Tökfaragó versenyre küldhették be pályamunkáikat november 10-ig a hevesi gyerekek és felnőttek, családok és baráti társaságok. A megmérettetés célja, egy ősi magyar néphagyomány felelevenítése, ápolása, hiszen manapság nem sok családban fordul elő, hogy a tökfaragás hagyományát és a hozzá fűződő meséket, mondákat megismertetik a gyerekekkel. Pedig a tökfaragás, a legősibb magyaR hagyományok egyike. Hajdanán, amíg dédanyáink kislánykorukban elsősorban csak babáztak, addig dédapáink olyan játékszereket is készítettek a tél beállta előtt, amikkel igyekeztek megrémiszteni a sötét utcákon járkáló, gyanútlan falubelieket. Illetve az első, töklámpásról szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe nyúlik vissza.
A vitamindús növényből sokan készítettek ötletesnél ötletesebb alkotást, megmutatva, hogy „túllépve” a hagyományos töklámpások faragásán, milyen lehetőség adódik még ennek a narancssárga finomságnak a díszítésére. A három legtalálékonyabb pályázón kívül különdíjban részesült – többek között – a legfiatalabb induló, illetve a legtermékenyebb is, aki hat alkotással járult hozzá a program sikeréhez.
Az eredményhirdetésre november 11-én, Szent Márton napján, a Márton-napi Hagyományőrző Családi Játszóház alkalmával került sor, melyen zsúfolásig megtöltötték a hevesi Művelődési Központ auláját és színháztermét az érdeklődők. A több száz résztvevőt a délután folyamán több program is várta: báb- és mozielőadás, kézműves foglalkozások, manókeresés és finom uzsonna, és azt is megtudhatták, hogy a tökből készült kiállított alkotások kiknek a kreativitását dicsérik:
- helyezett: Szép család (tökházikó) – Kölcsey út
- helyezett: Lajer Sára (Márton-napi libafogat) – Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 1.b. osztály
- helyezett: Lajer Nóra (boszorkány töklámpás) – Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 6. osztály
Különdíjat kaptak:
- Csoport alkotás (denevérek): Arany János úti Tagóvoda, Katica csoport
- A legfiatalabb alkotó (Peppa Pig): Balassa Emma
- A legtöbb tököt díszítő alkotó: Mátyás Boglárka (tök babák) – Szent Gellért Katolikus Általános Iskola
- A legkülönlegesebb alkotás (bagoly): Tábori Nikolett és Janosek Zsolt
- A legötletesebb alkotás (Minnie egér): Máté Gabriella és Regykó Katalin – EJROK 8.a. osztály
- Csontos Zoltán – Benedek Elek Általánis Iskola 7. osztály
- Kőmíves Erzsébet – Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 4. osztály
- Dávid Kristóf – Körzeti Általános Tagiskola
- Mátyus Krisztina – EJROK 9. b. osztály
Ebben az esztendőben kicsit csendesebb volt a Márton-nap Hevesen, hiszen a korábbi években megrendezésre kerülő gasztronómiai rendezvény ötletgazdája, koordinátora, Janosek Antal, betegsége miatt a hagyományőrző családi napon nem lehetett jelen, egészségi állapota sajnos ezt nem tette lehetővé. Őt a család kérésére fia, Zsolt képviselte, tőle vehették át az első alkalommal meghirdetésre került városi tökfaragó verseny elismeréseit a díjazottak.
A díjakat Heves Város Önkormányzata és a Harmatcsepp Játszóház ajánlotta fel.
És hogy miért kapcsolódott – részben – a Márton-napi hagyományőrző rendezvényhez egy ilyen jellegű megmérettetés?
Sokan, akik a halloween partyk hóbortjának tarják és a tévé által népszerűsített angolszász divathoz kapcsolják a töklámpások készítésének hagyományát, bizonyára nem forgatták még a Magyar néprajz VI. kötetét, amely pedig igencsak érdekes dolgokat említ. Amíg dédanyáink kislánykorukban elsősorban csak babáztak, addig dédapáink olyan játékszereket is készítettek a tél beállta előtt, amikkel igyekeztek megrémiszteni a sötét utcákon járkáló, gyanútlan falubelieket. Ehhez levágták egy nagyobb tök tetejét, a belét gondosan kikaparták, majd egy éles bicskával szemet, orrot, szájat kanyarítottak rá. Sötétedés után égő gyertyát tettek az üreges, faragott tökfejek belsejébe, majd rúdra szúrták, vagy a kerítések tetejére, és várták a hatást.
A fentiek kétségtelenül bizonyítják, hogy az amerikai Halloween ünnep tárgyi jelképe kísérteties hasonlóságot mutat a magyar néprajz töklámpásával, melynek hagyományai nálunk olyan régre nyúlnak vissza, amik messze megelőzik a Halloween térhódítását.
És egy kis történelem… Az első, töklámpásról szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges “fáklyák” nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: “fénylik, mint Salamon töke”. Az eredeti vár, ahol a király egykor raboskodott, sajnos nem maradt fenn, viszont romjainak köveiből építtetett új várat IV. Béla a tatárjárás után. A jelenleg is meglévő Salamon-torony egykori királyunk emlékét őrzi.
Manapság nem sok családban fordul elő, hogy a tökfaragás hagyományát és a hozzá fűződő meséket megismertetik a gyerekekkel. Pedig valószínűleg külön élményt jelentett a hevesi kicsik és nagyok számára is, hogy a saját maguk által kiválasztott tökből elkészítették és a verseny keretében meg is mutathatták alkotásaikat, melyeket a Művelődési Központ előkertjében bárki megtekinthet.
