Kicsit izgul az ember, amikor olyan tapasztalt íróval és újságíróval szeretne elbeszélgetni és azt megosztani az olvasókkal, akinek a tollából több kötetnyi könyv és megannyi írás került ki, akinek a munkásságát számtalan díjjal ismerték el, aki meseműsorain és előadóestjein nem csupán ad – kinek örömet, kinek vigaszt –, de kap is. Övé a boldogság érzése, hogy történeteivel és meséivel megajándékozhatja hallgatóit.
Kóka Rozália volt a díszvendége Hevesen a Blaha Színkör „Egy asszon két vétkecskéje” c. stúdiószínházi előadásának, melynek alapját a Magyar Örökség díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történetei adták.
Két előadás szünetében – egy kicsit félrevonulva a zajosan ünneplő közönségtől – sikerült a kedves, mo-solygós Rozikától megtudni, hogy tizenkilenc évesen, néprajz szakkörösként indult első, „igazi” néprajzi gyűjtőútjára. Aranyosi Árpád bácsi, a gyermekkorából ismert mesemondó történeteit vette fel magneto-fonra, és az általa elmondott mesékből és a gyűjtött népdalokból állított össze egy anyagot az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra. Második helyezésének jutalmául ellátogathatott a Néprajzi Múzeumba, ahol megismerkedett mindazokkal a kiváló, szellemi nagyságokkal, akik meghatározták ké-sőbbi életútját. Morvai Péter, Diószegi Vilmos, Domokos Pál Péter és Kerékgyártó Adrienn hatására és példájára ma is folytatja a 43 évvel ezelőtt kezdett munkát.
A tanítással egy időben fogott hozzá a meséléshez, de akkor még nem székely meséket mondott, hanem könyvből olvasott. 1971-ben alakította meg az Érdi Bukovinai Székely Népdalkört, amit több mint 41 évig vezetett, és ennek a dalkörnek a létrejötte tette szükségessé a mesékkel való színpadra lépést is. A közösség sikerét mutatja, hogy 1991-ben őt és népdalkörét hagyományőrző tevékenységéért a hamburgi Alfred Toepfer F. V. S. Alapítvány “Európa-Díj a Népművészetért” kitüntetéssel jutalmazta. 1973-tól önálló estjeivel – ahogyan ő mondja – bejárta az egész „magyar glóbuszt”, Amerikába többször is hívták.
Az Egy asszon két vétkecskéje és az Egy asszon, két asszon felnőtteknek szóló, szép szerelmes történe-teket tartalmazó gyűjteményei mellett sok – gyerekeknek íródott, meséket, mondákat és anekdotákat tartalmazó – könyv és hanglemez is fűződik Kóka Rozália nevéhez. A Katyika meg Matyika, Aranyhajú ikergyermekek, Virágszépzöld Anna, A kicsi kígyókirályfi, Mátyás király rózsát nyitó ostornyele moldvai csángó és bukovinai székely történetei minden meseszerető fiatalnak és idősnek szórakoztató élményt jelentenek olvasható, vagy hallgatható formában.
Bár a televízió és a számítógép nem igazán a varázslatos történetek hallgatására ösztönzi a gyermekeket, a több évtizednyi mesélői múlttal rendelkező Rozika szerint óriási igény van a mesemondásra. Ezen hite megerősítést nyert a Gyimes-völgyi Mátyás Király Mesemondó versenyen is, ahová három megye tizen-négy – köztük mindössze három magyar tannyelvű – iskolája nevezett be. Jelentkeztek a háromszéki Esztelnekről, a moldvai Pusztinából és az összes gyimesi iskolából. Összesen 106 kisdiák tanulta a Mátyás királyról szóló örökérvényű regéket, és adta elő szépen, ízesen, önmaga és a hallgatóság számára is élvezetesen. Az első rendezvény visszhangja nem tette kétségessé, hogy lesz folytatás. Így is történt. Október 17-én, a II. Gyimes-völgyi mesemondó versenyen Benedek Elek történeteivel nyűgözték le a zsűri tagjait a gyerekek.
A Blaha Színkörrel először júliusban került kapcsolatba, amikor Erdészné Turcsányi Katalin a szerelmes történetek színrevitelének ötletével megkereste. És hogy mennyire volt ez az elgondolás sikeres, mi sem bizonyítja jobban, mint az arany fokozatú minősítés és különdíj, mely az idei Országos és Kárpát-meden-cei Színjátékos Találkozón a „Blahások” jutalma lett. A már több helyen játszott előadás a népmesegyűj-tőnek is olyan örömet jelentett, mint amennyire – véleménye szerint – a színészek is élvezték a darabot. A mélységében és humorában is átélt jelenetek ötletesen és finom megoldásokkal érzékeltették a pajzán helyzeteket. A hevesiek játéka annyira tetszett a díszvendégnek, hogy egy külön anyagot is átadott, és an-nak feldolgozására kérte meg a színkör vezetőjét, valamint megígérte, hogy egyszer mesélni is visszajön hozzánk.
A csillogó szemű Rozikát három unoka, az emberek szeretete, és az eseménydús, színes élet tartja fiata-lon. Tettekből és tervekből is van még jó pár a tarsolyában, ezek egyike volt a tavaly nyáron megalakított Virággyöngy Moldvai Csángó Kisegyüttes. A fővárosban tanuló és dolgozó csángó magyarokból álló cso-port első bemutatkozása 2014. augusztus 20-án volt a Budai Várban, a Magyarság Házában. A Légy áldott Szent István király! című, közösen bemutatott műsorukat nagy tetszéssel fogadta a nagyszámú közönség.
A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Népművészet Mestere több mint negyven éve ír a törté-nelemről, a hagyományokról, és azokat színpadon népszerűsíti. Noha számos kiadványt készített, élete fő művét – kétezer oldalnyi anyagból – most szeretné kötetbe rendezni. Kívánunk ehhez, és a mesemondás-hoz jó egészséget, és figyelmes közönséget, a mesékre vágyóknak pedig azt, hogy továbbra is hallhassák Rozika csodálatos történeteit, melyek eddig is „…mint valami lelki “hamuban sült pogácsák” segítettek élni, segítettek a nehézségeket legyőzni, kinek-kinek élethelyzete szerint.” Legyen így ezután is!
