A magyar történelem egyik legsötétebb fejezete a kommunista diktatúra időszaka, amely emberek százezreinek életét és szabadságát követelte. A kommunizmus áldozatainak emléknapja lehetőséget ad arra, hogy tisztelettel adózzunk azok előtt, akik az elnyomás éveiben szenvedtek, és hogy a múlt tanulságaiból építkezzünk egy szabadabb és demokratikusabb jövő érdekében. Február 25-én Hevesen is kegyelettel idéztük fel mindazok emlékét, akiket megfosztottak életüktől, akiket bebörtönöztek, táborokba hurcoltak vagy internáltak.
Balogh Margó intézményvezető felidézte: A magyarországi kommunizmus áldozatainak emléknapját minden év február 25-én tartjuk meg, mely egy történelmi eseményhez kapcsolódik: 1947. február 25-én Kovács Béla kisgazdapárti politikust a szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban.
A második világháborút követően hazánk a szovjet érdekszférába került, és fokozatosan kiépült a kommunista diktatúra. Az 1948 és 1989 közötti időszakban a kommunista vezetés erőszakos eszközökkel számolta fel a politikai ellenzéket, bevezette az egypártrendszert, és a lakosság széles rétegeit terrorizálta. A diktatúra áldozatai közé tartoztak politikai foglyok, kitelepítettek, internáltak, valamint azok, akik a Rákosi-rendszer koncepciós pereiben szenvedtek el igazságtalan ítéleteket.
A megtorlások különösen súlyosak voltak az 1956-os forradalom leverése után. Több ezer embert börtönöztek be vagy végeztek ki politikai nézeteik miatt, és sokan emigrációba kényszerültek. Az áldozatok között voltak értelmiségiek, munkások, parasztok és egyházi személyek is, akik mind ellenálltak a kommunista elnyomásnak.
A diktatúra évtizedeiben nemzedékek távoztak külföldre, az egész országot behálózták a lehallgató-rendszerek, elnyomatásban, lelki terrorban élt a társadalom többsége. A szovjet megszállást követően teljes kapacitással működött a recski halálgyár, az ÁVO-s kínzókamrákból származó, velőt rázó sikoltások rémületbe kergették a nagyobb városok népét. Mindenütt a terror tombolt.
A mai napon mindazokról megemlékeztünk, akiket testi és lelki értelemben megnyomorítottak és megaláztak. Emlékeztünk azokra a hevesiekre, akiket a kommunista önkény elsodort családjuktól és azokra is, akiknek távol szülőföldjüktől, valamelyik kelet-magyarországi munkatáborban kellett szenvedniük.
Sorsuk arra figyelmeztet minden generációt, hogy embernek lenni kötelességünk!
Halassy Csilla múzeumvezető visszaemlékező gondolatait osztotta meg, kitérve a kommunizmus helyi áldozataira is.
A megjelentek kegyeletüket róhatták le azok előtt, akiknek az életét elvette, vagy megnyomorította a kommunista diktatúra. Fejet hajthattak minden honfitársunk előtt, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, emlékezhettek szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. Az emléktáblánál elhelyezett mécsesek ebben segítették őket.
Az emlékprogramban közreműködött Nagyné Gulyás Katalin igazgató, Balogh Margó intézményvezető, Halassy Csilla alkotóművész, valamint Kovács Sándor pedagógus.
