A karácsonyi ünnepkör talán legbeszédesebb és legmeghatóbb szimbóluma a Betlehem (vagy Jászol), amely Jézus születésének egyszerű, de csodálatos pillanatát idézi fel. Ez a hagyomány mélyen összeköti a vallási üzenetet a népi áhítattal.
Bár Jézus születésének helyét, a betlehemi barlangot már a 4. században Constantius császár templommal jelölte meg, a ma ismert Betlehem-állítás hagyománya Assisi Szent Ferenc nevéhez köthető. 1223 karácsonyán Ferenc atya az itáliai Greccio városában egy barlangot rendezett be. Jászlat állított szalmával, és oda vitt egy ökröt és egy szamarat, hogy a hívek számára kézzelfoghatóan megjelenítse a szent éjszaka eseményeit. A helyiek és a pásztorok részvételével tartott élő jelenet olyan erősen hatott a népre, hogy a hagyomány azonnal elterjedt.
Szent Ferenc célja az volt, hogy még a kevésbé tanult emberek is átélhessék a Megváltó születésének szegénységét és egyszerűségét – ahogy Jézus hajléktalanul, nincstelenül, egy jászolban jött a világra.
Eleinte csak az ökör, a szamár és az üres jászol volt jelen. Később, a 13. század végétől kezdtek megjelenni a szobrok, először templomokban, majd a gazdagabb polgári otthonokban is. A hagyományos betlehemi jelenet nem csupán Máriát és Józsefet ábrázolja, hanem számos más fontos szereplőt is:
- Jézus, a kisded – A Megváltó, a fény, a karácsony igazi oka.
- Mária és József – A Szent család, az alázat és a gondviselés jelképei.
- Ökör és szamár – A Biblia szerint (Ézsaiás 1:3) az állatok hamarabb ismerték fel az Urat, mint az emberek. Ők adják a meleget a szegényes istállóban.
- Pásztorok – A szegény, egyszerű ember. Ők voltak az elsők, akik az Angyali üzenet után hódoltak az újszülött előtt.
- Háromkirályok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár (a napkeleti bölcsek). Vízkeresztkor (január 6.) érkeznek meg. Ők a pogány világ, a messzi tájak képviselői, akik ajándékaikkal (arany, tömjén, mirha) hódolnak.
- Betlehemi Csillag – Isten fényének, a reménynek és a vezetésnek a szimbóluma.
Magyarországon a Betlehem felállítása a templomokban és otthonokban máig él. Ehhez kapcsolódik a dramatikus népszokás, a betlehemezés (vagy pásztorjáték). Karácsony estéjén vagy a karácsonyi időszakban felnőttek vagy gyerekek járnak házról házra, magukkal víve egy kis, hordozható, templom alakú Betlehemet. Énekelve, párbeszédes formában elevenítik fel Jézus születésének történetét (a szálláskereséstől a pásztorok hódolatáig). A keresztény üzenet terjesztése mellett a házigazdák megáldása jókívánságokkal, zajkeltéssel a gonosz szellemek elűzése. A háziak ezt ajándékkal (étel, ital, aprópénz) köszönik meg.
A betlehemállítás hagyománya ma is arra tanít bennünket, hogy a legnagyobb csoda a szeretet, amely a legegyszerűbb, leginkább rászoruló helyen is megszülethet.
