Az őszi és tavaszi kertészeti munkák idején sokan döntenek úgy, hogy az összegyűjtött faleveleket, ágakat elégetik, így gyorsabban megszabadulva tőlük. Az avarégetés hagyománya azonban komoly környezeti károkkal jár, és számos alternatív megoldás is létezik, amellyel a kert rendbetétele környezetkímélő módon megoldható. Nézzük meg, miért kerülendő az avarégetés, és milyen fenntartható módszerekkel helyettesíthetjük.
A levelek és ágak égetése során szén-dioxid, szén-monoxid és szilárd részecskék szabadulnak fel, melyek közvetlenül szennyezik a levegőt. Az égés során keletkező füst, főleg zárt településeken, gyorsan terjed, és az emberi egészségre is veszélyes, mivel köhögést, szemirritációt és hosszú távon légzőszervi betegségeket okozhat. A levegőminőség romlása különösen az idősek, a gyermekek és a légzőszervi betegségekben szenvedők számára jelent komoly veszélyt.
Az avarégetés során keletkező szén-dioxid (CO₂) közvetlenül hozzájárul a globális felmelegedéshez. Egyetlen kis tűz is jelentős mennyiségű szén-dioxidot juttathat a levegőbe, így az avarégetés tovább növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Az avarégetés során nemcsak a levegő, hanem a talaj is károsodik. Az égés során keletkező hő hatására elpusztulhatnak a talajban élő mikroorganizmusok és hasznos rovarok, amelyek kulcsszerepet játszanak a tápanyagok lebontásában és a talaj termékenységének fenntartásában.
Az avarégetés helyett számos egyszerű, hatékony és környezetbarát módszer is rendelkezésünkre áll:
A lehullott leveleket és növényi maradványokat komposztálva értékes humuszt nyerhetünk, amely gazdag tápanyagokban, és javítja a talaj szerkezetét. A komposztált avar lassan bomlik le, így hosszú távon fenntartja a talaj termékenységét. A komposztálás nem igényel nagy helyet, és bármelyik kertben könnyedén elvégezhető.
Az avart talajtakaróként is felhasználhatjuk, így megvédhetjük a növények gyökereit a hidegtől és a kiszáradástól. A mulcsozás elősegíti a talaj vízmegtartását, gátolja a gyomnövények növekedését, és folyamatosan biztosítja a növények számára szükséges tápanyagokat.
Ha a komposztálás vagy a mulcsozás nem kivitelezhető, érdemes a helyi önkormányzat zöldhulladék-gyűjtési szolgáltatását igénybe venni. Így a zöldhulladék nem vész kárba, hanem szakszerű feldolgozás után visszakerülhet a természetes körforgásba.
A Levegő Munkacsoport eloszlat néhány, az avarégetéssel kapcsolatban felmerült tévhitet.
Tévhit: A zöldhulladék égetése nem lehet olyan káros, hiszen fával szabad fűteni.
A fatüzelés is jelentős mennyiségű szennyezőanyagot juttat a levegőbe, azonban a megfelelően kialakított tüzelőberendezésben, száraz tűzifával való fűtés által okozott légszennyezés töredéke annak, ami a szabadtéren zajló zöldhulladék-égetéskor jut a levegőbe. Ennek az oka egyrészt, hogy az avar és egyéb növényi hulladék nedves, összetömörödött, nehezen égő növényi anyagok, így lassan, oxigénhiányosan füstölögnek. Ráadásul szabadtéren, tűztér hiányában nehezen tud a tökéletes égéshez szükséges magas hőmérséklet kialakulni – így általában nagyon sok káros anyag kibocsátásával járó égés történik. Ráadásul mindez a föld szintjéről egyenesen az emberek, gyermekek, ablakok magasságába jut. Ezzel szemben a kályha, kandalló zárt tűzterében, a megfelelően kialakított tüzelőberendezésben az oxigénellátás biztosított, több száz fokos hő is keletkezik, ezáltal kevesebb káros anyag kibocsátásával jár, mint a szabadtéri zöldhulladék-égetés. A tüzelőberendezés füstjét több méter magas kémény vezeti el.
Tévhit: A zöldhulladék elszállítása még károsabb, hiszen műanyag zsákokban tesszük ki a szemetet, és dízel üzemű autókkal viszik el.
Ha a komposztálás helyben nem megvalósítható, akkor a zöldhulladék elszállítása még mindig kevésbé káros, mint az égetés. A zöldhulladék-gyűjtő zsákok kezeléséről a hulladékkezelő telephelyén gondoskodik. A településeken végighaladó gépjárművek szennyezése, bár önmagában jelentős, még így is jóval kisebb, mint a zöldhulladék égetése, amelynek során mindenféle szűrő használata nélkül, órákon át kontrollálatlanul kerülnek a szennyező anyagok a levegőbe.
Tévhit: Semmi gond az égetéssel, este kell égetni, amikor senki sem tereget.
Az avarégetés jelentősen rontja a levegőminőséget: 100 kg avar égetése során annyi veszélyes anyag kerül a levegőbe, amennyi egy közepes méretű település egész légterét határérték felett beszennyezheti. Az esti égetés semmit sem javít ezen a helyzeten, sőt szélcsendes időben órákig megrekednek a szennyező anyagok a házak között, könnyen kitarthatnak reggelig, és persze a nyílászárók résein is jelentős mennyiségű füst tud a beltérbe jutni, arról nem is beszélve, hogy sokan szeretnének este is szellőztetni, kimenni. A szennyező anyagok a mi éghajlatunkon megszokott éjszakai inverzió miatt esti égetésnél jóval több ideig a talaj közelében maradhatnak.
Tévhit: A beteg, fertőzött növényi részeket el kell égetni, a kártevőkre nincs más megoldás.
A lebontó, kórokozó szervezetek általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, tehát egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban. A jó a komposzt, s ha kellő mennyiségben (néhány köbméter) áll rendelkezésre, komoly hőtermelésre képes, amely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja. Nagy kert esetén érdemes külön komposztálni a zöldségek, gyümölcsfák maradványait: a „gyümölcsös” humuszt így már nyugodtan beáshatjuk a veteményesbe, és fordítva.
Tévhit: A diófúró légy miatt muszáj az összes lehullott diót elégetni.
A diófúró légy lárvái a dióból gyorsan kirágják, és a talajba ássák magukat, ott telelnek át. Tehát, hiába égetjük el a diót és a levelét, ez nem befolyásolja a diófúrólégy sorsát, amely ellen növényvédelmi lépéseket kell tennünk (például, ha a fa alá fóliát terítünk, megakadályozzuk a lárvák földbe jutását). A védekezés ráadásul csak akkor hatásos, ha a környékbeli kertek gondozói is védekeznek a diófúrólégy ellen. Egyébként a diófúrólégy utóbbi években való elterjedése főként a változó éghajlatnak „köszönhető”, vagyis az égetéssel és a levegő szennyezésével tovább segítjük az elterjedését.
Tévhit: A füstölés a fagyos tavaszi reggeleken megvédi a gyümölcsösöket a fagytól.
A gyümölcsfák füsttel történő védelme a fagytól nagyon ritkán tud csak hatásos lenni (teljes szélcsendben, nagyon gondos eljárással) – a fagyos szelek ellen például teljesen felesleges a füstölés. A legjobb megoldás a megelőzés: az őshonos, a helyi éghajlati körülményeket jól tűrő gyümölcsfák nevelése. A kerti égetéseknek nagyon kis százaléka történik ilyen célból, és a mezőgazdasági szektorban a szigorúan növényvédelmi céllal történő égetést megfelelő engedélyhez köti a szabályozás.
Az avarégetés tehát nemcsak környezetszennyező, hanem felesleges is, hiszen számos fenntartható módszer áll rendelkezésre a zöldhulladék kezelésére. A komposztálás és a mulcsozás természetes, környezetkímélő alternatívák, amelyek elősegítik a talaj egészséges működését és a környezet védelmét. Az avarégetés elkerülésével tisztább levegőt és egészségesebb környezetet biztosíthatunk magunk és a jövő generációk számára.
