Bár a húsvétról leginkább a locsolkodás, a hímes tojás és a sonka jut eszünkbe, a húsvéti ünnepkörhöz számos népszokás kötődik, köztük olyan is, mely még a kereszténység előtti időkből ered. Ezekről a hagyományokról mesélt a heol.hu-nak Császi Irén, az egri Dobó István Vármúzeum főmuzeológusa és néprajzkutatója.
Mint elmondta, nagyszombaton már a feltámadásra, a húsvétra készültek. A feltámadási körmenet előtt volt a tűz-, tömjén- és gyertyaszentelés. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Nagyszombaton festették a tojásokat. A hímes tojás az újjászületés, termékenység, növekedés szimbóluma, a keresztényeknél a feltámadás jelképe. Ajándékozása a párkapcsolat megerősítésének számított.
A tojás díszítése információt hordoz, évezredes múltra vezethető vissza. Már a kereszténység előtt tettek a sírokba karcolt vagy festett héjú tojásokat a feltámadásra váró állapot és a magzati lét jelképeként.
– Ostoroson, Horton viaszolással készítették a tojásokat. Viasszal rajzolták rá a mintát, majd hagymahajas festéssel festették meg. Amikor megfogta a tojást a szín, a viasszal díszített részeken kirajzolódott a minta – magyarázta, melyek jelentéséről is beszélt:
- tulipán-, liliom-, virágminta: megújulás, újjászületés, a szerelem jelképe
- kezes/ujjas minta: bajelhárító
- kígyós: szerencsehozó, bajelhárító
- kakastaréjos: bátorság, életerő kifejezése
Elmondta, húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe, keresztényi öröm, hála és reménység ünnepe, ekkor oldódik fel a böjti tilalom, a fiatalság mulatsága, udvarlása, szórakozása terén.
– Mátraderecskén és több palóc településen szokás volt a hajnali Jézus-keresés. Kora hajnalban a templom előtt gyűltek össze az asszonyok, és lámpással a kezükben végiglátogatták a kereszteket, amelyek előtt megemlékeztek Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról és imádkoztak a családért, betegekért, gyermekekért, a megholtakért. Napfelkeltére értek vissza a templom elé és „Feltámadt Krisztus e napon” énekkel vonultak be – mondta Császi Irén.
Reggel a katolikus településeken megszentelték a húsvéti ételeket. Kosárban bort, sonkát, kolbászt, főtt tojást, morványt (kalácsot) vittek. Utóbbit Bodonyban pusztakalácsnak is nevezték. A böjt a szentelés után tört meg, ezután elfogyaszthatták a húsvéti ebédet. A család tagjai egy tojást felosztottak egymás közt és megették, ez a családi egység, összetartozás jelképe volt, úgy tartották, hogy ez megmutatja nekik a helyes utat – fejtette ki a muzeológus.
A református településeken mint Szilvásváradon is, a szentelmények helyett a bőséges húsvéti ebéd volt jellemző: tyúkhúsleves, töltött káposzta, kocsonya süteményekkel.
Kiemelte, hogy a húsvéthétfőt vízbehányó hétfőnek is nevezik. A férfiak hajnalban indultak locsolkodni. A lányok igyekeztek elbújni előlük, mert volt, hogy nem elégedtek meg a vödör vízzel való leöntéssel, hanem lehúzták a lányokat a patakhoz és megfürdették őket benne.
– A vízzel való leöntésnek biblikus magyarázatot adnak, Rimócon, Tarnaleleszen úgy emlékeznek, hogy a Jézus feltámadásának hírét hirdető asszonyokat locsolták le a hitetlen tanítványok – fogalmazott Császi Irén.
Mint mondta, a szokás szerint a legényeket megkínálták sonkával, tojással, süteményekkel, borral. A verses köszöntőket jellemzően kisfiúk mondták. Ők piros tojást kaptak, s később elterjedt, hogy pár fillért is. A kölnivizes locsolkodás csak a két világháború közt terjedt el.
– A keddi nap is izgalmas volt, ezt vízbehányó keddnek is nevezték. Ezen a napon a lányok öntözték meg a fiúkat. Kifigyelték őket és lesből támadva zúdították rájuk a vödör vizet – mondta a muzeológus, aki azt is elárulta, hogyan jön a képbe a húsvéti nyuszi.
– A nyúl a szaporasága miatt, német hatásra került a húsvéti szimbólumok közé. A tojást ajándékozó nyúl hagyománya a 19. század közepétől vált elterjedtebbé a német területeken. Az ünnepkör elmaradhatatlan ajándékai a csoki nyulak, csoki tojások a 20. század első évtizedeiben német hatásra a cukrászatok közvetítésével hazánkban is megjelentek.
