Az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható Szabó Zsolt országgyűlési képviselő március 15-i ünnepi beszéde.
Tisztelt Egybegyűltek!
Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy Önökkel ünnepelhetek!
Hajagos József írta egy tanulmányban Heves megye 1848-as eseményeiről, a mi őseinkről, akiknek a neve is legyen áldott
„A különböző színhelyekről érkező tudósítások özöne zúdult március 15-e után Heves megyére, s azok nem maradtak visszhang nélkül. A földrajzi közelség miatt előbb a pesti események váltak ismertté a megyében. (…) a pesti forradalomról az első híradások március 17-én megérkeztek Egerbe is, ahol a hírek a legnagyobb felbolydulást okozták. Itt március 18-án nagyszabású népgyűlésre került sor a városháza előtt, ahol éppen a városi képviselőtestület ülésezett. Gáhy József főbíró a gyülekező tömeg hatására óriási lelkesedés közepette felolvasta a Pest-Buda városi hatóságok által megküldött Mit kíván a Magyar Nemzet? című kiáltványt, amely a 12 pontból és annak bevezetőjéből állt.”
Látható, hogy március 15. nem csak Pest forradalma volt, hanem hamar visszhangozta a vidék is. Heves településen április elején már biztosan működött nemzetőrség, nem kevesebb, mint kétszáz fővel. Komoly létszám! Ezzel az Önök elődei a térségben elsők között álltak ki a törvényes rend, a magyar szabadság mellett.
Tisztelt Hevesiek!
A hazának ma is szüksége van Önökre! Sok minden változott 1848 óta, de a magyarokat fűtő szabadságvágy, az a kívánságunk, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés, változatlan.
Engedjék meg, hogy először a békéről beszéljek!
A veszélyek korában élünk. A szomszédunkban véres háború dúl négy éve, sokan rajtunk keresztülhaladva kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, néhányan éppen itt találtak menedéket. Napjainkban viszont a béke és a háború kérdése még égetőbb, mint korábban. Ugyanis nem elég, hogy Európa is egyre inkább belekerül a háborús spirálba, pénzzel, paripával, fegyverrel, de már a Közel-Kelet is lángol. Ne hallgassuk el: Ukrajna nem csak olajblokáddal, de már direkt halálos fenyegetésekkel is igyekszik beleszólni a magyar választásokba. Mi ezt nem fogjuk engedni! A magyarok álláspontja egyértelmű: mi békét és biztonságot akarunk. Ezt vállaltuk négy éve, és ezt vállaljuk a következő négy évre is.
Ami a szabadság kérdését illeti, március 15-e a magyar szabadság ünnepe. A márciusi ifjak azért küzdöttek, hogy a magyarok sorsáról mi magunk dönthessünk. Büszkék vagyunk rá, hogy magyarok százezrei és milliói mehetnek szabadon az utcákra, és dönthetnek szabadon a sorsunkról. A szabadság azonban, ahogyan azt a XX. század velünk is megtanította, illékony. Olyan, mint a levegő, a hiányát azonnal megérezzük, a megléte viszont ma már természetes. Tudjuk azonban, hogy ma is épül olyan birodalom és van olyan külhatalom, amely a magyarok hangját elnyomná és semmibe venné, és szívesebben döntene rólunk, helyettünk. Megint úgy van, mint a migrációnál, megmondanák nekünk, kivel éljünk együtt, szívesen döntenének rólunk, helyettünk.
Április 12-én viszont még szabadon dönthetünk!
Tisztelt Hevesiek!
Itt beszélnék a béke és a szabadság után az egyetértés kérdéséről. Az ember olyan, hogy szeretne minél nagyobb egyetértést kialakítani a többiekkel, vágyjuk a nemzeti egységet. Mind büszkék vagyunk 1848-ra, így legalább egy ügy biztosan van ma is, amiben a magyarok egyetértenek.
Nem akarok zsákbamacskát árulni Önöknek, kampányhetek előtt állunk. Sok vitánk van és lesz politikai ellenfeleinkkel, és ezek egy része nem is ér véget majd április 12-én. Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy egymást tiszteletével, az egyetértési pontok keresésével, és a véleménykülönbségek elfogadásával kell együtt élnünk. Ha másban nem tudunk megállapodni, akkor is maradjunk a békés egyet nem értésnél. Így tettek március 15-ei hősei, 1848-49 szabadságharcosai is, ezt a jó példát kell követnünk nekünk is.
A következő hetekben is elkel majd a derű, ezért engedjék meg, hogy megosszak önökkel egy 48-as adomát.
- szeptemberében Kossuth Lajos a magyar csapatokkal már Bécs előtt táborozott.
Az egyik reggelen egy öreg Württemberg-huszár állt elébe, és azt mondta neki: – Hoztam uram, németet! – s a huszár diadallal mutat a mellette lovagló, lefegyverzett vasastisztre, akit az előőrsön fogott el.
Kossuth elbeszéltette magának az elfogás történetét, s az előadás annyira megtetszett neki, hogy a fogolyért 10, a lováért pedig 100 pengő forintot ajándékozott.
A huszár megpödörte bajuszát, és értetlenkedve válaszolt:
– A ló megér ugyan 100 pengőt, de a német, Isten ugyse, nem ér tizet!
Tisztelt Hevesiek! Legyen béke, szabadság és egyetértés!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
