Október 6-án országszerte félárbocra engedik a zászlókat, iskolákban és köztereken gyertyát gyújtanak, koszorúkat helyeznek el. Az emlékezés ilyenkor összeköti a múltat és a jelent – hogy soha ne feledjük, milyen áron született a magyar szabadság. Az aradi vértanúk emléknapja nem csupán a gyász, hanem a bátorság, a hit és az összetartozás napja is. Ők bebizonyították, hogy a szabadságért még a legnagyobb áldozatot is érdemes vállalni. Az aradi tizenhármak előtt róttuk le tiszteletünket ma Hevesen is, a Pusztacsászi Emlékhelynél megszervezett programon.
“1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során, Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, a magyar kormány miniszterelnökét. Ugyanezen a napon a szabadságharc 12 tábornoka: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly és egy főtisztje Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon.
Mártírhaláluk azóta jelképpé vált. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért.
A szabadságharc utáni véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.
A forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára. Kossuth Lajos 1890. szeptember 20-i, torinói beszédében így emlékezett az 1849-es borús napra és áldozataira: „A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem Október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni… a mint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét… hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; s buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”
Kossuth Lajos, egyetlen fonográfon rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte, és igaza volt. Ők tizennégyen – 13 tábornok és egy miniszterelnök – feláldozták az életüket a hazáért. Hála és köszönet érte mindörökké! – hangzott el Balogh Margó bevezetőjében.
A rendezvényen megemlékező beszédet mondott Gy. Gömöri Ilona muzeológus, aki azt is felidézte, hogyan érintette a megtorlás Heves megyét: “A lakosság, a polgári személyek számára a megtorlás időszaka már 1849 januárjában elkezdődött. Egerben március elején kivégeztek négy maklári földművest.
A félelem májustól fokozódott igazán, amikor az uralkodó Haynaut bízta meg azzal, tegyen rendet Magyarországon. Az új főparancsnok tudatosan kegyetlen és megalázó módszereket vezetett be. A vérengzés főként a civil lakosságot érintette. Halálba küldött jegyzőket, papokat, tanítókat is, akik valamilyen módon segítették a forradalmárokat, vagy csak a feladatukat végezve kihirdették pl. a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Július végén az orosz, majd a császári csapatok megszállták a megyét. Haynau kiáltványokban jelentette meg intézkedéseit. Bevonták a Kossuth-bankókat, ellenszolgáltatás nélkül. A katonákat önfeladásra, fegyverletételre szólította fel. Szabad eltávozást ígért, de a hazatérő katonákat megfigyelés alá vonták, a haza nem térőkről összeírás készült. A volt forradalmárokat körözték, vagyonukat elkobozták. Megtiltották a nemzeti zászló használatát.
A megyében 179 ember ellen indult hatósági eljárás. A megyei tisztségviselők többsége hivatalvesztéssel bűnhődött. A Gyöngyösön élő Almásy Pál és a nagyfügedi Puky Miklós, akik korábban kormánybiztosok voltak, emigráltak, őket távollétükben ítélték halálra.
Három halálos ítéletet hajtottak végre Heves megyében három gerilla ellen, akik megöltek egy császári kapitányt. Egyiküket Gyöngyösön az országút mellett akasztották fel, kettőt pedig Pesten.
Keményen büntették azokat, akik a forradalom emlékét őrizték. Akik Kossuth-bankókat rejtegettek.
Egy egri présházban 1851-ben megemlékezésre gyűltek össze, másnap letartóztatták őket. A hevesi Smoling Ferenc asztaloslegény tiltott, forradalmi induló játszása miatt került börtönbe 1851-ben.
Dömötöri Németh Albert nemzetőr őrnagyot – aki ekkor még csak 29 éves volt – a szabadságharc bukása után büntetésül közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Miután hazajöhetett, pusztacsászi birtokán gazdálkodott, majd 12 év után bekapcsolódott a politikai életbe, négy cikluson át volt országgyűlési képviselő független, ellenzéki politikusként. A magyar függetlenségnek és Kossuth Lajosnak feltétlen híve volt. Kossuthot száműzetése idején Turin mellett minden évben meglátogatta, pedig kétezer km-t kelett utaznia. Pusztacsászon érte a halál, és a birtokon lévő családi kriptában temették el. Töredékben lévő síremléke 2005-ben került ide, a nemzetőr obeliszk szomszédságába.
Gyöngyösi Petheő János honvédszázados már 1848 telén, a nagyszombati ütközetben fogságba esett, majd Josefstadban raboskodott. Miután hazajöhetett, ő is császi birtokán gazdálkodott. Egyedül az ő síremléke áll eredeti helyén, a családi sírcsoport belső részén.
Runyai Soldos Sándor, Völgyi Lajos és Bereczky Pál, akik előzőleg a tiszai hadsereg kötelékében haroltak, Borosjenőnél tették le a fegyvert. Hazatértük után itteni birtokainkon gazdálkodtak, ill. hivatali tisztségeket töltöttek be.
A mindössze 25 éves Bernáthfalvi Bernáth Albert honvédszázados pedig a fegyverletétel után a menekülők egy csoportjával a Török Birodalom felé indult. Több ezer ember menetelt az őszi sárban, úttalan utakon ki lovon, ki szekéren vagy gyalog. Jó négyszáz kilométer volt az út a mai Bulgáriában lévő Viddinig, majd Sumláig, ahol katonai tábort állítottak. Bernáth Albert később visszatért ugyan Magyarországra, de nem Hevesre.
Megemlékezést tartani nem lehetett, de a kultusz kialakulását nem lehetett meggátolni. Az áldozatok nevei és arcképei sokszorosított nyomatokon a legkisebb faluba is eljutottak. Versek és dalok születtek róluk, melyek az egész országban elterjedtek. A népköltészetben 35 dal szól Világosról és a vértanúkról.
A Kossuth-kultusz óriási virágzásnak indult. Hevesen megfestették nagyméretű arcképét és képviselőtestület termébe helyezték, nagyszabású emlékünnepségeket tartottak tiszteletére.”
A programon közreműködött Balogh Margó intézményvezető, Halassy Csilla szobrászművész, Együd László az EJROK igazgatója, Gulyás Katalin tagintézmény-vezető, valamint az Eötvös József Református Oktatási Központ tanulói.
