ISMERT HEVESIEK: Hevesi Lajos író

Hevesi Lajos (eredetileg Lőwy Lajos) magyar újságíró, író, műkritikus, művészettörténész, Heves mezővárosában született 1843. december 20-án. A sokoldalú Hevesi a 19. század második felében kialakuló professzionális hírlapírás termékeny és népszerű alakja volt.

Iskoláit Pesten végezte, majd Bécsben orvostudományokat és filológiát hallgatott. E két, egymástól erősen eltérő diszciplína is jelzi érdeklődésének széles tartományát, amely egész későbbi munkásságára is jellemző maradt.
A bécsi tanulmányok után visszatért Pestre, és rögtön bekapcsolódott az enyhülő politikai viszonyok közepette fellendülő hírlapírásba. 1866-ban a kiváló Pester Lloydmunkatársa lett, és haláláig írt a lapba, de részt vett a korszak humorisztikus lapjainak – Borsszem Jankó, Bolond Miksa – megindításában és készítésében is.

Szinte minden ismertebb korabeli lapba dolgozott. Cikkei, elsősorban hangulatos tárcái, sűrűn jelentek meg a Magyarország és a Nagyvilágban, a Fõvárosi Lapokban, a Vasárnapi Újságban.

Már ifjúkorában is hihetetlen munkabírása volt, kortársai szerint volt olyan nap, amikor négy tárcát írt, és szinte csak azért élt, hogy dolgozhasson, és ez nála az írást jelentette.
Az újságíráson kívül “szárazabb” dolgokkal is foglalkozott, első kiadott könyvében, alig huszonegy évesen a kereskedelmi levelezés gyakorlati és elméleti tudnivalóit gyűjtötte csokorba. Szépirodalmi művei közül az 1872-ben megjelent Jelky András lett a legmaradandóbb, nevét ez a klasszikussá vált ifjúsági regény őrizte meg napjainkig.
Bizonyára termékenysége és munkabírása is hozzájárult ahhoz, hogy 1873-ban az éppen csak megszülető Budapest első útikönyvének megírásával őt bízta meg a “fővárosi hatóság”. Hevesi ebben a műfajban is maradandót alkotott: a három városból (Buda, Pest, Óbuda) létrehozott Budapest bemutatása, leírása manapság forrásértékű, a könyv szerkezete, felépítése, praktikusságra való törekvése pedig példát mutatott minden későbbi Budapest-útikönyv írónak
Ez idő tájt lett szűk érdeklődési körének Budapest ekkor még pangó művészeti élete, így Hevesi 1875-ben a pesti Kávéforrás kávéházból áttette székhelyét a bécsi kávéházakba. Haláláig ott is maradt.
Természetesen Bécsben is újságíró volt, a művészeti és kulturális élet hű krónikása, jó harminc éven át. Közben számtalan novellát, útirajzot, művészettörténeti tanulmányt írt, jórészt németül.

1909-ben a Kisfaludy Társaság levelező tagja lett. Műveinek legnagyobb része (novellák, útirajzok, művészettörténeti tanulmányok) német nyelven jelent meg. Humoros útirajzokat és a művészéletéből merített emlékezéseket is írt. Mint kritikus és művészeti író élete utolsó idejéig a legújabb művészeti irányok elszánt harcosa és úttörője volt.

1910-ben gyógyíthatatlan betegsége miatt agyonlőtte magát.

Érdeklődése egyre inkább a képző- és iparművészet felé fordult, nyitott és az újdonságok iránt fogékony szelleme (és tolla) hatékonyan támogatta az új, modern művészeti mozgalmakat. Közben a múltról sem feledkezett meg, elsőként dolgozta fel rendszeresen a 19. századi osztrák művészet történetét.
Amikor testét halálos betegség támadta meg, ez az örök kíváncsi és tevékeny szellem nem várta meg, hogy a kór legyőzze: 1910. február 27-én önkezével vetett véget életének.

Művei:

A kereskedelmi levelezésnek kézikönyve. Elméleti és gyakorlati útmutatás. Pest, 1864.
Betrachtungen über die kirchliche Reform, mit besonderer Rücksicht auf das österreichische Konkordat von Dr. Stephan Toldy. Aus dem Ungarischen übersetzt. Pest, 1868. (2. kiadás. Pest, 1869.)
Sie sollen ihn nicht haben. Heiteres aus ernster Zeit. Leipzig, 1871.
Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Történeti kutforrások alapján. Magyar népkönyv különös tekintettel a serdültebb ifjuságra. Pest. 1872. (Ism. Vasárnapi Ujság bő kivonatban. 2. kiadás hat képpel. Bpest, 1875., 3. kiadás. Bpest, 1879., 4. kiad. Bpest 1896. Németűl: Bpest, 1875. 2. kiadás. Bpest, 1879. Finnül: Helsingfors, 1875.)
Kalauz Felső Magyarország vasutain. Kézikönyv a Kárpátokat beutazók számára. Bpest. 1873. (Németűl. Bpest, 1873.)
Budapest és környéke. A fővárosi hatóság megbizásából. Hiteles adatok nyomán készült; uj térképpel és számos fametszettel. Bpest, 1873. (Ism. Pesti Napló 175. sz. Németűl. Bpest, 1873.)
Karczképek az ország fővárosából. Bpest, 1876.
Auf der Schneide. Ein Geschichtenbuch. Stuttgart, 1884. (Elbeszélések.)
Neues Geschichtenbuch. Bpest. 1885.
Auf der Sonnenseite. Ein Geschichtenbuch. Bpest, 1886.
Almanaccando. Bilder aus Italien. Bpest, 1888.
Buch der Laune. Neue Geschichten. Bpest, 1889. (Ism. Főv. Lapok 90. sz. és Pester Lloyd 65. sz. Silberstein.)
Ein englischer September. Heitere Fahrtben jenseits des Canals. Bpest, 1891.
Regenbogen. Sieben heitere Geschichten, illustrirt von Willy Schulz. Bpest, 1892.
Von Kalau bis Säckingen. Ein gemüthliches Kreuz und Quer. Bpest, 1893.
Mutter und Töchter. Lustspiel in 3 Aufzügen von Árpád Berczik, nach dem Ungarischen für das deutsche Volkstheater in Wien bearbeitet und mit einer biogr. Skizze versehen. Bpest, 1894.
Zerline Gabillon. Ein Künstlerleben. Bpest. 1894.
Glückliche Reisen. Bpest, 1895.
Die Althofleute. 1897.
Der zerbrochene Franz, nebst anderen Humoresken und Geschichten. 1900.
Österreichische Kunst im XIX. Jahrhundert. 1903.
Der Zug um den Mund. 1906.
Acht Jahre Secession. 1906.
Altkunst Neukunst. 1909.