1848 tavasza reménnyel köszöntött mindazokra, akik hittek abban, hogy a hosszú elnyomás időszaka után jönnie kell egy igazabb és szabadabb világnak. A 177 évvel ezelőtt történteket felidézve, városunk önkormányzata több helyszínen is várta Heves lakosságát a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe alkalmából megrendezett programon, melyet megtisztelt jelenlétével Sveiczer Sándor polgármester, városunk elöljárói, képviselő, valamint az intézmények vezetői. Az ünneplők a Városháza előtt, a Helytörténeti Gyűjteménynél és a Pusztacsászi Emlékhelyeknél helyezték el az emlékezés koszorúit.
“Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem talán legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen először mutatkozott meg markánsan népünk összetartó ereje, nemzettudata, szabadságszeretete és büszkesége. Olyan hősök és hazafiak küzdöttek a szabad, önrendelkező, új Magyarországért, mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Damjanich János.
Nem szabad soha elfelednünk legnagyobbjaink történetét, azokat az éveket, melyek a magyar történelem legkiemelkedőbbjei közé tartoznak” – hangzott el a köszöntőben.
“Magyarország büszke minden szülöttére, kiváltképpen azokra, akiknek tevékenysége és teljesítménye nagyban hozzájárul hazánk és nemzetünk boldogulásához. A Magyar Országgyűlés a 2025-ös évet Jókai Mór- és Klebelsberg Kuno-emlékévnek nyilvánította. Jókai írói életműve a mai napig a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, regényei a magyar identitás szerves része.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének estéjén Petőfi Sándor és a 200 éve született Jókai Mór, a pesti radikális ifjúság vezérei Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától kapták az első, általuk varrt kokárdákat, amelyeket szívük fölé tűztek”.
1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:
“Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!” – idézte Balogh Margó intézményvezető köszöntőjében.
A köszöntő gondolatokat követően Nagytiszteletű Mészáros Ildikó lelkész ünnepi beszédét hallhatták a megjelentek.
“Mindenképpen jó együtt ünnepelni, átélni a találkozás örömét, a történelmi, kulturális, nyelvi, de lelki és hitbeli összetartozás erejét. Egy összefogó, közös célokért küzdő közösséget feltételez, amelynek tagjai egymás iránti bizalommal vannak. A bizalom azt jelenti: biztosak vagyunk abban, hogy számíthatunk egymásra, egymás javát akarjuk, és nem hagyjuk cserben egymást.
Ahogyan 1848. március 15-én is tette a nép.
Összefogott: Testvér a testvérrel, magyar a magyarral, barát a baráttal, ellenfél az ellenféllel! Be kell látnunk, hogy nem boldogulhatunk egymás nélkül, főleg egymás ellen. Nem egymást legyűrve, hanem egymást felemelve tudunk mi magunk is magasabbra és előrébb jutni. Túl kell lépnünk kicsinyes, önző érdekeinken, előítéleteinken, régi beidegződéseinken” – mondta Mészáros Ildikó lelkész, hozzátéve: Wass Albert írta: “A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” Nos, a reformkorban elődeink megértették és 1848 március 15.-én sikerült megfogalmazniuk közösségi érdekeiket. És mindezt egyre erősödő közmegegyezéssel jogszabályokban rögzítették, gyakorlatba ültették és a szabadság kivívásának pillanatában valóban felelős, elszámoltatható kormányt választottak az eredmények megszilárdítására, mert ez volt az egyetlen út az elmaradottsággal való szembenézésre a megmaradásra!…Nem az a legnagyobb gondunk, hogy emberek nem akarnak meghalni a közösségért, hanem élni, munkálkodni, fáradozni sem akarnak érte. Persze, ez mindenképpen áldozattal jár, önmegtagadással. Mennyit vagyunk készek vállalni egymásért, odaadni egymásnak? Nagyon konkrét kérdés ez! Néha talán annyit sem, amennyi jogszerűen megilletné a másikat. A szabadságharc egyik sokat mondó ténye az, ahogy a nép érdekeit szívügyüknek tekintő főurak (Széchenyi, Batthyány, Kossuth, Deák Ferenc és mások) lemondtak előjogaikról, megszavazták a 12 pontban rögzített közös teherviselést, a törvény előtti egyenlőséget…Nem frázisokat pufogtattak, hanem cselekedtek! Élni, szolgálni, segíteni egymásnak.
Mészáros Ildikó gondolatait követően „A forradalom hangjai” című ünnepi műsorból következtek zenei részletek Udvarhelyi Boglárka és Kiss Tivadar a Pesti Zenés Színpad énekművészeinek előadásában, Kovács Sándor magyartanár közreműködésével.
Az ünnepi műsor a Helytörténeti Gyűjtemény falán elhelyezett Petőfi domborműnél, majd a Pusztacsászi emlékhelyeknél folytatódott.
„A honfoglalás, az államalapítás óta a magyarság viszontagságos történelmi küzdelmei sorában 1848 és 49 a magyar nép nagy tette volt, hazánkra figyelt Európa, fiataljaink bátorsága példát mutatott más népeknek is. Március 15-e jelkép lett, szimbóluma nemcsak egyetlen tavaszi napnak, hanem az azt követő másfél esztendőnek, és a további magyar történelmi események szabadság-küzdelmének is. A magyarság szívében – határon innen s túl – azóta nemzeti ünnepként él ez a nap. ’48 tavasza a szabadság reményét hozta, a márciusi ifjak tette, ezért nem tűnt, nem tűnhet el nyomtalanul a magyar szívekből. Március 15. történelmi pillanatában évszázadok erőfeszítései találkoztak és kaptak újabb erőre, megmutatva, mire képes az egymással összefogó magyar nemzet” – hangzott el az ünnepség második állomásán.
Pusztacsászon, az obeliszknél Halassy Csilla szobrászművész, múzeumvezető emlékezett meg a 48-as hevesi honvédtisztekről
A március 15-i rendezvénysorozatban közreműködött Nagytiszteletű Mészáros Ildikó lelkész, Balogh Margó igazgató, Halassy Csilla múzeumvezető, Udvarhelyi Boglárka és Kiss Tivadar énekművészek, Kovács Sándor magyartanár, valamint a Hevesi Mazsorett Együttes tagjai.
Az emlékműsor szentmisével zárult, melyet Nagy István címzetes kanonok celebrált a Belvárosi Katolikus Templomban.
