Minden év február 25-én világszerte emlékezünk a kommunizmus áldozataira. Ez a nap nem csupán az emlékezésről szól, hanem arról is, hogy felismerjük és tanuljunk a múltbeli hibákból. A kommunizmus által megszenvedett milliók történeteinek megismerése nem csupán része a történelemnek, hanem feladata az emberiségnek is, hogy megértsük azokat a hibákat, amelyeket soha többé nem szabad megismételni. Városunkban a kommunizmus áldozatai előtt tisztelegtek mindazok, akik pénteken délután mécsest gyújtottak emlékükre a Helytörténeti Gyűjtemény emléktábláinál.
“1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban.
A kommunista diktatúra évtizedeiben nemzedékek távoztak külföldre, az egész országot behálózták a lehallgató-rendszerek, elnyomatásban, lelki terrorban élt a társadalom többsége. A szovjet megszállást követően teljes kapacitással működött a recski halálgyár, az ÁVO-s kínzókamrákból származó, velőt rázó sikoltások rémületbe kergették a nagyobb városok népét. Mindenütt a terror tombolt.
A múlt felidézése mellett ma kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik áldozatul estek a kommunista diktatúráknak: akiket megfosztottak életüktől, akiket bebörtönöztek, táborokba hurcoltak vagy internáltak. Emlékezzünk meg mindazokról, akiket testi és lelki értelemben megnyomorítottak és megaláztak. Emlékezzünk azokra a hevesiekre is, akiket a kommunista önkény elsodort családjuktól és mindazokra a deportáltakra, akiknek távol szülőföldjüktől, valamelyik kelet-magyarországi munkatárban kellett szenvedniük.
Sorsuk arra figyelmeztet minden generációt, hogy embernek lenni kötelességünk!” – hangzott el a köszöntő beszédben, mely után Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus osztotta meg gondolatait a kommunizmus hevesi áldozataira emlékezve.
A kommunizmus rendszere a 20. században vált globális politikai erővé. Kezdetben sokak számára látszott egy olyan ideológiai mozgalomnak, amely az egyenlőséget, az igazságosságot és a szegénység felszámolását ígérte. Azonban a gyakorlatban a kommunizmus sötét árnyéka borult az általa uralt országokra.
Az emléknap nem csupán a kommunizmus által hivatalosan elfogadott országok áldozataira emlékeztet, hanem minden olyan emberre, aki az elnyomás, az üldöztetés és az igazságtalanság áldozatává vált bárhol a világon, ahol a kommunizmus vagy a kommunista rezsim hatalmon volt.
Sokan szenvedtek el megpróbáltatásokat azáltal, hogy politikailag vagy vallási szempontból ellenálltak a kommunista diktatúráknak. Számos embert bebörtönöztek, kínzásoknak vetettek alá, kényszermunkára ítéltek csak azért, mert bátran kiálltak az emberi jogokért és az egyén szabadságáért.
Január 25-én emlékezzünk azokra, akik bátorságukkal és elszántságukkal próbálták megváltoztatni a világot, és azokra is, akik az elnyomás és az igazságtalanság ellenére is megőrizték emberi méltóságukat és erkölcsi integritásukat.
Az emléknap azonban nem csupán az elmúlt tragédiákra való emlékezésről szól, hanem az oktatás és az információ terjesztése is kulcsszerepet játszik benne. Az ifjúságnak meg kell értenie a kommunizmus veszélyeit és következményeit, hogy felismerjék az olyan ideológiák veszélyét, amelyek az emberi jogok és szabadságjogok megtagadására épülnek.
Ez a nap nem csupán az áldozatok emléke előtti tiszteletadásról szól, hanem arról is, hogy hűségesek maradjunk azokhoz az értékekhez, amelyekért az áldozatok életüket adták. Az igazságosság, az emberi jogok tisztelete és az egyéni szabadság fontosságának megőrzése mindannyiunk felelőssége.
Miközben a kommunizmus áldozatai előtt tisztelgünk, ne feledjük el, hogy az emlékezés fénysugárként ragyog a múlt árnyékában, és segít bennünket abban, hogy továbbra is az igazságosság, az emberi méltóság és a szabadság irányába haladjunk. Soha ne feledjük el azokat, akik az emberiség legértékesebb eszméiért harcoltak és szenvedtek, és soha ne hagyjuk, hogy a múlt hibái újra megtörténjenek!
A műsorban közreműködött: Gy. Gömöri Ilona, Balogh Margó, Fodorné Nagy Judit, Kovács Sándor és Besenyei Dávid
