Advent negyedik vasárnapja az adventi időszak csúcspontja, a karácsony közvetlen előszobája. Ez az a vasárnap, amikor a várakozás már szinte tapintható, és a lélek is felkészül arra, ami hamarosan bekövetkezik: a Megváltó születésének ünnepére. Míg az advent első heteiben a felkészülés és az önvizsgálat kap hangsúlyt, a negyedik advent a beteljesedés örömét és reményét hordozza.
A negyedik adventi vasárnapon meggyullad az adventi koszorú negyedik gyertyája, amely sok hagyomány szerint a szeretet gyertyája. Ez a fény már nemcsak ígéret, hanem bizonyosság: a sötétség fölött győzedelmeskedik a világosság. A gyertyák együttese az egyre növekvő fényt jelképezi, amely Krisztus érkezésével teljesedik ki.
Ez a nap különösen alkalmas az elcsendesedésre. A külső világ ilyenkor gyakran zajos és rohanó, mégis ez az időszak arra hív, hogy befelé figyeljünk. A lelki felkészülés része lehet az ima, az elmélyülés, a megbocsátás és az odafigyelés másokra. Ez az a pillanat, amikor érdemes feltenni a kérdést: készen állunk-e befogadni a szeretetet, amely karácsonykor megszületik?
Központi alakja Mária, aki alázattal és bizalommal mondott igent Isten akaratára. Az ő története arra emlékeztet, hogy a valódi felkészülés nem a tökéletességről szól, hanem a nyitott szívről. Mária példája ma is aktuális: elfogadni a feladatainkat, még akkor is, ha nem látjuk előre minden következményét.
A negyedik adventi vasárnap nem csupán komoly és elmélyült, hanem örömteli is. A várakozás beteljesülése közel van, és ez az öröm áthatja a családi készülődést, az ünnepi fényeket, az együtt töltött időt. A hangsúly ilyenkor egyre inkább az emberi kapcsolatokon, az összetartozáson és a szeretet kifejezésén van.
Advent üzenete túlmutat a karácsonyon. Arra tanít, hogy a remény, a hit és a szeretet nem csak ünnepi fogalmak, hanem a mindennapok részei lehetnek. Ha képesek vagyunk lelassulni és figyelni egymásra, akkor a karácsony üzenete egész évben velünk maradhat.
