Közös megemlékezésre várta a hevesi Önkormányzat a városlakókat az 1956-os szabadságharc és forradalom 68. évfordulója alkalmából megtartott emlékprogramon. A rendezvényt Sveiczer Sándor polgármester mellett megtisztelték jelenlétükkel az egyházak és településünk elöljárói, valamint a közintézmények, pártok és civil szervezetek vezetői, képviselői. Október 23-án a Városháza előtt az Eötvös József Református Oktatási Központ 10. b. osztálya irodalmi műsorral, Együd László igazgató úr pedig ünnepi beszédével idézte fel az ‘56-os eseményeket, majd a Helytörténeti Gyűjtemény falán elhelyezett Guba Dezső és a hevesi forradalmárok emléktábláinál hajthattunk fejet a magyar történelem hősei előtt.
“Hatvannyolc évvel ezelőtt a magyar nép úgy döntött, hogy lerázza a diktatúrát, szembeszáll az idegen megszállókkal és szabad, független nemzetként éli tovább az életét. Hazánk 1956-ban a korszak legnagyobb birodalma ellen kísérelte meg kivívni szabadságát. Húsz napig tartott a véres küzdelem, hősöket teremtve, a magyarság iránt örök elismerést és tiszteletet ébresztve. Az 1956-os forradalmi eseménysorozat számos áldozatot követelt.
A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: koncepciós per nyomán kivégeztek az eseményekben való részvételükért olyan vezető személyiségeket, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József. Ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, és mintegy 200 ezren hagyták el az országot” – hangzott el Balogh Margó intézményvezető bevezető soraiban.
Az elmélyülésben, a tiszteletteljes emlékezésben Együd László, az Eötvös József Oktatási Központ igazgatója segített, aki arról beszélt, hogy mit jelent az ünnep egyéni és közösségi életünkben egyaránt.
“…az életedet is élheted ünnepek nélkül. Élheted, és lehet, hogy nem is találsz semmiféle gondot ezzel az élettel. Te is, aki ma itt vagy, mit látsz, ha az ünnep szemébe nézel? Látod Nagy Imrét, Maléter Pált, Mansfeld Pétert? Látod a lyukas zászlót, az orosz tankokat, a bitófákat? A 301-es parcellát… Nagyon jó, ha mindez előtted van. De a legjobb talán mégis az, ha magadat látod az ünnep tükrében. Azt, ahogyan az életedet éled. Látod a családodat és látod a munkádat. Látod azt a népet, amelynek hangyája vagy” – hangzott el Együd László írásában.
“Kő Pál mester mondta egyszer arra a kérdésemre, hogyan értékeli ő maga a pályafutását: “Dicsőséges bukásokról tudok neked beszámolni.” Ő maga bizonyára már akkor is érezte ennek a mondatnak a mögöttes tartalmát. …ez igaz a mi nemzeti, sokszor kárhoztatott, sokszor jelzőkkel illetett nemzeti történetünkre is. Hiszen látszólag az elmúlt 500 évünkben csak a felhorgadásokra, a lenyomott fej időleges felemelésére lehettünk büszkék…Bukásokat ünnepelnénk? Igen, dicsőséges bukásokat. Amelyek minden esetben, akkor is, ha nem látjuk azt elsőre, győzelmek voltak. Lelki, mentális győzelmek, amelyek azóta is energiával, töltéssel látnak el minket az Idő könyörtelen szélviharában vergődésünk közepette. Ez egy olyan képesség, amely valószínűleg egyedi, nemzeti sajátosság. Nem hiszem, hogy van még egy nép, amely fizikai kudarcokból, képes lenne gyönyörű lelki katedrálist építeni magának.”
A református középiskola vezetőjének elgondolkodtató ünnepi gondolatai után az Eötvös József Református Oktatási Központ 10. b osztályos tanulóinak műsora következett, melyre Sebőkné Szegedi Tímea pedagógus készítette fel a diákokat.
A program koszorúzással folytatódott, az önkormányzat, a pártok, a közintézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az ’56-os emlékműnél.
Az ünnepi megemlékezés második helyszínén, a Helytörténeti Gyűjtemény épülete falán elhelyezett Guba Dezső és a hevesi ’56-os forradalmárok emléktábláinál, Halassy Csilla szobrászművész a hevesi eseményeket idézte fel.
“A szunnyadó szabadság vágya településünkön is felszínre tört. Ahogyan az Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus kutatásaiból kiderül, Hevesen az októberi forradalom történései viszonylag csendesen, vértelenül, egy napra koncentrálva zajlottak.
A történelmi események október 28-án kezdődtek, de az egyre izzóbb közhangulat már az előző napokban is érzékelhető volt. Megerősítették a középületek védelmét, az útvonalakat pedig ellenőrzés alá vonták, hogy ne jöhessenek be Hevesre idegen fegyveresek.
A Kultúrházban Guba Dezső vezetésével kidolgozták 24 pontos követeléseiket, majd délután a hangosbemondó hívására több száz ember gyülekezett az akkori Tanácsháza előtt. A kidolgozott pontok ismertetése után megalakult az új vezetőség, a 30 fős Községi Munkástanács.
Az utcán lévő tömegek indulattól fűtötten akartak elégtételt venni a gyűlölt kommunista vezetőkön. Ezt Maczky Béla volt katonatiszt, G. Kovács László rendőrtiszt és Guba Dezső akadályozták meg.
Október 30-án a Községháza nagytermében hivatalosan is megalakult a nemzetőrség Maczky Béla vezetésével. Létrejöttek az üzemi munkástanácsok és újjászervezték a Kisgazdapárt helyi csoportját.
Hevesen mindössze hét napig tartott a szabadság, november 4-én a szovjet hadsereg megszállta a megyét. Az elkeseredett ellenállási akciókat a salgótarjáni, miskolci és egri sortüzek megtörték, december 12. után már nem volt szervezett megmozdulás. A hevesi forradalmi események 18 résztvevőjét 1956 decemberétől kezdődően 1957. május 7-ig tartóztatták le. Olyan súlyos ítéleteket kaptak – a megyében a legsúlyosabbat – melyek nem álltak arányban az elkövetett cselekményekkel.
Gondoljunk megbecsüléssel sokat szenvedett honfitársainkra, a bátor vállalkozó szellemű áldozatokra, a mi hevesi forradalmárainkra!”
A megemlékezésen közreműködött Együd László, az Eötvös József Református Oktatási Központ igazgatója, Nagyné Gulyás Katalin, a Zeneművészeti Tagintézmény igazgatója, Balogh Margó, a Hevesi Kulturális Központ vezetője, Halassy Csilla szobrászművész, Kovács Sándor pedagógus, valamint Sebőkné Szegedi Tímea felkészítőpedagógus és az Eötvös József Református Középiskola 10. b. osztályos tanulói.
FOTÓ: HEVESI HíRPORTÁL/JAKAB TIBOR
