Október 6-a, a magyar nemzeti emlékezet egyik legfontosabb dátuma. Ezen a napon az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgünk, akik életüket áldozták a magyar függetlenségért és szabadságért. A hevesiek a Pusztacsászi Emlékhelyeknél róhatták le kegyeletüket azon tábornokok előtt, akik Aradon, 1849. október 6-án, az osztrák hadbíróság ítélete alapján haltak vértanúhalált, miután a magyar szabadságharc elbukott.
Az 1848-as forradalom nyomán kitört szabadságharcban a magyarok célja a Habsburg birodalomtól való független államiság kivívása volt. A szabadságharc azonban a következő év nyarán súlyos vereséget szenvedett, miután a Habsburgok orosz segítséggel leverték a magyar seregeket. A világosi fegyverletétel 1849. augusztus 13-án a magyar remények szertefoszlását, és a megtorlás időszakának kezdetét jelentette.
Az aradi vértanúk azok a tábornokok és katonai vezetők voltak, akik meghatározó szerepet játszottak a magyar szabadságharcban. 1849 őszén az osztrák katonai bíróság 13 magyar tábornokot és ezredest ítélt halálra. Az ítéleteket 1849. október 6-án hajtották végre Aradon.
Az aradi vértanúk nevei mára a magyar nemzeti emlékezet szerves részévé váltak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Ezek az emberek a magyar szabadságharc ügyéért harcoltak, és haláluk a hazáért való önfeláldozás szimbólumává vált.
Az aradi vértanúk napja nemcsak a magyar történelem tragikus eseményeinek megemlékezése, hanem a magyar függetlenség és szabadság iránti vágy szimbóluma is. Ez a nap arra is emlékeztet, hogy a magyar történelem során sokszor volt szükség áldozatvállalásra és bátorságra a szabadság kivívása érdekében. A 13 vértanú halála olyan sorsfordító pillanat volt, amely örökre beírta nevüket a magyar nemzeti identitásba, és emlékeztet minket arra, hogy a szabadságot gyakran nagy áldozatok árán lehet elérni.
A hevesi megemlékezés a Pusztacsászi Emlékhely kopjafájánál kezdődött, ahol Balogh Margó, a Hevesi Kulturális Központ vezetője köszöntötte a megjelenteket, kiemelve “Manapság a Jóisten nem vértanúságot, „csak” tanúságot vár tőlünk. Tanúságot a minden nap köztünk élő szeretetéről, békességről, az egymás iránti tiszteletről, és elfogadásról.
Vajon mártírjai, a görög szó értelmében tanúi vagyunk-e a föntebb felsorolt erényeknek? És ha békés időkben sem vagyunk azok, vajon mi lenne velünk valódi szabadságharcos időkben?
Nekünk ma nem kell olyan áldozatokat hoznunk, mint dicső elődeinknek, de az örökség azt üzeni: a közügyeink iránt nem lehetünk közömbösek ma sem, emberkén kell, hogy viselkedjünk az embert próbáló, nehéz időkben is, hogy méltóan hajthassunk főt elődeink emléke, hőstettei előtt.
A forradalom és szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amelyet oltalmazni és ápolni minden új nemzedéknek becsületbeli kötelessége!”
Visszaemlékezését Kossuth Lajos 1890-ben fonográfon rögzített beszédének részletével zárta:
„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak.”
Tompa Mihály versének sorai után a megemlékezők koszorúkat és virágokat helyeztek el a kopjafánál. A program a sírkertben, a Hevesi Nemzetőrök Emlékművénél folytatódott.
„1849 óta október 6-a a magyar nemzet gyásznapja, és az is marad, amíg a nemzet él. Nem feledhető az a szégyenteljes tett, hogy bitófán vagy golyó általi halállal végeztek a magyar szabadságharc 13 hős tábornokával és előttük, majd utánuk még számtalan honvéddel és civillel.
Ezen a napon az aradi vár északi részén golyó által ölték meg Lázár Vilmos ezredest és négy tábornokot. A vár déli oldalán, a Maros árterén 9 honvédtábornokot akasztottak fel. Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten, a mai Szabadság tér helyén végezték ki.
Ez a sors jutott még 20 további magas rangú honvédtisztnek. Több száz tisztet ítéltek halálra, vagy az ítéletet várfogságra változtatták” – hangzott el a megemlékezésben, mely kitért a Hevest és Heves megyét érintő megtorlásokra is.
A helyi eseményeket Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus feljegyzései tartalmazzák:
„Heves és Külső-Szolnok megye 1849 augusztusának elején került a szövetségesek kezére. Az orosz, majd a császári csapatok megszállták Gyöngyöst és Egert, majd Hevest is.
Hajnau kiáltványával összhangban felszólította a honvédeket, hogy önként adják fel magukat. Megtiltották a nemzeti színű zászlók használatát.
A megyei tisztségviselők többsége hivatalvesztéssel bűnhődött. A két emigráns képviselőt, Almásy Pált – aki Gyöngyösön élt – és a nagyfügedi Puky Miklóst távollétükben halálra ítélték.
Gyöngyös környékén kis szabadságharcos csapat elfogott és megölt egy császári alezredest, ezért két embert felakasztottak, egyiküket Pesten, másikukat Gyöngyösön az országút mellett. Halálos ítéletet három gerilla ellen hajtottak végre.
A megyében 179 személy ellen indult eljárás.
Hevesen a megtorlás a nemzetőrségben vezető szerepet vállaló katonatiszteket érintette. Németh Albertet – aki nemzetőr őrnagyként és országgyűlési köveként vett részt a szabadságharcban – büntetésként közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Később Pusztacsászon gazdálkodott, 1887-ben hunyt el. Nyughelye eredetileg a családi birtokon, kúriájuk mellett volt, ahol saját családi sírboltot is létesítettek. Bernáthfalvi Bernáth Albert honvédszázados a viddini és a sumlai hadifogolytáborokba került.
Mindössze 25 éves volt ekkor. Hazatérte után Zemplén megyei birtokán gazdálkodott.
Gyöngyösi Petheő János honvédszázados Josefstadtban raboskodott, majd császi és tenki birtokán gazdálkodott. A honvédtisztek közül egyedül az ő síremléke áll eredeti helyén, itt a pusztacsászi temetőben, a családi sírcsoportban.
Tilling Antal, Völgyi Lajos, Bereczky Pál, Ürményi Lajos honvédszázadosok és főhadnagyok– enyhébb büntetést kaptak.
A megtorlás nemcsak a katonákat, hanem a polgári lakosságot is érintette.
Töltényi Miklós újságírót, jóérzésű személyek letartóztatása, a császári sasnak a gyöngyösi postahivatalról 1848. decemberében való levétele” miatt, Smoling Ferenc asztaloslegényt, tiltott, forradalmi induló játszatása” miatt helyezték vád alá.”
A Nemzetőrök Emlékművének megkoszorúzása előtt Halassy Csilla és Együd László előadásában hangzott el az Aradi vértanúk balladája.
Az emlékprogramban közreműködött Nagyné Gulyás Katalin, a Zeneművészeti Tagintézmény igazgatója, Halassy Csilla szobrászművész, Balogh Margó intézményvezető, Együd László, az EJROK igazgatója és Kovács Sándor pedagógus.
