Adventben „megnyíltak a szívek, s a belőlük áradó szeretettüzek meleg ruhákká, cipőkké, élelmiszerekké s csillogó karácsonyfákká változtak, és eljutottak a szűkölködő szegény hajlékokba, hogy örömet szerezzenek”- írta a Heves és Vidéke 1939-ben.
Karácsonyhoz közeledve régen is, ma is több figyelem fordul az elesettek, rászorulók, gyermekek és idősek felé. Aki tud, és akar, igyekszik jót tenni. Heves múltjában különösen nagy jelentősége volt a karitatív missziónak az 1930-1940-es években, amikor nagyon sokan éltek nyomorban, vagy a háború miatt apa és családfő nélkül.
A korszakban mintegy harminc „civil szervezet” működött a városban, melyek közül több végzett rendszeres karitatív munkát, tervezetten és hatékonyan. Példájuk ma is ötletadó és iránymutató lehet.
A Hevesi Szociális Miszszió Társulat alapítója és legnagyobb támogatója a Kállay – Dobóczky nemesi családok voltak, akik rendszeres és jelentős összegeket fordítottak e célra. A szervező munkát „missziós hölgyek” végezték. Gyűjtöttek adományt sokszor házról házra járva, teaesteket, kabaréesteket rendeztek, ahol „felülfizetéseket” elfogadtak, az adakozók neveit pedig közzétették a Heves és Vidéke hasábjain. A téli hónapokban napközit nyitottak, ahol ingyen ebédet kaptak a tanyai iskolások, akik nem tudtak hazamenni. 1939 karácsonya előtt a község szegényei között 400 kg lisztet, 600 kg burgonyát, 20 kg zsírt, száraz főzeléket és 10 kg cukrot osztottak ki. Hámornik Berta óvónő és Schneider Mariann tanítónő szervezte meg minden évben a Mikulásvásárokat a községháza nagytermében vagy az iskolában. Itt az úrhölgyek és missziós hölgyek által készített ízléses kézimunkákat, ajándéktárgyakat lehetett fillérekért megvásárolni.
Az „elaggott” és már dolgozni nem tudó iparosokat a Járási Ipartestület és a Hevesi Iparos Jótékony Nőegylet segítette az általuk szervezett teaestek és gyűjtéseik bevételével.
Az Országos Stefánia Szövetség hevesi védőintézete az anyákat köszöntötte. 1939ben 60 csecsemő és kisded kapott ruhát, csomagot, játékot, valamint két sokgyerekes anya pénzjutalomban részesült.
A helyi Szent Imre Cserkészcsapat minden évben 8-9 szegény családot keresett fel meleg ruhaneművel és élelmiszerrel.
Az Orsolya Zárdában ünnepség keretében minden gyermek ajándékcsomagot kapott a rendfőnöknő jóvoltából. 1931-ben pl. „66 kisleányt öltöztettek fel meleg ruhába, a ruhácskák önkéntes adományokból gyűltek, amit a jó apácák varrogattak, javítgattak össze.”
A Római Katolikus Egyház Szent Antal perselyéből 1931-ben 21 pár cipőt kaptak a kültelki iskolás gyermekek.
Különösen emlékezetes volt 1942 karácsonya, amikor a KALÁSZ (katolikus agrárleányok szövetsége) a Gazdakörben a „A honvédek karácsonya” jegyében nagy sikerű színielőadást szervezett, melynek bevételéből a harctéren küzdő hevesi honvédeknek küldtek csomagokat.
A helyi közösségi karácsonyi szokások egyházi és egyesületi keretek közt valósultak meg. Az ünnepségek sorát mindig a Szívgárdisták pásztorjátéka nyitotta meg a Központi Iskola szétnyitható kettőstermében. A Jézus Szíve – tisztelethez köthető Szívgárda-mozgalom vezetője M. Angela zárdai tanítónő volt.
A Karácsony előtti kilenc nap szép szokása volt a Szent Család Járás szertartása, melyet a Rózsafüzér Társulat tartott. A jelképes szálláskeresés során minden este másik rózsafüzéres tagnál gyűltek össze közös ájtatosságra.
Az egyesületek karitatív missziója – ezen belül „karácsonyi szívjósága” – Heves minden társadalmi rétegéhez eljutott valamilyen formában, mely máig követendő és példaértékű.
Gy. Gömöri Ilona néprajzos muzeológus
