November 4-én a magyar nemzet közösen hajt fejet az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai előtt. E napon történt meg a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseménye: a szovjet hadsereg hajnalban megindította Magyarország elleni támadását, hogy leverje a szabadságért küzdő magyar népet, és megdöntse a Nagy Imre vezette, demokratikus útra lépni szándékozó kormányt. Heves Város Önkormányzata idén is méltó módon emlékezett meg a tragikus eseményekről. A gyásznap alkalmából tartott múltidézést megtisztelte jelenlétével Szabó Zsolt, térségünk országgyűlési képviselője is.
Az emlékműsoron elhangzott: 1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt.
A résztvevők felidézték Nagy Imre miniszterelnök emblematikus rádióbeszédét is:
“Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
A következő napokban a világ felháborodva, ám tétlenül figyelte, ahogy a szovjet páncélosok megszállják Magyarország városait, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják Kádár János kormányát. A forradalom hősei mégis tovább harcoltak – a túlerővel szemben, a szabadságért.
Háború hadüzenet nélkül – így vált november 4-e az 1956-os forradalom és szabadságharc véres leverésének, egy idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapjává. 1956 nagy magyar ünnep: az volt és az is marad. 1956 októberében mind a tízmillió magyarnak egy századmásodperc szabadság jutott. És mégis, egy egész nemzet őrizte, egy egész világ tiszteli ezt a villanásnyi időt. Becsüljük meg mi is, mert néha egy szívverés többet ér, mint egész évszázadok – idézték fel Balogh Margó intézményvezető a gyászos napot.
A megemlékezésen Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus tartott történelmi visszatekintőt, kiemelve a településünkön történteket:
“Mindössze 8 nap telt el október 28-a, a hevesi forradalmi események óta, amikor november 4-én hajnalban a rádióban elhangzott Nagy Imre drámai hangú rádióbeszéde.
Mi történt a 8 nap alatt? A megválasztott munkástanács Guba Dezső vezetésével hozzáfogott a község új életének szervezéséhez. Munkájukat a nemzetőrség segítette Maczky Béla vezetésével. Újjáéledt a Kisgazdapárt Rózsa György és Holló Ferenc gazdálkodóknak köszönhetően. Az üzemekben is megalakultak a munkástanácsok. Sőt önálló munkástanácsok alakultak a külterületeken, a tanyacsoportokban, mint pl. Csárdatanyán.
Az emberek lelkesek voltak, gyűjtötték az élelmiszert, rendszeres szállítmányok indultak Budapestre a forradalmárok ellátására.
November 4-én megindult az általános szovjet támadás…A megszálló szovjet csapatok Heves megyébe Mezőkövesd irányából érkeztek, és mintegy 30 gépkocsival vonultak be Egerbe. Fegyveres ellenállás nélkül szállták meg a megyét.
Hevesen a Fő utcán is végigdübörögtek a tankok Budapest felé. Az alatkai honvédség előtt kétszáz fős tömeg gyűlt össze fegyvert követelve. Rémhírek terjedtek a lőszerraktár felrobbantásáról. A honvédség nem adott ki fegyvereket.
November végétől elkeseredett ellenállási akciókban mutatkozott meg, hogy az emberek nem akartak beletörődni a forradalom bukásába. Országszerte sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek. December elejétől az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak minősítette az eseményeket. December 5-én kormányhatározattal szüntették be a forradalom önkormányzati szerveit.
Harc helyett ekkor már csak a passzív ellenállás eszköze maradt.
December 11-én plakátragaszok jelentek meg Heves fő épületein, melyeken Kádár Jánost árulónak nevezték. A plakátokat három fiatal, 15,16 és 20 éves fiatalember készítette kézírással, csomagolópapírra, ragasztóanyaguk a csiriz. Néhány órán belül elfogták őket. Tettükért több hónapnyi börtönnel fizettek.
December 12-én a forradalom hívei békés büntetést szerveztek. A visszaemlékezők szerint ott volt az egész község, mintegy hatezer ember vonult az utcákon. A menet élén nők vonultak fekete színű ruhában, kezükben nemzeti zászlókkal és Kossuth címerrel. A malomtól indultak, bevonultak a város közepére, majd a Vörös hadsereg utcán végig a Nyitrai tóhoz érve, a szomszédos Baross Gábor utcán visszajöttek a Hősök szobrához. Itt helyezték el a koszorút a forradalom tiszteletére.
A salgótartáni, miskolci és egri sortüzek megtörték az ellenállást, december 12 után már nem volt szervezett megmozdulás. Megkezdődött a terror. Időközönként Hevesen is megjelent egy dzsip vagy egy kisteherautó pufajkásokkal, összeszedték az embereket és félholtra verték őket.
A Heves Megyei Ügyészség 1957 júniusában készítette el a vádiratot Guba Dezső és 17 társa ellen népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt. 1957. július 8-tól két hétig folyt az elsőfokú tárgyalás, ahová 112 személyt idéztek be.
Az elsőfokú ítéletek ellen a vádlottak fellebbeztek. 1958-ban a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa felülvizsgálta az ítéleteket. A tárgyalást Dr. Vida Ferenc vezette, ugyanaz a népbíró, aki Nagy Imrét is halálra ítélte. Az első tárgyalási nap február 11-én volt, az ítélethirdetés április 8-án. A tárgyalás anyagát 206 oldalas jegyzőkönyv őrzi. Többnyire súlyosbítottak az ítéleteken. Ketten életfogytiglanit kaptak, többen tíz éven felüli börtönbüntetést. Egész Heves megyében ebben a perben születtek a legsúlyosabb ítéletek, melyek oka feltehetően az, hogy a résztvevők már 1956 előtt is az állam ellenségének, osztályidegennek számítottak. Többségük 1963-ban az általános amnesztiával szabadult.”
Az elítélteken kívül voltak olyan hevesiek is, akik más módon váltak az események áldozatává. Ne feledjük az ártatlanul elítélteket, a külföldre menekülőket, azokat, akiket forradalmi cselekedeteik miatt a Kádár-rendszer évei alatt is folyamatos retorziók, hátrányos megkülönböztetések értek. A szabadság napjainak szűkre szabott idejében nem volt lehetőségük a tervezett célok megvalósítására, de az eseményekben való részvételük meghatározta további sorsukat. Hitük, küzdelmük példaértékű.
November 4-én a forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai előtt mécsesekkel tisztelegtünk.
A megemlékezésen közreműködött: Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus, Balogh Margó intézményvezető, Halassy Csilla igazgató-helyettes és Kovács Sándor magyartanár.
Fotó: Jakab Tibor/Hevesi Hírportál
