A Szolnokon fellelt, vörösmárványból faragott sírkőtöredék és a korabeli párhuzamok alapján készült alkotás nem csupán egy történelmi emlék felelevenítése, hanem a középkori magyar művészet és kőfaragás hagyományainak modern újraértelmezése is. Pálóci Imre, aki 1483-ban hunyt el, Szolnok földesuraként és Mátyás király egyik legbefolyásosabb bárójaként fontos szerepet töltött be a 15. században. Sírkövének maradványát a szolnoki várban találták meg, ám az eredeti műből csupán a mellrész maradt fenn.
A sírkő a budai kőfaragó műhelyben készült, Giovanni Dalmata irányításával, nagyjából ugyanabban az időszakban, mint Perényi István tárnokmester síremléke, amely ma Tőketerebesen, a Felvidéken látható. Mindkét sírkő hasonló tervek alapján, vélhetően ugyanazon mesterek keze által készült, ám a Pálóci-sírkő esetében a hiányzó részek rekonstrukciója komoly kihívást jelentett.
„A szolnoki töredéket a Perényi-sírkő alapján próbáltam értelmezni, amelynek rajzát Rékassy Eszter grafikus készítette el korábban. Azonban számos eltérés mutatkozott: Pálóci Imre karjának helyzete más, a címerek is különböznek; a jobb angyal kezében lévő címer üres. Ez utóbbi azért különleges, mert Pálóci Imre édesanyjának vezetékneve nem ismert, így az ottani címer tartalma máig rejtély” – mesélte Borbás Márton.
A művész a fej felett és a bal angyal kezében látható címereket az ismert Pálóci-családi jelképek alapján rekonstruálta. Az eredeti sírkő a középkorban vörösmárványként ismert, Tardosbányáról származó tömött mészkőből készült. A rekonstrukcióhoz, itt a város részére, Borbás Márton egy időjárásálló, cement alapú műkővet választott, amely szürkés árnyalatával tartós megoldást nyújt kültéri elhelyezés esetén.
„A munkát agyagból mintáztam, mert ez az anyag rugalmasságot biztosít a módosításokhoz. A kőfaragás költséges lett volna, és nem tette volna lehetővé a folyamatos finomításokat. Az agyagmodell alapján gumiformát készítettem, így a mű többször is reprodukálható” – magyarázta a szobrász.
A rekonstrukció első példánya a szolnoki Várkapu – Szolnoki Vártörténeti Látogatóközpontban kapott helyet, ahol Dr. Kertész Róbert régész vezetésével egy átfogó vártörténeti kiállítás is megtekinthető. Ez az alkotás a szolnoki vár történetéhez szorosan kapcsolódik, hiszen Pálóci Imre a város földesura volt. A mostani, Hevesen készült reprodukció azonban más célt szolgál: Borbás Márton a Sakkmúzeumnál működő kőtár gyűjteményének adományozta a művet.
„Ez nem megrendelésre készült, és nem a város finanszírozta. Mindenki a maga módján járult hozzá a projekthez: a város a helyszínnel, én pedig a korábbi munkámmal. A Grabarics Építőipari Kft. a betonöntést, a HEVA Kft. pedig a szobor méltó elhelyezését vállalta” – hangsúlyozta a művész.
A rekonstrukció nem csupán egy sírkő újjászületése, hanem egy híd a múlt és a jelen között. Borbás Márton munkája a középkori magyar művészet értékeit hozza közelebb a mai közönséghez, miközben tiszteleg Pálóci Imre és a Mátyás-kor öröksége előtt. A Hevesen készült alkotás a város kulturális életének új gyöngyszeme, amely a kőtár gyűjteményében méltó helyet kapva mesél a történelem és a művészet összefonódásáról. A mű létrehozása során a közösségi összefogás és a helyi vállalkozások támogatása is kulcsszerepet játszott. Ez a példaértékű együttműködés bizonyítja, hogy a kulturális örökség megőrzése és a modern művészet ötvözése nemcsak lehetséges, hanem inspiráló eredményeket hozhat. Borbás Márton alkotása így nem csupán egy sírkő rekonstrukciója, hanem élő kapcsolat a múlt értékei és a jelen kreativitása között.
