Gy. Gömöri Ilona főmuzeológus-etnográfus a városi emlékprogramon mondott ünnepi visszatekintő beszédet, november 4-én. A tiszteletteljes emlékezést segítő sorokat az alábbiakban, változatlan formában közöljük:
“Tisztelt Megemlékezők!
Mindössze 8 nap telt el október 28-a, a hevesi forradalmi események óta, amikor november 4-én hajnalban a rádióban elhangzott Nagy Imre drámai hangú rádióbeszéde.
Mi történt a 8 nap alatt? A megválasztott munkástanács Guba Dezső vezetésével hozzáfogott a község új életének szervezéséhez. Munkájukat a nemzetőrség segítette Maczky Béla vezetésével. Újjáéledt a Kisgazdapárt Rózsa György és Holló Ferenc gazdálkodóknak köszönhetően. Az üzemekben is megalakultak a munkástanácsok. Sőt önálló munkástanácsok alakultak a külterületeken, a tanyacsoportokban, mint pl. Csárdatanyán.
Az emberek lelkesek voltak, gyűjtötték az élelmiszert, rendszeres szállítmányok indultak Budapestre a forradalmárok ellátására.
November 4-én megindult az általános szovjet támadás. Lezárták az országhatárokat, elfoglalták a stratégiai helyeket, és megkezdték a honvédség lefegyverzését. A megszálló szovjet csapatok Heves megyébe Mezőkövesd irányából érkeztek, és mintegy 30 gépkocsival vonultak be Egerbe. Fegyveres ellenállás nélkül szállták meg a megyét.
Hevesen a Fő utcán is végigdübörögtek a tankok Budapest felé. Az alatkai honvédség előtt kétszáz fős tömeg gyűlt össze fegyvert követelve. Rémhírek terjedtek a lőszerraktár felrobbantásáról. A honvédség nem adott ki fegyvereket.
Mit tapasztalt a lakosság?
November 17-én a rendőrségi napi jelentés szerint felvásárlási láz indult, mindent vásároltak, amit kapni lehetett. Hiánycikk volt a liszt, a zsír, a petróleum és a gyufa.
November végétől elkeseredett ellenállási akciókban mutatkozott meg, hogy az emberek nem akartak beletörődni a forradalom bukásába. Országszerte sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek.
December elejétől az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak minősítette az eseményeket. December 5-én kormányhatározattal szüntették be a forradalom önkormányzati szerveit.
Harc helyett ekkor már csak a passzív ellenállás eszköze maradt.
December 11-én plakátragaszok jelentek meg Heves fő épületein, melyeken Kádár Jánost árulónak nevezték. A plakátokat három fiatal, 15,16 és 20 éves fiatalember készítette kézírással, csomagolópapírra, ragasztóanyaguk a csiriz. Néhány órán belül elfogták őket. Tettükért több hónapnyi börtönnek fizettek.
December 12-én a forradalom hívei békés büntetést szerveztek. A visszaemlékezők szerint ott volt az egész község, mintegy hatezer ember vonult az utcákon. A menet élén nők vonultak fekete színű ruhában, kezükben nemzeti zászlókkal és Kossuth címerrel. A malomtól indultak, bevonultak a város közepére, majd a Vörös hadsereg utcán végig a Nyitrai tóhoz érve, a szomszédos Baross Gábor utcán visszajöttek a Hősök szobrához. Itt helyezték el a koszorút a forradalom tiszteletére. A tömegben diákok, kisgyermekes anyukák is felvonultak jelszavakat skandálva.
A salgótartáni, miskolci és egri sortüzek megtörték az ellenállást, december 12 után már nem volt szervezett megmozdulás.
Megkezdődött a terror. Időközönként Hevesen is megjelent egy dzsip vagy egy kisteherautó pufajkásokkal, összeszedték az embereket és félholtra verték őket. Így tettek Dr. Besenyei Sándor ügyvéddel is, akit elsőként, december 19-én tartóztattak le. Decemberben még négy hevesi forradalmár került börtönbe, majd 1957 tavaszáig még 12 személy. Utolsóként Guba Dezsőt tartóztatták le, május 7-én.
A Heves Megyei Ügyészség 1957 júniusában készítette el a vádiratot Guba Dezső és 17 társa ellen népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt. 1957. július 8-tól két hétig folyt az elsőfokú tárgyalás, ahová 112 személyt idéztek be.
Az elsőfokú ítéletek ellen a vádlottak fellebbeztek. 1958-ban a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa felülvizsgálta az ítéleteket. A tárgyalást Dr. Vida Ferenc vezette, ugyanaz a népbíró, aki Nagy Imrét is halálra ítélte. Az első tárgyalási nap február 11-én volt, az ítélethirdetés április 8-án. A tárgyalás anyagát 206 oldalas jegyzőkönyv őrzi. Többnyire súlyosbítottak az ítéleteken. Ketten életfogytiglanit kaptak, többen tíz éven felüli börtönbüntetést. Egész Heves megyében ebben a perben születtek a legsúlyosabb ítéletek, melyek oka feltehetően az, hogy a résztvevők már 1956 előtt is az állam ellenségének, osztályidegennek számítottak. Többségük 1963-ban az általános amnesztiával szabadult.
Az, hogy részesei voltak az eseményeknek, egész további életüket megpecsételte. Hajtsunk fejet előttük. Neveiket a korabeli vádirat alapján, az ítéletek súlyosságának sorrendjében idézem:
- Guba Dezső gimnáziumi tanár, szociáldemokrata, a Heves Járási munkástanács elnöke.
- Szatmári János 1945 előtt rendőr, a vádirat szerint a legszélsőségesebb személy.
- Besenyei Sándor ügyvéd, az utcai tüntetők egyik vezetője. Apja cséplőgéptulajdonos, már ezért is a rendszer ellenségének számított. Nem érte meg az amnesztiát, a márianosztrai börtönben halt meg 1960-ban.
- Cziglédy Endre fogtechnikus, az újtelepi tanító, Cziglédy László fia. Uszítással vádolták.
- Maczky Béla nemzetőrparancsnok. Nemesi származása miatt osztályidegennek minősült.
- Rózsa György gazdálkodó, a Kisgazdapárt megszervezője.
- Csete György erdész. Maczky Béla helyettese, a nemzetőrség 8 fős készenléti egységének vezetője.
- Kiss János nemzetőr, 1945 előtt csendőrhadnagy.
- Nagy Sándor tanító, iskolaszervező. Rendszerellenes magatartás volt ellene a vád.
- Szabolcsi István, Orosz József, Veréb József, Király József, Mezei József földművesek.
- Szeredi Miklós tanító az ötödrészi iskolában. Maczky Béla motoros hírvivője, a szovjet csapatmozgások megfigyelője.
- Csépány Béla és Ragó Ferenc kisiparosokat a helyi vezetők bántalmazásával vádolták.
- Guba Lajos katona gépkocsivezető, nemzetőr, aki ellen a legfőbb vád a fegyverrejtegetés.
Az elítélteken kívül emlékezzünk azokról a hevesiekre is, akik más módon váltak az események áldozatává. Kovács József, Guba Dezső forradalmár barátja menekülés közben fulladt a Morva folyóba.
István Évát, aki Hevesről került Budapestre a Corvin közi felkelők közé, november 9-én érte halálos lövés menekülés közben, Tarján községben.
Tisztelet illeti azokat a hevesieket, akik más településen vettek részt 56 forradalmában. Máthé Lajos Jászberényben a Forradalmi Bizottság tagjaként került az események középpontjába. Acsán Lajos Kiskörén a fővárosba induló élelmiszer-szállítmányokat felügyelte, végül három évet töltött börtönben.
Ne feledjük az ártatlanul elítélteket, a külföldre menekülőket, azokat, akiket forradalmi cselekedeteik miatt a Kádár-rendszer évei alatt is folyamatos retorziók, hátrányos megkülönböztetések értek.
A szabadság napjainak szűkre szabott idejében nem volt lehetőségük a tervezett célok megvalósítására, de az eseményekben való részvételük meghatározta további sorsukat. Hitük, küzdelmük számunkra példaértékű.
E napon tisztelgünk áldozatvállalásuk előtt.”
Heves, 2025. november 4.
Gy. Gömöri Ilona
