Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg! Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg. Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák, Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó, S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.
(Részlet Dr. Zempléni Miklós A boldog szunnyadókhoz című verséből. A szerző a 2. magyar hadsereg egykori honvédorvosa volt.)
74 éve, 1943. január 12-én zajlott le a második világháborúban a Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, és napok alatt megsemmisült szinte az egész, kétszázezer fős magyar hadsereg. Rájuk és köztük Heves katonafiaira emlékezünk ma.
200 hevesi születésű katona halt hősi halált vagy tűnt el a harcok és a visszavonulás forgatagában. Volt olyan édesanya, aki mindkét fiát elveszítette. Nekünk, kései utódoknak emlékeznünk kell rájuk, a vesztes világháború katonahőseire!
A 2. magyar hadsereg keleti frontra szállítását 1942 áprilisában kezdték meg.
A hadsereg vezetője vitéz Jány Gusztáv m. kir. titkos tanácsos vezérezredes volt és egysége három hadtestből állt.. A magyar egységek megérkezésük után fokozatosan felváltották az addig harcoló német csapatokat. A Don keleti oldalára visszaszorított orosz csapatok ekkorra egy végleges védelmi vonalat építettek ki úgy, hogy az alkalmassá vált egy későbbi ellentámadásra. Három hídfőt is kialakítottak a front magyar védelmi szakaszán: Uriv, Korotoljak és Scsucsjénél. A hídfő felszámolására a magyar és a német egységek nagy erőfeszítéseket tettek, de azok kudarccal végződtek.
A sikertelen hídfőcsaták után a katonai vezetés szinte lehetetlen feladat elé állította a 2. magyar hadsereget azzal, hogy a Don partján 208 km hosszan a folyóvédelmi feladatokat magára vállalta. A feladat ellátását súlyosan nehezítette több körülmény. Az egység létszámban kevésnek bizonyult ilyen hosszú frontszakasz védelmére. Fegyverzetük elavult, jószerével az I. világháborúban lehettek volna korszerűek. Óriási nehézséget okozott a megfelelő téli ruházat és az élelem hiánya, mindezt pedig tetézte a mínusz 25-30 fokos hideg.
A kialakult állóháborúban a katonák dideregve, elfagyott kezekkel vártak a sorsukra.
Így jött el 1943. január 12-e, amikor 9 óra 45 perckor igen heves aknavető és tüzérségi előkészítés után megindult az urivi hídfőből háromszoros túlerejű orosz csapattámadás. A váratlan erős támadás kivetette a magyar egységeket állásaikból és a támadók igen jelentős teret nyertek. Több alakulatot, egységet a bekerítés veszélye fenyegette.
Január 13-én és 14-én az orosz csapatok a korotoljaki és a scsucsjei hídfőből 3 km szélességben újabb támadást intéztek nagyerejű tüzérségi és harckocsi előkészítés után.
Ez az akció lehetővé tette az orosz csapatok számára, hogy kialakuljon egy átkaroló hadműveletű állapot.
Az áttörési csaták szörnyű poklában 2000 km távolságban hazájától több tízezer magyar hunyt el, vagy lett hadifogoly. Ezekre a hősi halottakra emlékezünk, a hadtörténészek által megállapított 141.971 fős veszteségre.
A Don mellett teljesített szolgálatot sok hevesi katona is.
A Heves és Vidéke többször közölte a honvédek leveleit a távolból.
„A havas Don partja, 1942. november 15.
Mi, honvédek Istenben bízunk, hogy nemsoká hazasegít bennünket győzelmesen és dicsőséggel szép Magyarországra, kedves családi körünkbe. Heves községből Keleten harcoló honvédek üdvözletüket küldik hozzátartozóiknak és havas Don partjáról és kérjük őket, legyenek nyugodtan, mert hála a jó Istennek, nincs semmi bajunk, egészségesen vagyunk, sokat gondolunk rájuk.”
A levél aláírói, Pintér Zsigmond és bajtársainak többsége két hónap múlva, 1943. január közepén elesett a Don melletti harcokban. A helységnevek, ahol a legtöbb hevesi életét vesztette: Sztorozsevoje, Osztrogovszk, Uriv, Harkov.
A veszteséglistákon a következő halálokokat jelölték meg: aknarobbanás, fejlövés, gépét lelőtték, légnyomás, bénulás, repesz, szívlövés, légitámadás, aknaszilánk.
200 hevesi születésű katona halt hősi halált vagy tűnt el a harcok és a visszavonulás forgatagában. Volt olyan édesanya, aki mindkét fiát elveszítette.
Nekünk, kései utódoknak emlékeznünk kell rájuk, a vesztes világháború katonahőseire!
Gy. Gömöri Ilona
