Premier vetítésen vehettek részt az érdeklődők november 16-án, Hevesen. Jakab Tibor “Az éden határán” c. természetfilmje elsőként városunk művelődési központjában, telt ház előtt került bemutatásra. A zsúfolásig megtelt színházteremben igazi kuriózumban lehetett része a jelenlévőknek, akik – az egyik hozzászóló szerint – egy természet-művészet kategóriába sorolható filmet láthattak. A szervezők a hatalmas érdeklődésre való tekintettel egy későbbi időpontra is meghirdetik a vetítést, így aki lemaradt a premierről, annak is lesz lehetősége átélni az élményt.
A film elkészültének hátteréről és folyamatáról ITT olvashatnak.
És ki más is érzékeltethetné jobban a hétvégi program által kiváltott érzelmeket, mint az alkotó maga, aki elmondása szerint egyfajta “túlélési stratégiát” követett a vetítésen.
– Beértünk a Művelődési Házba, és már a belépés pillanatában hárman fogadtak. Kettőt közülük már ismertem és elismerek, mert kreatív szakemberek. Ők Zoli és Norbert. Az ismeretlen pedig – akinek eddig csak a hangját hallottam – János volt, az M5TV főszerkesztőjeÉs igen, nélkülük el sem kezdtem volna a vetítést, mivel ők hárman nagyon sokat adtak nekem. Bíztak bennem. Pár mondat után tudtam, hogy Jánossal is képes lennék 24 órát beszélgetni. Hamarosan érkeztek a „nézők”: rokonok, ismerősök, a régen és még régebben látott örök barátok, a szívemhez közel álló csodálatos fotósok. Nekik is szólt ez a film. Tapintható volt a szeretet, mindenkinek ilyen pillanatokat kívánok!
…és akkor jött egy szép és kedves mese rólam, ami többek szemébe könnyeket csalt. Teltház, csak miattam? Nem is hiszem el, innen lehet nagyot bukni. Ha nem tetszik, akkor azért, ha tetszik, akkor meg azért, mert ettől a pillanattól kezdve még videózhatok is. Ráadásul tökéletes képi világot várnak el tőlem, de ez nem is zavar, hiszen magamtól is ezt várnám el. Ilyen gondolatokkal indult el a film. Megjelent a felirat: Az éden határán. Hangzatosnak tűnik, valószínűleg még nem adott senki ilyen címet a filmjének.
Kérdezhetnék, hogy hol az Éden? Egyesek szerint a Tisza-tavon, mások szerint a Bükkben, esetleg a Mátrában. Mindenkinek a saját szemszöge vagy érdekei határozzák meg. És akkor hol lehet a film címében említett Éden határa? Hát Heves vármegyében, pontosabban Hevesen. Az élővilág nagyon sokszínű és az egyedszám is alkalmas a megörökítésre. Talán a trópusokon is fotózhatnék, de minek?! A lokálpatriótizmusom attól sokkal erősebb és sokkal többet is ér.
Tehát megjelent a cím, gondoltam, nincs visszaút. Zoli a hangtechnikus mindent beállított, az eszközök a legmegbízhatóbbak, amit ma el lehet érni a piacon, nagy baj nem lehet. Lenyugodtam és átengedtem magam a képek és a zene összhangjának. Egyelőre nem találtam semmi anomáliát. A film felénél úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. A teremben a nézők csendben voltak, időnként egy-egy köhintés, de senki nem beszélt. Gondoltam hátranézek, de minden rendben volt. Nem aludtak el. Hurrá!
Felfokozott állapotban időnként próbáltam a kis feleségemhez hozzászólni, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt, Ő is nézte a filmet. Persze, hiszen ez annyira titokban készült, hogy Ő sem láthatta, csak azokat a részleteket, amit az ajánlóban engedtem megmutatni. Gyakorlatilag rajtam kívül nem láthatta senki. És akkor megjelent a VÉGE felirat. Hűha, megúsztam, megúsztuk!
És most, hogyan tovább? Ha felmegyek a színpadra, akkor mit mondjak? Amire nem számítottam, hogy férfiasan elérzékenyülök és alig tudok megszólalni. Igazából a taps egyre hangosabb lett, néhányan még fel is álltak. És akkor megint eszembe jutott az a vizsgafilm, amit rólam alkottak: „Ma sem éltem hiába”. A taps kiváltó oka én voltam, de szólt a taps Margónak, az intézményvezetőnek, Zolinak, akin a hangtechnika múlt, Juditnak, a két Zsuzsának, Krisztinek és Borikának. Nélkülük nem lett volna a rendezvény olyan csodálatos, amilyen lett!
És maga a film nem jött volna létre, ha nem Ő az Édesanyám, ha nem Ő a feleségem, ha nem ők a gyermekeim. Ha nincsenek azok a személyek, rokonok, barátok, ismerősök, akik bármilyen hatással voltak rám!
Fotó: Kóczián Judit és Bosnyák János
