A téli ünnepkör magában foglal egy sor vallásos eredetű ünnepet (karácsony, aprószentek, vízkereszt, stb.), melyeknek jellemző szokásanyaguk van. Mégis, az egész ciklus együttes jellege főként évkezdő; már november végén, december elején találunk olyan jósló és serkentő szokásokat, melyek az újév közeledtére figyelmeztetnek.
Katalin-nap (november 25.) a szerelmi jóslás céljából kivirágoztatott ág szerepéről ismert. Az eladósorban lévő lányok egy szilva-, vagy meggyfa ágat tettek vízbe, s a hiedelem szerint a következő évben férjhez megy a lány, ha az ág kivirágzik. Időjósló nap a karácsony rámutató napja: „Ha Katalin kopog, karácsony locsog.”
András-nap (november 30.) szintén a szerelmi jóslások időpontja országszerte. Hevesen csak egy szokás élt: ha a leány egész nap böjtölt, éjszaka megálmodta, milyen nevű lesz a férje.
Miklós-nap, Mikulás (december 6.) napi ajándékozás az utóbbi évtizedekben vált általánossá.
Luca napja (december 13.) a népi kalendárium szerint az év legrövidebb napja, erre utal a mondás is: „Lucától egy lépéssel mindig hosszabb a nap.” Ehhez a naphoz, illetve a napot megelőző estékhez nagyszámú mágikus cselekvés kapcsolódik. Mind a palócföldi, mind a jászsági néprajzi gyűjtések rendkívül gazdag hiedelem- és szokásanyagot tartalmaznak, ezért valószínű, hogy Hevesen is éltek ilyen szokások. A lucaszéket ezen a napon kezdték el készíteni, minden nap faragtak rajta egy keveset, karácsonyra készült el. Innen ered a mondás: „lassan készül, mint a lucaszéke.” Készítője az éjféli misén ráállt a templomban, s meglátta, ki a boszorkány.
Több, a baromfiak termékenységét növelő varázsló eljárás ismert Luca napkor. Nem volt szabad varrni, „nehogy bevarrják a tyúkok tojókáját,”, és abroncsba szórták az ennivalójukat, hogy egy helyre tojjanak. Az időjósló szokások közül egy maradt fenn: megfigyelték karácsonyig minden nap az időjárást, mindegyik napnak egy hónap felelt meg. Amilyen volt az idő a hónapnak megfelelő napon, a hiedelem szerint olyan lesz abban a hónapban ( esős, napos, ködös, stb.)
A Luca napi szerelmi jóslás egyik változata szintén ismert volt: 13 cédulára egy-egy fiú nevét írták, minden nap elégettek egyet belőle. Akinek a neve az utolsó cédulán volt olvasható, az lesz majd a párja az eladó lánynak.
Advent
A karácsony előtti többhetes időszak az advent, az előkészület, a várakozás, a reménykedés ideje, készülés a Megváltó érkezésére. A vallásosabbak rendszeresen mentek minden nap a hajnali misére. A két világháború között általában a cigányasszonyok még jártak adventet köszönteni. A konyhaajtó előtt mondták el a köszöntő verset, amiért kenyeret, lisztet, esetleg egy kis zsírt kaptak.
Karácsony előtt egy héttel már elkezdtek készülni az ünnepre. Aki tehette, disznót vágott, hogy legyen elég hús, hurka, kolbász, kocsonya az asztalon. A disznótoron segédkezőknek, rokonoknak este vacsorát adtak, melynek hívatlan látogatói voltak a kántálók. Fiatal házasemberek, asszonyok maskarába öltözve járták végig a disznótorozó helyeket. Általában cigány házaspárnak öltöztek, az asszonyok férfiruhába, rossz nadrágba, a férfiak női ruhába. Az arcukat bekormozták, hogy ne ismerjék fel őket, a hangjukat elváltoztatva kértek egy kis ennivalót. Az 1950-es években már csak gyerekek jártak kántálni, de ők is elhagyták néhány év alatt ezt a szokást.
Ádventben jártak a betlehemesek is. A két világháború között még fiatal legények voltak a szereplői, az 1950-es években gyerekek, vagy cigányok. Az Alföldre jellemző, tréfásabb változatot ismerték, melynek központi alakja az Öreg. A betlehemes csoport négy főből állt: kettő vitte a betlehemet, egy a gyertyát, a negyedik volt az Öreg, akinek az volt a feladata, hogy amikor a ház ajtajáig elértek, bukjon be az ajtón. A gyertyavivő pedig megkérdezte: „Be szabad-e hozni a kis Jézuskát?” Az öreg egy ideig a földön feküdt nagy bundában. A többiek elkezdték szólongatni: – „Kelj fel öreg, menjünk Betlehembe!” – „Nem megyek én öreg tehenbe!” Aki a gyertyát vitte, a lábával megrúgta egy kicsit, és azt mondta: -„Gyere öreg, csókold meg a Jézuskát!” – Zsuskát!” – „Nem azt öreg, nem azt, hanem a Jézuskát!” –„Gyere öreg, vessél keresztet!” Ekkor az öreg felkelt a földről, keresztet vetett és mondta: -„Tyúk ide búbás, béles ide rongyos, kalács ide, fonatos, mert vár az öreg kontyos!” Ekkor mindegyik valamilyen ennivalót kapott. Hevesről felnőtt betlehemesek is lementek a jász falvakba.
Szintén karácsony előtti szokás volt a Szent Család járás, a szállást kereső szent család ájtatossága. Nyolc, vagy kilenc család vett benne részt, akik minden nap másik házhoz vitték a Szent Családot ábrázoló képet. Év közben a kép az egyik családnál volt. A Szent Család járás megkezdése előtt a pap megszentelte a képet a templomban. A házaknál szépen feldíszített asztalra tették, imádkoztak, énekeltek. Általában csak asszonyok vettek részt benne, de néha magukkal vitték a gyerekeket is.
Forrás: Cs. Schwalm Edit: Naptári ünnepek, jeles napok szokásai és hiedelmei Hevesen (Tanulmányok Hevesről c. kötet)