Heves város testvérvárosi “kötelékei” már huszonöt éves múltra tekintenek vissza, az első dokumentum a kapcsolatok létesítéséről 1991-ben született. A fejlődéshez, a további kapcsolatok kiépítéséhez a lendületet a helyi közélet szinte minden területén erősödő tapasztalatcsere igénye adta.
Az elmúlt években szoros kapcsolatot sikerült kiépíteni Európa öt országának hat településével. 1991-ben az olaszországi Breganze városával, 1993-ban Hollandia Aalburg városával, – mely kapcsolat azóta sajnos megszűnt -, 1994-ben Románia Csíkszereda és Gyergyócsomafalva, 2007-ben a szlovákiai Tornalja, 2008-ban pedig Lengyelország Sulejow településeivel alakított ki partneri viszonyt Heves.
A testületek által jóváhagyott megállapodások alapján és szellemében az elmúlt évek során több olyan közös rendezvényre, tapasztalatcserére került sor, amely a kapcsolatok elmélyülését segítette gazdasági, kulturális és egyéb, pl. közigazgatási területen.
Az erdélyi testvérvárosokkal történő kapcsolat kimondottan kulturális területen épült ki. Ennek eredményeként a város különböző csoportjai, az iskolák képviselői között jó az együttműködés. Az önkormányzat 1998-ban anyagi támogatást nyújtott a Csíkszeredán felállított Gál Sándor székely tábornok szobrának elkészítéséhez. 2001-ben a Gyergyócsomafalván újra öntött Kossuth szobor költségeihez járult hozzá.
És most ismerjük meg egy kicsit jobban Gyergyócsomafalva földrajzát!
A valamivel több mint 4000 lakost számláló Gyergyócsomafalva Erdély keleti, Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el, a tengerszint feletti magassága: 745-775 m. A falu a Gyergyói medence dél-nyugati részén, a Görgényi havasokat és Hargita hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.
Szomszédos települései: Gyergyószentmiklós, Gyergyókilyénfalva, Gyergyóújfalu, Székelyvarság, Borzont és Gyergyóalfalu
A község összterülete 9683 hektár, amiből 5512 hektár mezőgazdasági (1419 hektár szántó, 1117 hektár legelő, 2976 hektár kaszáló), 3829 hektár erdő, 35 hektár vizek, 149 hektár utak, 147 hektár belterület, 11 hektár terméketlen terület.
Megközelítése
Nyugat felől, Parajd irányából, a 13B jelzésű országúton, átkelve a Bucsin-tetőn, Gyergyóalfalu központjában jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton, és 3 km után Csomafalva központjába érkezünk. Észak felől, Maroshévíz irányából, a 12-es országúton, a Maros völgyén haladva, Gyergyószárhegynél jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton. Alfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni.
Dél felől, vagyis Csíkszereda irányából a 12-es országúton, az Olt völgyén haladva, Tekerőpataknál balra, vagyis déli irányba kell indulni. Kilyénfalva és Újfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni. Gyergyószentmiklósról, Alfalu (9 km) és Tekerőpatak (12 km) irányából közelíthető meg Csomafalva.
Csomafalva területén kétféle felszín van jelen: hegyoldalak és völgyek (Görgényi havasok)
hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők (Gyergyói-medence, hegyalja)
Csomafalva területén húzódik a Görgényi havasok déli szakasza, mely hegygerinc a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig 1000 m magas. A hegytömb felszínén változatos kráterek, szélein pedig lávafennsíkok figyelhetők meg. A Délhegy kúpja 1695 m magasságával és két tekintélyes kráterével (a 2 km átmérőjű Délhegy-kráter és a 2,5 km átmérőjű Fűrészen-pataka kráter) a legimpozánsabb hegytömb, és a község szimbóluma.
Az 1576 m magas Nagy-Somlyó-kúp (Solymos), tetejében a Hegyeskővel, és két kisebb járulékos kúppal: Kis-Somlyó (1531 m) és Somlyó mezeje (1552 m), krátere eléri a 4 km-es átmérőt, és a 300-400 m mélységet. A Délhegy kúpját a Somlyó-kúptól egy 1401 m magas nyereg választja el. Az idő és a külső hatások annyira „megdolgozták” a Délhegyet, hogy nagydarab sziklatömb – a Várkő kivételével – alig maradt fenn. A Délhegy északi lábánál megjelennek a hordalékkúpok és hegyaljai periglaciális alakzatok egyenes lejtői. A község területének 40%-át képező keleti Nagymező magán viseli a tektonikus, vulkáni torlasz minden jellemzőjét. A folyóvízi üledékek alatt, jórészt a Maros vonalában törésvonal húzódik, a keleti hegyvonulatot (Gyergyói havasok) alkotó kristályos kőzetekből álló alapzat, és a nyugati hegytömb (Görgényi havasok) neogén eruptív kőzeteiből felépülő vulkanikus tömeg között. Maros és mellékágai érterületének magassága 1-3 m, szélessége 800-1200 m. Ez nemrég mocsaras-lápos terület volt.
Természeti kincsek
A Görgényi havasok felépítésében megtalálhatók a piroxén-, valamint a zöldes- és barna amfibol andezitek. A vulkanikus utóműködés nyilvánvaló példái, a Csomafalván található számos borvízforrás. A legfőbb természeti kincs a fenyőerdő. E mellett meg kell említeni, hogy az andezitnek jelentős az aranytartalma (Aranyász), ugyanakkor vasérctartalék is létezik (1642-ben említett vashámor). Nem jelentéktelen Csomafalva épület- és törmelékkő forrása sem.
Éghajlat
A terület beilleszkedik a mérsékelt kontinentális keretbe. Az ország leghidegebb övezete a Gyergyói-medence, pontosabban az Alfalu és Csomafalva közötti szűk határövezet, amely a Bucsin-tető és a Pongrác-tető közötti léghuzat egyenes vonalába esik, ezért is oly gyakoriak itt a hófúvások. Évi átlagos hőmérséklet: 4,8o C. Fagypont alatti napok száma évente: 120. Hőmérsékleti maximumok: +32 C (1979.08.12.), -38 C (1963.01.18.). Gyakori a ködképződés. A lehullott csapadék évi átlaga: medencei részben 580 mm, hegyvidéken 800 mm. A hóréteg vastagsága átlagosan 14-15 cm, de a hegyekben eléri a 40-50 cm-t is. Csomafalva légterében leggyakoribb a nyugati és észak-nyugati légmozgás. Ritkák a nagyobb erejű szelek, de elvétve akadnak mérsékelt égövi ciklonok és forgószelek is. Gyakoriak a nyári zivatarok, széllel és néha jégesővel. A szárazság ritka jelenség.
Vízhálózat
A település legfontosabb folyóvize, a Maros. A Fekete Rez hegységből (Nagyhagymás) ered. Vízrajzi szempontból Csomafalva a Felső-Maros völgyéhez tartozik. A község területének Délhegy felőli nagyobb részét átszelik a Fekete-Erdőből (1538 m) eredő patakok tucatjai, amelyek végül is három nagyobb vízfolyásba egyesülnek: Mihály-patak, Szeder-patak, Nagy-Somlyó. A mellékágak hossza 3-20 km között váltakozik. Északkeleten egyetlen vízfolyás van: a Sáros-patak, az Inczeloka, Enke és a Völgy csak időszakos folyásúak. A Maros többévi átlagos hőmérséklete: 7 C. A vizeket decembertől márciusig jég borítja. A ’80-as évek derekán hozzákezdtek a felső-Maros medrének szabályozásához. Ezzel, sajnos, hihetetlen károkat okoztak a gyönyörűen kígyózó Maros völgyben, és meghatványozták az árvízveszélyt.
Őseink a Marost gyakran használták tutajozásra, a fa leszállítására, egészen Szegedig vagy éppenséggel Belgrádig is.
Az „Árokhídjánál” 1980-ban szivattyúállomást építettek, ipari víz szolgáltatása céljával. 1986-ban elkezdődött a Somlyó vízének ivóvízrendszerű hasznosítása. A község területén 86 borvízforrás és kút volt valaha. Ezek egy része ma is működik. Híresek voltak a Töltési-, a Honcsok utcai (Csonka Kati „küpüje”), és a Maroshíd alatti források. Valaha két borvízfürdő is működött. A csatornahálózat ásásakor, sajnos, a kutak egy része „elromlott”, beszennyeződött.
Talaj
Csomafalva területén változatos talajrétegek alakultak ki az idők folyamán. A Maros és a patakok árterületein ártéri- és öntés-talajok-, a hordalékkúpokon agyagbemosódásos barna-, lúgos- és iszapos talajok-, a hegyek lejtőin fekete, de nem humuszos és kevésbé lúgos barna talajok-, a magas hegyvidéken erdő alatti talajok vannak. A talajok többsége közepes vagy gyenge termőképességű.
Növényvilág
Csomafalva területe a tobozos erdők övezetéhez tartozik. Az erdők nagy része lucfenyőből áll. Megtalálható továbbá a vörösfenyő és a fehérfenyő. A község délnyugati részén van egy kis vegyes erdőfolt is, amelynek fő alkotója a bükk és a lucfenyő. Az erdei tisztásokon nő az erdei madársóska, a harangvirág, a hölgypáfrány. Előfordul még: a pirosbodza, fekete lonc, veres ribiszke, szagos müge, kutyatej, erdei- és veres csenkesz. Havasalji növényfajták: szőrfű, firuca. Törpe füzek és cserjék: kecskefűz vagy rakottya, fekete- és vörös áfonya. A kiirtott lucfenyőerdők helyén megjelenik a rakottyás, borsika és a málnavész.
A kaszálókon gyakori a hölgymál több fajtája is, közöttük az Akadán dombján felfedezett ritka délhegyi hölgymál. Mocsarak növényei: káka, sás, nád. Termesztett növények: burgonya (pityóka), rozs (gabona), búza, zab, sörárpa, lóhere, takarmányrépa, zöldségek. Vészfő, Erdőszád, Polgároké, Köves-ér, Nagynyáras és Nagyeger dűlők növényei: nyírfa, szilfa, juharfa, kőrisfa, és mogyorófa. A gazdag gombavilág képviselői: erdei csiperke, ízletes vargánya (hirip), fenyőalja, rókagomba, őzlábgomba.
A természeti kincsekben is bővelkedő Csomafalva egyéb érdekességeket is tartogat az odalátogatóknak. Ízelítőül ezekből:
- A régi fakápolna helyén 1726-ban kis templom, majd 1875 és 1879 között a mai neogótikus nagy templom épült fel. Csomafalvi Fényes templom
- Szászfalusi “Gyümölcsoltó Boldogasszony” templom
- A Várhegyen a hagyomány szerint egykor vár állott.
- A falu borvízkútjairól híres, azt tartják, itt minden ásónyomra borvíz tör fel.
- Borsos Miklós Művelődési Otthon és Községi Könyvtár
- Köllő Miklós Általános Iskola – Köllő Miklós Emlékszoba
- A határában emelkedő Délhegy (1694 m) csúcsáról festői kilátás nyílik.
- Köllő Miklós “Kossuth Lajos” szobra, melynek eredetije 1899-1923 között Marosvásárhely főterén állt. A pontos mását 2001. novemberében állították fel az alkotó szülőfalujában.
- Szent István Kardja – a templomkertben áll a Millenniumi Emlékmű, melyet 2000-ben, a Szent Istváni államalapítás évfordulóján állítottak fel.
- Borsos Miklós Emlékház
- Felső-Nyírkerti Borvízfürdő, rendezvénycsűr
- Borsos Miklós: “Primavera” című szobra
- Néprajzi gyűjtemény
- Köllő Miklós és Borsos Miklós mellszobrok
- Kilátó
Kapcsolódó oldal:
