Hatvanöt évvel ezelőtt szerezték meg felsőfokú tanulmányaik lezárásaként oklevelüket, így vasdiplomát kaptak a városi Pedagógusnapon 2017. június 9-én Veres Istvánné, Holló József és Laczkó Józsefné. Barcsik János nyugalmazott, címzetes igazgató, Pro Cultura Heves, Pro Urbe Heves kitüntetettje, volt országgyűlési képviselő június 6-án Egerben, a megyei Pedagógusnapi ünnepségen vehette át az elismerést.
Veres Istvánné
Gödöllőn született 1931. szeptember 15-én. Elemi és polgári iskolát Gödöllőn, középiskoláját Cinkotán végezte, ahonnan érettségi után a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskolára került matematika-fizika szakra, ahol 1952. augusztus 23-án államvizsgázott.
Az első teljes gyakorlóévét Gödöllőn tanította fiú és lány iskolában. A szaktárgyai mellett alkotmánytant is tanított. 9 év után 1960-ban férjével és lányával Hevesre költözött, ahol férje az Állami Gazdaság igazgatója volt, 1978. szeptemberi haláláig.
Az 1960/61-es tanévet az 5. Sz. Általános Iskolában töltötte. A felső tagozaton oktatott matematikát és mellette osztályfőnöki feladatokat is ellátott. 1961. augusztus 23-tól 25 évet dolgozott folyamatosan az I. sz. Általános Iskolában. 1 évig nyugdíjban volt, majd 3 évre visszatért a katedrára és nyugdíj mellett tanított, illetve utolsó évben napközis nevelőként fejezte be a pedagógusi pályáját, amelyet mindvégig hivatásnak tekintett.
5-8. osztályig oktatott matematikát és technikát. Mindig osztályfőnök volt és minden osztályát végigvitt, elballagtatott. Pályája során tanítványai rendszeresen részt vettek tanulmányi versenyeken, ahol minden évben bejutottak a megyei versenyekre és ott 1-5. helyezést szerezték meg. Mint rajvezető osztályával országos versenyig jutott.
1961-től 3 éven keresztül Szakmunkásképző iskolában is tanított annak megszűnéséig. Rendszeresen segítette a főiskolai hallgatókat az iskolában töltött gyakorlati idejük alatt.
Éveken keresztül volt csapatvezető, így rendszeresen táboroztatott országon belül, de Németországban, Lengyelországban és az akkori Szovjetunióban is volt gyermekcsoportokkal.
Tanítványaival közvetlen, igen jó munkakapcsolatot tudott teremteni, osztályfőnökként, csapatvezetőként és napközis nevelőként egyaránt. Munkáját mindig az igényesség, a körültekintés és a gyermekszeretet hatotta át pályája során.
Holló József
1929. október 8-án született Hevesen. Az elemi iskolát 1936-41 között a hevesi Római Katolikus Iskolában végezte el. 1941-1949 között a gr. Széchenyi István Főgimnáziumba járt, ahol 1949-ben érettségizett. Az Egri Pedagógiai Főiskolát 1949-ben kezdte el, amelynek 1949-52 között volt a hallgatója.
1951. szeptember 1-jétől a Főiskola II. sz. Gyakorló Iskolájában tanított 1956-ig.
Pedagógiai pályáját a hevesi II. sz. Általános Iskolában folytatta 1956. szeptember 1. és 1957. november 16-a között. Munkáját átlagon felüli színvonalon és eredménnyel végezte, amelynek elismeréseként 1957. november 17. és 1964. júliusa között a Hevesi Járási Tanács Művelődésügyi Osztályát vezette. 1964. augusztusától nyugdíjazásáig, a hevesi V. Sz. Általános Iskolában dolgozott.
Több, mint 10 évig volt az iskolának igazgatója. Vezetése alatt az iskola sokat fejlődött. Ezekben a fejlesztési munkákban elévülhetetlen érdemeket szerzett, hiszen jelentős társadalmi segítséggel építették meg a két műhelytermet, éttermet, játszóteret. Igazgatása alatt a személyzeti munkától kezdve az iskola tartalmi munkáján át, egészen a rend és tisztaság teremtése, megtartása terén példás rend, pontosság volt a jellemző.
Szakfelügyelői munkáját is példásan látta el, különösen a napköziotthonos nevelés korszerű módszereinek népszerűsítésében.
Feladatai közé tartozott az iskolai könyvtár vezetése is. Ezt a munkáját is hihetetlen energiával, odaadással végezte. Igen sokat tett az iskolai könyvtár gyarapításáért is.
Több cikluson keresztül tevékenykedett tanácstagkét Heves fejlesztésében.
A 36 év nevelő-oktató munkájának eredményeként a nevelőtársai, a szülők, volt tanítványai és a város lakossága is elismerték munkáját és megbecsülték.
1989. október 8-án nyugdíjba vonult, de még nyugdíjasként sem pihent, hiszen 15 évig a Heves Város Gyermekjóléti Szolgálata munkáját irányította.
Barcsik János
1952.júniusában szerzett tanári diplomát a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 42 évi munka után 1992-ben kitöltve az utolsó megbízatási ciklusát, 64 évesen ment nyugdíjba. Nem küldték el, sőt marasztalták, de úgy gondolta, az a helyes, ha a fiataloknak is lehetőséget ad a bizonyításra.
Sokat dolgozott, tette a dolgát, nem vonakodott soha a munkától. A felelősségtudat, a hivatástudat, a gyermekszeretet vezérelte. Sokszor és sokféle kitüntetéssel jutalmazták kiváló vezetői, pedagógusi tevékenységét, ami példaértékű emberi tulajdonságokkal párosult.
Útravalóul szolgáló üzenete a mai fiatalságnak: Minden mai pedagógus jó példával járjon elől, legyen tanítványai számára világító fáklya, követendő példa, az eredmény, a tisztelet nem marad el.
Laczkó Józsefné (Antal Piroska Erzsébet)
1927. február 24-én született Jászladányon. Édesapja Antal Aladár tanár, iskolaigazgató, édesanyja Utassy Piroska háztartásbeli volt.
Elemi iskoláit a szülőfalujában végezte. A polgári iskola elvégése után a különbözeti vizsga letétele után tanulmányaimat a jászapáti királyi katolikus Gróf Széchenyi István Gimnáziumban folytatta, ahol 1945-ben érettségi vizsgát tett.
Az 1951/52-es tanévben képesítés nélküli tanítóként dolgozott Jászladányban. Az általános iskolai pedagógiai pályáját gyakorló tanítójelölti működéseként való beszámításával.
A Jászberényi Állami Tanítóképzőben alakított képesítő vizsgabizottság előtt tett tanító képesítő vizsgát, ami magyar tanítási nyelvű általános iskola alsó tagozatában való tanításra jogosította.
Kilencévnyi nevelő-oktató munka után búcsút vett szülőfalujától és a hevesi V. Számú Általános Iskolában folytatta pedagógiai tevékenységét tanítóként, majd később napközi otthonos nevelőként. Innen került nyugállományba 1982. november 14-én, 31 év munkaviszony után.
Hiányzott a gyermekekkel való munka, ezért nyugdíjazása után tovább folytatta a pedagógus pályáját 1990 júliusáig a hevesi Kisegítő Iskolában. 39 gyermekek között eltöltött év után, végleg búcsút vett a katedrától.
Nagyon szerette ezt a hivatást. Már gyermekkorában eldöntötte, hogy pedagógusként szeretne tevékenykedni ezen a szép, de nehéz pályán. Döntését soha nem bánta meg, mert a gyermekek nevelése-tanítása sok örömet okozott az évek során.
A pedagógus pályája során mindig nagy igyekezettel, példás szorgalommal, hozzáértéssel és eredménnyel végezte munkáját. A sok éven keresztülvégzett eredményes tevékenységével kivívta a tantestület elismertségét, közmegbecsülést. Munkatársai szerették és igényelték segítségét.
Sajnos, Laczkó Józsefné Pirike néni 2017. május 18-án elhunyt. Nyugodjék békében!
Gratulálunk az elismerésekhez!
