– A föld átlaghőmérséklete egyértelműen emelkedik, és bekövetkezhetnek emiatt olyan változások, amiket már nem fogunk tudni visszafordítani. A hideg, amit most tapasztaltunk, nem ellentétes ezzel a tendenciával, a kisebb időszakokban megjelenő eltérések csak megerősítik az eddig zajló folyamatokat – jegyezte meg a szakember.
– Nem valószínű, hogy összefüggésben áll a Közép-Európát sújtó szokatlan hideg időjárás a klímaváltozással, de nem is kizárt. Az kétségtelen, hogy a sarki jégsapkák gyors olvadása befolyásolja az északi félteke légmozgásait. A mindeddig északon beragadt hideg légtömegek könnyebben kiszabadulhatnak – erősítette meg Ürge-Vorsatz Diána klímakutató.
A klímaváltozás hatásai már most is befolyásolják az életünket, de a későbbiekben még erősebb hurrikánokról, tájfunokról, szélsőséges aszályokról szólnak majd a hírek.
A víz alá kerülő országméretű tengerpartok, a sivataggá váló mediterrán térségek nemcsak a helyi lakók problémái lesznek, hanem valamennyiünket érintenek majd.
Ezért is érdekes, hogy a mostani “szokatlan” hidegről beszámoló cikkek alá mégis sorra érkeznek a megjegyzések: “Na, nagyokosok, mi van a globális felmelegedéssel?”
Kézzelfogható bizonyíték kell?
Az van vele, hogy az éghajlat és az időjárás bár összefüggő, mégis két külön fogalom: az éghajlat az, amire számítunk, az időjárás pedig amit kapunk – magyarázza Mika János éghajlatkutató, az Eszterházy Károly Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. A mostani keményebb mínuszok egyébként sem cáfolják a globális felmelegedést sőt, beleillenek a képbe.
Az éghajlatváltozás miatt az elmúlt 50-60 évben olyan módon rendeződtek át a légköri mozgások, amelyek kedveznek a télnek: mintegy a tél-nyár különbség felével nőtt a légnyomás, azaz gyakoribbak és tartósabbak a derült időt, legfeljebb vékony felhőréteget biztosító, magas nyomású képződmények, az úgynevezett anticiklonok.
Ezzel összefüggésben nő a fagyos napok száma, miközben – a zöm, a többi nap melegedése folytán – a tél átlagos hőmérséklete mégis emelkedik.
Ha az átlagember a felmelegedés egyértelmű jeleit szeretné érzékelni, ne dugja homokba a fejét, hanem olvasson, tájékozódjon – javasolja a szakember. Azt fogja látni, hogy a változás ténye megerősítést nyer, gondoljunk itt a fent leírtakra vagy a hőhullámokra, aszályokra, áradásokra, szélsőséges időjárási eseményekre hazánkban és világszerte.
Nyilván senki nem veszi észre a saját bőrén, hogy évtizedenként néhány tizedfokkal melegebb van, de még azt sem, hogy az ipari forradalom óta eltelt szűk 150 évben világszinten egy Celsius-fokkal nőtt bolygónk átlaghőmérséklete.
A megindult folyamatok még nem visszafordíthatatlanok, de azokká válhatnak, ha túllépik a három – napjainkhoz képest kettő – Celsius-fokot. “Hivatalosan” összesen két – mostantól számítva még egy – foknál szokták meghúzni a kívánatos határt, ez azért van, mert ha a kettőt megcélozzuk, talán sikerül három alatt tartani.
Az emberiség felét kiönti a víz
Ha nem teszünk semmit, a következmények beláthatatlanok. Ha átlépjük a három fokot, azzal olvadásra ítéljük Grönland jégtakaróját, amely további évszázadok alatt hét méterrel emelheti a tengervíz szintjét.
Az Antarktisz délnyugati peremén, a Ross-tengerben van egy jégtömb, ami a tenger aljáig ér. A számítások szerint a melegedés miatt ez elmozdulhat és az Egyenlítő felé sodródva elolvadhat: ha bekövetkezik, az öt méterrel emeli a szintet mindenhol a Földön. Az emberiség fele tengerparton él, a következményekbe belegondolni is szörnyű.
Eddig 20 centiméterrel emelkedett a vízszint, de már ez is elég volt ahhoz, hogy sokaknak el kelljen költöznie egyes kisebb Csendes-óceáni kis szigetállamokból. Az emberiség másik fele számára pedig a tengeri kereskedelem közvetítésével szállított termékek ára az egekbe szökne. De a legnagyobb problémát a klímamenekültek jelentenék.
Egyes vélemények szerint már a mostani menekültválság hátterében is az éghajlatváltozás áll, ám az ENSZ becslései szerint – ha nem teszünk semmit, és a felmelegedés a mai ütemben folytatódik, 2050-ig 250 millió – egymilliárd ember kényszerül elhagyni otthonát.
A szakember szerint szerencse, hogy a tengeri jég olvadása nem emeli a vízszintet, mert nyáron már ennek is a 20 százalékát elveszítettük. Itt érdemes szólni az Északi-sark jegéről is, amely nyaranként szinte évről-évre rekordméretűre zsugorodik. A legpesszimistább forgatókönyv szerint 2080-2085 körül nyárra teljesen el is tűnik az északi sark jege. Azért nem “örökre”, mert ősszel-télen egy része minden évben visszafagy majd.
Rövid távon még sokan örülhetnek is neki, hiszen hajózható lesz a terület, de megnyílik az út az ottani fosszilis energiahordozók kitermelésére és elégetésére, vagyis újabb üvegházgázok kibocsátására. Magyarországon a sarki jég visszahúzódása következtében ritkábbá válhatnak a kora őszi fagyok.
Valójában viszont a sarki jég olvadása az éghajlatváltozás egyértelmű és legtisztább indikátora, emellett tovább növeli a felmelegedést: a fehér felszín a napsugarak 40-70 százalékát veri vissza, míg az óceán “sötétje” csak 10-et.
Sokszor halljuk azt is, hogy a tengerek felszíne melegszik, de csak kevesen gondolnak bele, ennek milyen hosszú távú hatása van. A meleg évszázadokig hatol lefelé, pontosabban mind vastagabb és vastagabb vízréteg melegszik fel. Bolygónk óceánjainak 3,8 kilométeres átlagmélységét tekintve, a hőtágulás önmagában is jelentős mértékben növeli a tengerszintet – emeli ki Mika János.
Száguldunk a végállomás felé
Jelenleg a növényzet és az óceánok az általunk kibocsátott üvegházgázok 30 százalékát képesek elnyelni, vagyis 70 százalékot kellene visszavenni, hogy a levegő kémiai összetétele ne változzon, s ennek következményeként a légkör ne melegedjen, a tengerek szintje ne emelkedjen tovább. A csökkentéshez van ugyan pár évtizedünk, de ennyi kell is, és ez idő alatt bolygónk várhatóan tovább melegszik, de a fenti határok át nem lépése mellett még tolerálható mértékben.
Ebből a szempontból jó hír, hogy bár csökkenésről nem számolhatunk be, de 2014-2016 között az eddigiekhez képest csak nagyon kis mértékben nőtt az üvegházgázok légköri koncentrációja.
Végezetül még egy gondolat, miszerint Földünk klímája a múltban is egyfolytában változott, az élővilág pedig alkalmazkodott hozzá, most sem kell túllihegni ezt az egészet. A mondat első része igaz, a második nem: az a baj, hogy a változás jelenleg az emberi tevékenységnek köszönhetően túl gyors, ilyen sebességű, az egész Földre kiterjedő változást a földi élővilág még nem ért meg, ezért nem is tudta megtanulni, hogyan alkalmazkodjon hozzá.
Egyes földtörténeti korokban bizonyíthatóan voltak már a korszakok között sokkal nagyobb különbségek is, mint ami felé most haladunk, de a folyamat sokkal lassabb volt. Természetes módon a globális átlaghőmérséklet az utóbbi ezer évben 2-3 tized Celsius-fokot változott – történetesen csökkent -, most 100 év alatt melegedtünk 1 fokot.
Ez pedig ijesztő. Bolygónk és az élővilág egy része nyilván túléli, ha így folytatódik, de egy újabb, tömeges kihalás, a táplálékláncok megszakadásával veszélybe sodorhatja magát az emberiséget is.
Forrás: 24.hu, blikk.hu
