1848. március 15-e csupán egy egyszerű esős tavaszi nap volt. Ám ekkor Pesten forradalom zajlott. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor és fiatal társai – akiket márciusi ifjak néven emleget az utókor – a Pilvax kávéházból elindulva a Landerer nyomdához vonultak, kinyomtatták 12 pontba foglalt követeléseiket, és kiszabadították a jobbágyok sorsát szívén viselő Táncsics Mihályt.
A tömeg először az egyetemhez vonult, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, és felolvasta a 12 pontot. Ezután a tömeg a Landerer-nyomdához vonult. Március 15-e eseménysora Pesten az esti, Nemzeti Színházbeli programmal zárult, ugyanis 18 órától a Bánk Bánt játszották.
Sajnos 1848 tavaszán és nyarán a nagyhatalmak sorra eltiporták az európai forradalmakat, az osztrákok lemondatták a magyar kormányt. Az 1848-as szabadságharc 1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétel napján elbukott.
Mindezen események hű tolmácsolói voltak intézményünk tanulói, a kis alsósok, a felső tagozatosok és a szakiskolai diákok. Ünnepi műsoruk elindítója nemzeti himnuszunk közös eléneklése volt, majd elhangzottak azok az ismert szövegrészek, táncok, versek, dalok, melyek abban az időben buzdítva, egy jobb sors reményében hangzottak el. Petőfi Nemzeti dala, a 12 pont jól ismert sorai mindnyájunk fülében ott zengtek. Az aláfestő zenék csak még jobban fokozták azt a hangulatot, melyben hőseink valóban hittek egy jobb jövőben. Énekkarunk Petőfi szellemét megidézve énekelte „A költő, ha visszatér…” dallamát. Katona József Bánk bán c. operájának jól ismert áriája – a szent hazáról – méltó zárása volt megemlékezésünknek.
Molnár Kálmánné, pedagógus
Fotó: Balla Ildikó
