A téli ünnepkör magában foglal egy sor vallásos eredetű ünnepet (karácsony, aprószentek, vízkereszt, stb.), melyeknek jellemző szokásanyaguk van. Mégis, az egész ciklus együttes jellege főként évkezdő; már november végén, december elején találunk olyan jósló és serkentő szokásokat, melyek az újév közeledtére figyelmeztetnek.
Karácsony böjtjén a pásztorok jártak köszönteni. A kondás és a csordás elment azokhoz a házakhoz, ahonnan marha, vagy disznó járt ki a legelőre. A gazdának illett a munkájukat kis ajándékkal megköszönni. A pásztorok hátán szűr volt, egyik kezében vesszőnyaláb, másikban egy korsó. A házba lépve verset mondtak. Egy vesszőt hátrahagytak, és az ajándékba kapott bort beleöntötték a korsóba, az ennivalót a tarisznyába tették. Közben arra is maradt idejük, hogy a gazdával koccintsanak.
A hiedelmek, szokások legnagyobb része karácsony böjtjénél, december 24-én kristályosodott ki. Többségük a következő év mágikus előkészületének számított: különböző praktikákkal kívánták befolyásolni a család szerencséjét, jövőjét, az állatok termékenységét.
A karácsonyfa újabb keletű a magyar népszokások között. A falusi iskolában a 19. század végén, a 20. század elején állították először, innen hódított tért fokozatosan a falusi házakban is. Hevesen a két világháború között, de sok helyen még az 1950-es évek elején is boróka volt a karácsonyfa. Ha kicsi volt a fa, marharépába szúrták, ez lett a talpa, vagy fából faragott tartóba állítva helyezték az asztalra. Gyakran a hegyénél fogva, a mestergerendára erősítették fel. Almával, aranyozott dióval, vásárolt mézeskalács figurákkal díszítették. Néha különböző formára kiszúrt, cukros dióba megforgatott szalagóriás süteményt is kötöztek az ágakra. Amikor a gyerekek elaludtak, a szülők akkor díszítették fel a fát. Maga a karácsonyfa volt az ajándék, egyéb ajándéktárgyak – zsebkendő, szalagok, játék, stb. – az 1950-es évektől kezdtek feltűnni a fa alatt, a csillogó karácsonyfa díszekkel együtt.
Karácsony böjtje – mint a neve is mutatja – böjtnek számított. Hagyományos étrendje azonban a mai napig a legtöbb háznál megmaradt. Általában délig böjtöltek, csak a nagyon vallásosak tartották estig a böjtöt. Az ebéd első fogása habart bableves volt, előtte egy korty pálinkát ittak, egy gerezd fokhagymát ettek, hogy egészségesek legyenek a következő évben. Utána cukros tejjel megöntött mákos guba, vagy mákos csík következett, majd sült tököt ettek, hogy sok pénzük legyen. Egy almát annyi felé vágtak, ahányan az asztalnál ültek, mindenki kapott egy szeletet. Délután diót törtek, kártyáztak, beszélgettek. Az egész család elment az éjféli misére. Mikor hazajöttek, már véget ért a böjt lehetett hurkát, kolbászt enni, volt, ahol az előző nap megfőzött kocsonyát ették. A karácsonyi morzsát összegyűjtötték, és ünnep után abroncsba szórva a tyúkoknak adták, hogy ne menjenek el a háztól, és bőven tojjanak a következő évben.
Karácsony mindkét napja ünnep. Az ebédet már az előző napokban elkészítették, hogy ezen a napon ne kelljen dolgozni. Az étrend húsleves, töltött káposzta, mákos, diós kelt kalács. Délután és este a rokonok felkeresték egymást, beszélgettek, kártyáztak. Két népszerű névnap, István és János is erre az időre esik. Őket nemcsak a rokonok, hanem szomszédok, jó ismerősök is felköszöntötték.
Szilveszterkor a legtöbben elmentek a templomba, a hálaadásra. Utána kezdődtek a mulatságok. Hevesen több helyen is tartottak bált, baráti és családi összejövetelt. Szilveszteri bál volt a kocsmában, a gazdakörben, a polgári olvasókörben. Hevesen – különösen a két világháború között -igen sok műkedvelő előadást tartottak, többek között szilveszterkor. Az újévkor készített ételek a következő év bőségét, szerencséjét kívánták biztosítani. Lencselevest, kukoricát azért főztek, hogy sok pénzünk legyen. Rétest nyújtottak és sütöttek, hogy hosszú legyen az életük. Disznóhúst főztek, mert a disznó „befelé túr”, hozza a szerencsét, szárnyast pedig azért nem, mert elrepül a szerencse. Ezeket az ételeket a mai napig a legtöbb családban elkészítik.
Újév napján a gyerekek elmentek a rokonokhoz, ismerősökhöz újévet köszönteni a következő versikével:
Eldöcögött már az óév szekere,
az elmúlt szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva, zörögve,
búját-baját felejtse el örökre.
Ezt kívánom ezen újév reggelén
Ez az újév legyen boldog és mesés
Kis házukat kerülje a bánat,
adjon isten minden jót a családnak!
Kis pénzt, kalácsot vagy szalagóriás sütemény kaptak a gyerekek a köszöntőért. Felnőtt férfiak is elmentek a rokonsághoz boldog új évet kívánni, ugyanis ha férfi az év első látogatója, az szerencsét hoz a házra.
Vízkereszt (január 6.) vagy háromkirályok napja, legjelentősebb mozzanata a vízszentelés. Mise előtt egy dézsában vizet tettek az oltár elé, amit a pap megszentelt. A szentelt vízből mindenki vitt haza egy üveggel otthon az asszonyok megszentelték vele a házat, istállót, disznóólat, tyúkólat, hogy rontást távol tartsa a háztól. Sok helyen a karácsonyfát is ekkor bontották le.
Gyertyaszentelő (február 2.) Ezen a napon szentelték a gyertyát a templomban. A szentelt gyertyát a szobában, a fali tükör két oldala mellett a falra akasztva tartották. Halálesetkor a halott kezébe adták. Az 1950-es években kezdett elterjedni, hogy egy doboz gyufát is vittek szenteltetni a templomba, amit minden évben újra szenteltettek.
Balázs napja (február 3.) szintén csak egyházi szertartás kapcsolódik hozzá. A pap egy kétágú, ún. balázsolás gyertyával balázsolja a híveket, hogy ne fájjon a torkuk.
Vízkereszt napjával záródnak a karácsonyi ünnepek, és megkezdődik a farsang, mely hamvazószerdáig tart. A farsangi időszak utolsó 3 napján, farsang háromnap (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd) tartották az év legjelentősebb mulatságait. Vasárnap délben kezdődött a farsangi ivó, mely három napig tartott egyvégben. Hevesen a kocsmákban, illetve a gazdakörben és a polgári olvasókörben volt a farsangi bál. Sok emléke maradt fenn annak, hogy az egyházak évszázadokon keresztül próbálták megfékezni a féktelen farsangi tobzódásokat, mulatozásokat. A farsangi mulatság húshagyó kedden éjfélig tartott.
A nagyböjt hamvazószerdával kezdődik, és a húsvéti feltámadásig tart, mely idő alatt tilos minden mulatság. Nagyböjtben nem főztek zsírral, csak olajjal, vagy vajjal. Az olajat tökmagból, vagy napraforgóból üttették még farsangban. A vajat is előre elkészítették, kiolvasztották: egy lábasban feltették a tűzhelyre, kicsit megsózták és felforralták. A tetejét leöntötték, azzal főztek. A lábosban maradt vajalját főtt tészta tetejére tették ízesítőnek. Jellegzetes nagyböjti étel volt a cibere, korpacibere. A nagyböjthöz kapcsolódik egy egyházi szokás is, a keresztúti ájtatosság, a templomkertben lévő stációknál.
Forrás: Cs. Schwalm Edit: Naptári ünnepek, jeles napok szokásai és hiedelmei Hevesen (Tanulmányok Hevesről c. kötet)
