Bár sokunknak már első nekifutásra sikerrel zárulhat a forgalmi vizsga, ennek ellenére köztudott tény, hogy a minimális gyakorlati menettávon kívül számos vezetéstechnikai ismeret hiányában, legalábbis nem kellő gyakorlat keretében kezdjük el „hasítani” a sztrádát. Tapasztalt vén rókák ezt, általában némi nyers tömörséggel fűszerezve állítják: „A jogsi nem ad rutint, hanem később épül ki”.
Való igaz, folyamatos részvétel nélkül a közúton előforduló helyzetek deffenzív (előrelátó) megítélésének nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk eleget tenni, így az ingerek kifejlesztésén érdemes folyamatosan, minden egyes járművezetés alatt törekednünk. A holttér elméleti fogalmával mindenki, indokolt esetekben való használatával azonban már kevesebben szeretnének tisztában lenni, azt a gyakorlatban ugyanúgy alkalmazni. A jármű konstrukciójából adódó kisebb, összeszűkült látótér ez alól nem ment fel bennünket, mindig számítanunk kell a lappangó, azaz „Dynomen helyzetek” esetleges bekövetkeztére, ugyanis a balesetek mintegy 90 %-a megelőzhető lenne kellő figyelem és belső kontroll birtokában. A megelőzés kulcsa elsősorban a folyamatos információgyűjtésen túli preventív magatartásban rejlik, illetve a megfelelően megválasztott sebességben és mihamarabbi észlelésben. Veszély jelentkezhet például egy, az autóbuszöbölben éppen utasokat leszállító autóbusz környezetében, ahol a tömegközlekedési eszköz elől kiléphet a gyalogos. Mielőtt az öböl mellé hajtanánk, csökkentsük sebességünk és tartsuk enyhén lenyomva a tengelykapcsolót, valamint a fékpedálra helyezzük rá jobb lábunkat, így egyrészt a váltás közbeni lefulladást, de progresszív fékezéssel a vészfékezést is megelőzhetjük. Amint ellenkormányzásra már nem lenne időnk, illetve járművünk elé lépett a gyalogos, úgy mindkét említett pedált már-már szinte rúgással nyomjuk be ütközésig.
Érdemes átlátnunk ugyanakkor a menettulajdonságokat is, melyet legfőképpen a járműre ható menetellenállás befolyásolhatja. Itt egyrészt a futófelület és az aszfalt közötti súrlódás által a menetiránnyal ellentétesen felléphet gördülési ellenállás, de a légáramlat teljes konstrukcióra ható légellenállásra, illetve dombos vidéken vezetve, kimondottan a lejtő meredekségétől függő emelkedési ellenállásra is számítanunk kell. A gördülési ellenállást elsősorban az abroncsok optimális nyomásértéken tartásával, a légellenállás keltette fogyasztástöbbletet az ablakok, tetőablakok zárásával, használaton kívüli tetőcsomagtartó leszerelésével, míg az emelkedési ellenállás mérséklését pedig a magasabb fordulatszámú, alacsonyabb sebességfokozatba kapcsolással érhetjük el. A visszakapcsolással nyert erőtartalékot ugyanakkor előzésre felkészülve is alkalmazhatjuk, így növelhetjük járművünk gyorsító képességét, emellett nagy hasznát vehetjük a parton való le-, vagy a járdaszegélyen való felhajtás idejére működtetett motorféknek is, hiszen minél alacsonyabb fordulatszámon vesszük le lábunkat a gázpedálról, azzal arányosan növelhető motorfékerőt képezhetünk. Ilyenkor gyakorlatilag a motor fogyasztása megszűnik, amit indokolt esetben érdemes a lehető leggyakrabban használni. Tudatosan mérsékelhetjük fogyasztásunkat akkor is, amint azt enyhe gázadással tesszük, nem túllépve az aktuális sebességfokozat fordulatszámának a 2/3-át, de a hirtelen, intenzív elindulások, vagy megállásokat lehetőleg kerüljük, ugyanis jelentős kopásnak tehetjük ki vele a futófelületet. További praktikus tanács, belső égésű motorral működtetett járműnél, ha tisztában vagyunk a tank űrtartalmával, így kalkulálhatjuk, hogy az aktuális töltöttségi szinten mekkora menettávot tehetünk meg. Például ha tudjuk, hogy a tank 45 l-es, emellett műszaki leírásából a 100-on való fogyasztás esetén kereken 8 l-t tüntetnek fel, úgy az űrtartalom és a fogyasztás hányadosával, majd annak 100-al való szorzásával könnyen megtudhatjuk, hogy teli tankkal mintegy 562,5 km-t tehetünk meg, melyet természetesen a fent taglalt menetellenállások fellépése erősen befolyásolhat. Összességében számos előny származik a vezetéstechnikai ismeretek rutinszerű alkalmazásából, a pedálok helyes használatával ugyanis optimalizálhatjuk a fogyasztást, gumikopást, vagy a kopó alkatrészek korai elhasználódását. Ahogyan egyre többször veszünk részt a forgalomban, úgy kis idő múltán rendszerint odatekintés nélkül képesek vagyunk használni a kormányoszlopon lévő legfontosabb kezelőszerveket, ugyanakkor korábbi oktatónktól, vagy egy gyakorlottabb ismerősünktől is bátran kérhetünk kiegészítő tanácsokat, utólagos iránymutatást. A legfontosabb, hogy ne teremtsünk veszélyhelyzetet, melynek kialakulásáért a nem szabálykövető közlekedési magatartás „segíthet” hozzá. Ha megfelelően alkalmazkodunk a szabályokhoz és nem okozunk veszélyhelyzetet, a baleset bekövetkeztének valószínűségét is jelentősen csökkentjük.
Tekintve a menet-ellenállások változékony fellépését, így a forgalmi szituációk is mindig eltérőek, amire csökkentett sebességgel, fokozott összpontosítással készüljünk fel, mert nemcsak saját, vagy mások testi épségével, sok esetben állásunk meglétével is számolnunk kell. Logisztikai vállalatok tömkelegei alkalmaznak sofőröket a gyártóegységekből, vagy átrakó állomásokból való rakományszállításhoz, így ezen munkakörök betöltéséhez általában „B”,”C”, vagy „D”típusú vezetői engedélyre van szükségünk. Amennyiben vezetési érzékünket hivatásunkkal szeretnénk egybefűzni, úgy egyes munkaadók a jogosítvány megszerzésének érdekében kedvezményes tanfolyamokat biztosíthat. Általában olyan ipari fejlettségű vidékre települnek a fentihez hasonló nagyvállalatok, melyeket vidéki városainkból is többnyire korszerű útszakaszokon keresztül közelíthetjük meg, mint ahogyan ezt a Békés-megyei Szarvas településének közlekedéshálózata is szépen példázza. A békéscsabai, kecskeméti, szegedi, vagy éppen szolnoki térségek közelsége miatt érdemes e vidéke munkavállalásunkat megtervezni, mivel az alföldi oktatási, kulturális, vagy épp álláslehetőségek egész sora állhat rendelkezésünkre, mindazonáltal a Szarvas állás hirdetési oldalon is tudunk keresgélni, vagy a névadó járművezetéssel kapcsolatos pozíciók, vagy szakmunkához kötődő naprakész állástípusok között. Ez utóbbi ugyanis a térségben feltöltött álláspalettának mintegy negyedét teszi ki, szakipari végzettségű munkákban ebből kifolyólag itt sincs hiány.
