Városunk szülötte négy éve már, hogy nincs köztünk, de emléke, öröksége alkotásain keresztül tovább él. Jelen írással a magyar szobrászművészet olyan neves képviselőjét szeretnénk felidézni, akinek közvetlensége, embersége és szerethetősége mindenki előtt követhető példa lehet.
Kő Pál Perespusztán született 1941-ben. Édesanyja a hevesi Maczky családnál szolgált, ahol a fiatalúr szemet vetett rá. Az érdeklődés kölcsönös volt. Amikor a szép leány viselős lett, azonnal kiadták az útját, s amikor a fiúcska megszületett, a fiatalúr nem adta a nemesi nevét, igy lett az anyja után Pataki Lajos. Csak mire iskolába került, lehetet belőle Maczky Levente Lajos. Művésznevét maga választotta mestersége után, s lett Kő Pál.
Tizennégy éves volt, amikor az akvarellező kamaszt a jászszentandrási plébános megbízta, hogy fessen stációképeket a temploma számára. Az elkészült munkák nem csak színeikben voltak kitűnőek, de formaérzékben is. A fiúban már ott volt a későbbi fafaragói, szobrászi tehetség, hiszen első munkáit fából véste-faragta és színezte. Amikor az a kitüntetés érte, hogy a nemzet művésze lett, a posztmodern vonulat megújítását, a több ezer éves kézműves plasztika megújítását méltatták pedagógusi eredményei mellett.
1978-tól tanított a főiskolán ( 2000-től egyetemen) szobrászatot. Első házasságából két gyermek – Boldizsár és Virág – született, második felesége, egykori tanítványa – Halassy Csilla – Benedekkel és Bálinttal “ajándékozta” meg Lujost. Legkisebb fiát ő maga segítette világra egy augusztusi éjszakán az M3-ason, az árokparton. Azon a helyen azóta ott a Születéskő, a nagy pillanatnak emléket állítva.
Számtalan alkotása maradt az utókorra, élete egyik főművének a Mohácsi emlékpark emlékműveit tartotta.
A Gellért-hegyen 2001 pünkösdjén avatták fel Szent István szobrát. Köztéri alkotásai tisztelet a múltnak. Ilyen Károly Róbert érdekes stílusú, impozáns alakja vagy a drégelypalánki Szondi szarkofág, a veszprémi Géza és István dombormű, a bajai III. Béla vagy a csodálatos mintázatú budai Kolduskapu. De megmintázta Kölcsey Ferencet, vagy Vésztőn a juhaira vigyázó Sinka Istvánt, a költő Ratkó Józsefet és másokat. Számos nagyszerű alkotása áll az ország városaiban, így Hevesen is. Műveivel bemutatkozott Amszterdamban, Dortmundban, Párizsban pedig életműkiállítása volt.
Az 1974-ben kapott Munkácsy-díj után sorra jött a többi elismerés: érdemes művész, Kossuth-díj, Prima Primissima és az M.S. mester díj. Később a Magyar Örökség díj és a Nemzet Művésze elismerés. 2000-ben Heves városa díszpolgári címet adományozott a Mesternek, akinek 79 év adatott meg szerettei körében, s akinek szellemisége és öröksége tanításain és művészetén keresztül örökre fennmarad.
Forrás: kultura.hu
