A farsangolás legfőbb ideje „farsangfarka”: farsangvasárnap, hétfő és húshagyókedd. Ez a három nap jelmezes-álarcos játékokkal, tánccal, vénlánycsúfolókkal, tréfás köszöntésekkel telt.
Heves környékén az emlékezet szerint a tréfás játékokban leggyakrabban a cigányasszony, a betyár, a menyasszony és a vőlegény alakja tűnt fel. Farsangi bált tartottak a Gazdakörben és a Polgári Olvasókörben. A „farsangi ivó” vasárnap délben kezdődött a kocsmákban.
Elterjedt szokás volt a lányok és legények külön farsangja. Négy-öt évtizeddel ezelőtt még előfordult Heves megyében is, hogy maskarába öltözött nők járták be a falut, s a férfiakat jégcsappal „megborotválták”. Este „macskabált” tartottak, ahová férfi nem tehette be a lábát.
A dél-hevesi településekről szép leírásokat olvashatunk arról, hogyan zajlottak ezek a mulatságok. Tarnabodon a három napig tartó ivóba nappal mindenki bemehetett, „de este csak az, akit a legény felkeresett a lakásán és úgy a lányt, mint szülőket felkérte, engedjék el a lányukat vele az ivóba”. A legényt megkínálták kocsonyával, süteménnyel, borral, a meghívott leány pedig rózsát, rozmaringot, szalagot tűzött a legény kalapja mellé. A fiúk a bál előtt megbeszélték, ki kiért megy, nehogy egy helyre kettő is beállítson.
Boconádon s „bakfazékvágás” jelentette a farsangi időszak vidám eseményét. A legények vödrökben almát, diót, citromot vittek a lányos házakhoz. Ha a legényt valamikor kikosarazták, a vödröt állati trágyával tömték meg. A bakfazékdobás és cefrevágás – hasonló, megszégyenítő tartalommal – leginkább a szomszédos jászsági településekről ismert.
Pélyen farsangvasárnapon a fiatalok a kocsmában találkoztak, ahol cigányzene mellett táncoltak.
Tarnamérán a farsang utolsó három napjára a legények kibéreltek egy házat, cigányt fogadtak. A konyhát berendezték ivónak. A lányoknak színes csavart formájú cukorkát vettek. Három napig mulattak, énekeltek, lassú és gyors csárdást táncoltak.
Az egyházak próbálták fékezni a farsangi mulatozásokat. 1940-ben a hevesi plébános a „farsangi könnyelműségek”, a „rendetlen mulatságok” helyett egésznapi Szentségimádás meghonosítását tervezte.
A Vízkereszttől tartó farsangi időszak hamvazószerdával zárul, melynek ideje ebben az évben február 10. Ezzel a nappal kezdődik a Húsvétot megelőző negyven napos böjti időszak, amikor a hagyományt tiszteletben tartva már tilos mulatságokat tartani.
A zajos, jelmezes farsangi szokások a középkorban terjedtek el. Az a hiedelem hívhatta életre őket, hogy az emberek úgy gondolták, tél végére a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek, melyeket vigalommal, zajjal el kell űzni. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak. 1525-ben húshagyókedden maga II. Lajos király is jelmezben jelent meg az ünnepségeken. Később – a rendbontások miatt – igyekeztek korlátozni, tiltani a mulatságokat.
Gy. Gömöri Ilona
