Egy nemzeti közösség jövője, múltja értékelésén és ápolásán áll. A jelen feladata megőrizni azt, amely múltunkból üzenetet hordoz a jövő számára. Magyarország, Európa egyik legősibb állama a bőség zavarával küzd, amikor a nagy eseményekben gazdag múltunkból a jelen értékválasztásának szabadságával, felelősségével élve a jövőnek jelöljük ki azokat – kezdte ünnepi szónoklatát Hevesen Gulyás Gergely, a Parlament törvényalkotásért felelős alelnöke azon az ünnepi megemlékezésen, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére rendezett Heves Város Önkormányzata.
Az alelnök kiemelte: „a magyar forradalom jelentőségét jól bizonyítja, hogy az Egyesült Államok elnöke, Kennedy még szenátorként, a következőket írta róla: 1956. október 23-a az a nap, amely örökké élni fog a szabad emberek és a szabad nemzetek krónikáiban. A bátorság, a lelkiismeret és a diadal napja volt. Nincs még egy nap a történelem kezdete óta, amely világosabban bizonyította volna az ember szabadságvágyának örök olthatatlanságát, bármekkora áldozatot követeljen.”
Dr. Gulyás Gergely, az esemény ünnepi szónoka beszédében mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy Magyarország a 20. század első felében olyan sorcsapások sorozatán ment keresztül, amelyeken kevés országnak kellett keresztülmennie. E sorscsapások sorozata azonban mégsem eredményezett beletörődést, hanem a kommunista elnyomással szemben, példás nemzeti egységet teremtett – folytatta.
Majd hangsúlyozta: „Az őszinte szabadságvágy, a közösségi és egyéb méltóság visszaszerzésének esélye, reménnyé változtatta a csüggedést, tettvággyá a haragot, egységes akarattá a sokféle követelést, nemzetté tette a népet. Ez az akarat tisztította meg a sarlótól és kalapácstól a nemzeti lobogót. Nem akármilyen haza- és szabadságszeretettől fűtött bátorság kellett ahhoz, hogy a szabadság magyar harcosai szembeszálljanak a zsarnokság magyarországi helytartóival.”
“Nem sokaság, hanem Lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat.” – idézett Berzsenyi Dániel Magyarokhoz című szerzeményéből. Itt Hevesen is nemzetőrség, munkástanács alakult Guba Dezső vezetésével, akinek igazi bátor magyarként nem volt kérdés, hogy – annak ellenére, hogy 5 kommunista börtönév után, csak egy évvel a forradalom előtt szabadult -, élére álljon a helyi forradalmi eseményeknek, megszervezve Heves demokratikus alapokon álló új vezetését – emlékeztetett az országgyűlési képviselő.
A jutalom a bátorságért, az önrendelkezésbe vetett ösztönös hitért, azért való kiállásért, akkor és ott a forradalmároknak csak 13 szabadságban átélt napot hozott – tette hozzá.
Ha csak pár napra is, de a forradalom Budapesten és vidéken is egyaránt győzelmet aratott. Majd 16 szovjet hadosztály és 2000 szovjet harckocsi néhány nap alatt, több ezer forradalmárt gyilkolt meg, hogy megtörje az ellenállást.
„A rómaiak óta tudjuk, hogy minden birodalom egyszer elbukik. A 20. század azt is megtanította, hogy miért biztosabb a bukás olyan forradalmak esetén, melyek elnyomásra épülnek, amelyeket saját népeik ellen kormányoznak. Így bukott el végre a kommunista diktatúra a Szovjetunió szétesésével.
Annyi meggyalázott, elhallgatott és titokban megünnepelt október 23-a után, 1989-ben, a köztársaság e-napon történt kikiáltása egyértelművé tette azt, amit mára Magyarország alaptörvénye és az első szabadon választott országgyűlés által, elsőként elfogadott emléktörvény egyaránt rögzít” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Bibó István írja: „A magyar népnek feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben, tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is.”
„Az 1956-os magyar forradalom és az azt követő megtorlások áldozatainak, a diktatúra által üldözöttek és meggyilkoltak emlékének ápolása nem csupán Magyarország számára kell, hogy nemzeti ügy legyen, de Európa egésze számára jelenthet világos iránymutatást, egy valós értékeket oly sokszor meghazudtoló korban, egy önazonosság tudatában megingott kontinensen. Mert tudniuk kell azoknak is, akik örökül kapták, hogy milyen nagy dolog a szabadság” – mondta befejezésül Gulyás Gergely.
Hevesen a hatvanadik évfordulón az ünnepi rendezvény 9 órakor szentmisével vette kezdetét a Belvárosi Római Katolikus Templomban, majd 10 órakor megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott a Városháza előtt lévő 56-os emlékműnél.
A megjelenteket Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke köszöntötte, majd áttekintéssel felidézte az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Közreműködött a jászberényi Déryné Kórus. A megemlékezés befejezéseként a jelenlévők mécsest gyújtottak az emlékműnél.
11 órakor a Művelődési Központban Kiss József Jászai Mari-díjas rendező: Az angyalok nem sírnak c. színművét láthatták, mely az 1956-os forradalom, forrongó napjait jelenítette meg.
A program 15 órakor a „Büszkeségpont a hevesi áldozatok emlékére” című kiállítás megnyitójával folytatódott a Helytörténeti Gyűjteményben, valamint Gy. Gömöri Ilona: A megélt történelem 1956 Heves, és Köntös László: Sötét út a forradalomhoz című könyvek bemutatására került sor, majd a nap zárásaként fáklyás sétával keresték fel a hevesiek a 60 évvel ezelőtti emlékhelyeket.
