkezésemre, hogy átgondoljam az azonnali teendőket, és megfogalmazzam hosszú távon az elveimet. Egyik vezetőtársam ajánlotta: az első időben légy kőkemény, azután pedig hagyd őket dolgozni. Rendszerető ember voltam mindig, ezt tudták is rólam.” Gyorsan népszerűvé vált.
A 2. sz., Körzeti Általános Iskola igazi „nagyüzem” volt méreteit és az ott folyó munkát tekintve. 150 ember munkáját irányította, szervezte, ellenőrizte naponta. Még óvoda is tartozott az intézmény keretébe, és a tagintézmények Tarnabodon és Hevesvezekényen. Kiváló segítői is akadtak, akik nagyon lelkiismeretes, pontos munkát végeztek nap, mint nap.
A nyári szünet napjait is szinte benn töltötte az iskolában. Így volt ez éveken át. Nem volt könnyű egy akkora intézményt igazgatni, a szerteágazó munkákat szervezni, végrehajtatni, ellenőrizni. A siker egyik titka a munkaközösségek jó megszervezése, a munkaközösség-vezetők körültekintő kiválasztása. Igyekezett élettel, tartalommal megtölteni az iskolát.
A KÖRZETI Iskola eredményei
A Körzeti Iskola, mint az akkori vidéki iskola, a kiváló tehetségű tanulói a nevelők tehetséggondozása eredményeként megyei és országos versenyeken is többször értek el „dobogós” helyezéseket. Egykori tanítványai közül sok tanár, több orvos és jogász is kikerült, no és számtalan a munkában, az élet különböző területén tisztességesen és becsületesen helytálló ember. A legtöbb tanulmányi versenyt magyarból, matematikából és kémiából nyerték a tanítványaik, de nagyon sok szép eredményt értek el, sok-sok érmet nyertek testnevelésből, sportból is tanulóink.
Közéleti tevékenységek
„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek…” (Ady Endre)
Barcsik János címzetes igazgató a Pro Cultura Heves cím kitüntetettje 1957-től 55 éven át volt tanácstag. Jó munkája elismeréseként tagja lett a Járási Tanácsnak, 1967-ben beválasztottak a Végrehajtó Bizottságba. Felfigyelve szervezőkészségére, munkabírására, aktivitásara, tagja lett a Megyei Tanácsnak is. Munkája betetőzése volt, hogy nagy szavazattöbbséggel 1985-ben országgyűlési képviselő lett.
Kitüntetések
„Magasra csavart lánggal égtél,
füzetek fölé hajolva talált az éjfél.
Mint évelő növény a kertben,
újra kihajtol minden évben
Új élet fakad, gyönyörű…
glóriája évgyűrű.” (Jászkürt)
Sokat dolgozott, tette a dolgát, nem vonakodott soha a munkától. A felelősségtudat, a hivatástudat, a gyermekszeretet vezérelte. Sokszor és sokféle kitüntetéssel jutalmazták.
Munkaérdemrend Ezüst fokozata, Kiváló Pedagógus, Pedagógus Szolgálati Emlékérem, Kiváló Úttörővezető, Pro Cultura, Pro Urbe Heves
42 évi munka után 1992-ben kitöltve az utolsó megbízatási ciklusát, 64 évesen ment nyugdíjba, a rendszerváltozás után. Nem küldték el, sőt marasztalták, de úgy gondolta, az a helyes, ha a fiataloknak is lehetőséget ad a bizonyításra.
A nyugdíjazás után 10 évig a hobbi-földjén dolgozott, mindig is szerette a fizikai munkát. Időközben megromlott a látása. Szabadidejében óriási könyvkészlete arra csábította, hogy kedves regényeit, szakkönyveit újraolvassa. De erre az utóbbi időben már nem volt lehetősége. Figyelemmel kísérte a helyi és országos eseményeket a rádió segítségével, az újságot felesége olvasta fel, és ha ideje engedte egy-egy könyv is sorra került.
Fokozatosan romló egészségi állapota mellett szellemi frissessége, tájékozottsága a napi eseményekről irigylésre méltó volt még 89 évesen is. Naprakész volt a Körzeti Iskolája eseményeiről, Heves város és az ország fontos eseményeiről.
Egy hónappal ezelőtt még felesége rubin diplomája igényléséhez adott információkat, örülve annak, hogy Ő tavaly megérhette a saját vas diplomájának az átvételét.
Üzenete a mai fiataloknak, a jövő generációinak
„S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiuk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ.
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” ( Ady Endre)
„Az egész társadalomnak felelősséget kell éreznie közös dolgainkért, az országért, jövőnkért. A jövő egyik záloga az oktatásügy, a művelődés ügye. Ma is kiművelt emberfők sokaságára van szükség. Csak jól átgondolt, közös gondolkodás, közös cselekvés segíthet át a nehézségeken, a problémákon. Nem folytonos kritikára, hanem közös tevékenységre van szükség. Én bízom a jövőben.
Minden mai pedagógus jó példával járjon elől, legyen tanítványai számára világító fáklya, követendő példa, az eredmény, a tisztelet nem marad el.”
Halálával a KÖRZET ISKOLA történetének egy alapító és meghatározó egyénisége, egy példakép távozott, de emléke örökre szívünkben él.
Sándor Istvánné tagintézmény-vezető (egykori tanítványa)
