A Mikulás, Télapó, vagy a nemzetközi kultúrákban ismert nevén Santa Claus egyike a leguniverzálisabb és legmeghatározóbb figuráknak a karácsonyi időszakban. Alakja az évszázadok során fejlődött ki, mélyen gyökerezve a vallásos hagyományokban, mégis mára a gyermekkori ártatlanság és a nagylelkűség jelképévé vált szerte a világon. A Mikulás nem csupán egy ajándékosztó figura; ő a hit, a megbocsátás és a gyermekkori álmok szimbóluma, aki arra buzdít, hogy mi is tegyünk jót – ha csak titokban is – a körülöttünk lévőkkel.
A Mikulás alakja nem egy mesebeli kitaláció, hanem egy valós történelmi személyen, a kis-ázsiai Myra (Lícia) püspökén, Szent Miklóson alapul. Miklós a 3. és 4. század fordulóján élt (kb. 270–343). Híres volt rendkívüli jóságáról, nagylelkűségéről és arról, hogy vagyonát a szegények és rászorulók megsegítésére fordította.
A legismertebb legenda szerint Miklós titokban segített három elszegényedett lánynak, akik nagy nyomorban éltek: az ablakukon keresztül pénzeszsákokat dobott be (egyes változatok szerint a kéményen át), amelyek a kandallónál száradó harisnyákba estek. Ez a történet az ajándékozás, a titokzatosság és a harisnyák/zoknik kitisztítása köré épülő hagyomány alapja.
December 6-án hunyt el, innen ered a Mikulás-nap, amikor a gyerekek hagyományosan ajándékot kapnak.
A középkori szentből a mai piros ruhás, szakállas, puttonyos, szánon utazó Télapó csak lassan, több kultúra hagyományainak ötvözésével vált.
A Hollandiából Észak-Amerikába bevándorló telepesek vitték magukkal a Szent Miklós ünnepét, akit ők Sinterklaas-nak hívtak. Ez az elnevezés angolosodott idővel, és lett belőle Santa Claus.
A 19. századi amerikai irodalom (különösen Clement Clarke Moore Szent Miklós látogatása című verse, 1823) tette teljessé a ma ismert képet. Ő írta le először a röpülő szánt, a rénszarvasokat (köztük Rudolffal) és a Mikulást, mint egy „vidám, duci kis öreg” urat.
Bár a Mikulás piros ruhája már korábban is megjelent, az 1930-as években Haddon Sundblom illusztrátor a Coca-Cola számára készített ikonikus reklámkampányban rögzítette véglegesen a modern Mikulás képét: a joviális, fehér szakállas, piros-fehér ruhás alkatot, aki a tél közepén ajándékot hoz.
Észak-Amerikában a Mikulás hivatalos otthona az Északi-sark, míg sok európai országban (köztük a skandinávoknál és Oroszországban) Lappföld (gyakran Rovaniemi, Finnország) a hivatalos lakhely.
A rénszarvasokon kívül a Mikulásnak manók (elfek) segédkeznek az ajándékok gyártásában.
Magyarországon a Mikulás december 6-án éjszaka látogat el a gyerekekhez. Ajándékait a kitisztított csizmákba vagy cipőkbe teszi. A jó gyerekek csokoládét, édességet, diót és mandarint kapnak, míg a rosszak egy virgácsot is találnak az ajándékok között (általában a Mikulás kísérőjétől, a krampusztól).
