Heves várossá válásának 40. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást Heves Város Önkormányzata és a Hevesi Kulturális Központ Helytörténeti Gyűjtemény Tagintézménye, melynek ünnepélyes megnyitására június 6-án került sor. A tárlatot Kontra Gyula nyugalmazott polgármester nyitotta meg, Sveiczer Sándor jelenlegi polgármester pedig ünnep köszöntővel fogadta a szép számmal megjelent közönséget. Gyimesiné Gömör Ilona kurátor a kiállítás szakmai berkeibe engedett bepillantást, melynek létrejöttét sok jószándékú hevesi, Csintalan András kiállításrendező-grafikus, a HKK Művelődési Központ, valamint a Könyvtár Tagintézmény dolgozói is segítették.
“Ha a város 800 éves történelmét nézzük, akkor igen kevésnek tűnik ez a 40 év. Bár régen is mezővárosnak hívták településünket, lényeg az, hogy valamilyen központi szerepet játszottunk itt a dél-hevesi tájakon. A központi szerep gazdasági prosperitást, növekvő lakosságot, sokszínű kulturális életet és stabil közösséget feltételezett. Olyan embereket, akik szerettek itt lakni, szerettek itt dolgozni és volt jövőképük Heves településen, mert itt alapítottak családot és tettek azért hogy a fejlődés folyamatos legyen.
A 40 évvel ezelőtti viszonyok lehetővé tették, hogy elérjük a városi rangot. A lakosságszám, a munkahelyek, az oktatás és egészségügy területén, de akár a sportot és kultúrát tekintve is megérett az a városi rang. Köszönjük azoknak, akik abban a korban is megtalálták a lehetőséget, hogy megugorjuk ezt a szintet.
Itt jön a kérdés, hogy mitől város a város? Ha a mai feladatokat és viszonyokat nézzük, tény hogy nagyon sok kisebb, sőt akár túl kicsi lakosságszámú városok is vannak a látókörünkben. Lehet, hogy azok már csak nevükben városok, de a lakosok már nem nagyon tekintik annak.
Heves esetében azt hiszem, hogy tudtuk tartani a tempót. A jelenlegi 10 700 fős lakosságszám lassú fogyást mutat, de biztató jelek is vannak, mert egyre több beköltöző van más településekről, sőt akár Budapestről és a Dunántúlról is!
Központi szerepünk van a közigazgatásban, a kultúrában, a sportban, pl. a Bozsik programban körzetközpontként működünk. Az egészségügyi járóbeteg szakellátó a járás betegeit fogadja. Az egyre bővülő kereskedelmi egységek nemcsak a hevesi, hanem a járási vásárlókra is terveznek. A szombati piac egyértelműen az egész járásból vonzza az embereket. Új büszkeségünk a Bánfalvi Zsigmond Járási Tanuszoda nevében már benne van, hogy a járás gyermekei, lakosai részére épült.
Az épülő Ipari és Technológiai Park már várja a betelepülő cégeket, hogy még erősebb legyen gazdasági erőnk, és az iparűzési adó bevételünk, amiből Heves tudjuk fejleszteni. Ha ezt mind összevetjük, akkor ezek alapozzák meg azt, hogy a lakosok igazi városnak, igazi járásközpontnak tekintsék Hevest.
A mostani feladat az, hogy az idősebbek, a családosok, a fiatalok a gyerekekkel, unokákkal szeressenek itt Hevesen élni. Megtalálják a számításukat, a munka az oktatás a kultúra és a sport területén egyaránt.
És ebben rejlik a jövő is. Ha azt akarjuk, hogy 40-100-200 év múlva is legyen Heves, akkor nekünk városvezetőknek, intézményvezetőknek, cégvezetőknek, sportért és kultúráért felelősöknek folyamatos és fontos feladatunk van. De mondhatom, hogy minden hevesinek, akinek fontos a városa, annak folyamatos feladata van.
A nyugodt együttműködés, a tenni akarás, a megalapozott tervezések, a fejlesztések összessége és a stabilitás, amire Heves városának szüksége van, ebben a kaotikus és veszélyes világban. Csak így sikerülhet településünket olyan pályán tartani, amivel garantálni tudjuk, hogy Heves a következő évtizedekben és évszázadokban is büszke város és büszke járásközpont legyen!” – hangzott el Sveiczer Sándor köszöntőjében.
Kontra Gyula, a város nyugalmazott polgármestere elmondta, hogy az 1960 as években volt az első alkalom, amikor a kormányzati szervek úgy döntöttek, hogy megyénként néhány települést – jelesen a járási székhelyeket – ipari jellegű településsé kell formálni és várossá kell fejleszteni. Ezek között megjelent Hevesnek a neve is. Nem csak az történt, hogy ipari munkákat hoztak valahová és azt letették, hanem ennek a feltételeit is meg kellett teremteni.
A településen élő és idetelepülő munkásoknak állás és lakás kellett, a családjuknak iskolai és bölcsődei férőhely, egészségügyi ellátás. A városnak épülnie kellett, állami lakásépítés folyt. Telepszerű, többszintes épületekben tudtak minél több lakást megépíteni. Megalakult a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége – a Berva – és ebben az időszakban óriási fejlődésnek indult a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezete is. Egyre jelentősebbek voltak a termékeik, és ez az exportban is megjelent. Említésre méltó még a Hevesi Mezőgép Vállalat, a Budagant Kesztyűs Szövetkezet, és országos hírre tett szert a Hevesi Rákóczi MGTSZ. Az Állami Gazdaság mintaüzemként szolgált a térségben lévő gazdaságokhoz.
A fejlődésben odáig is eljutott Heves, hogy a városban repülőgépes növényvédő állomás volt, és a megyén belül Hevesről végezték el fejtrágyázással a növényvédelmet.
A 70-es évek végéig azonban nem történt meg a várossá nyilvánítás, a 80-as évek elején pedig megkezdődött a közigazgatás átszervezése. Az akkori városvezetés 1983. szeptember 27 én nyújtotta be a várossá válási kérelmet, és a következő évtől Hevest már megillette a városi rang.
Fotó. Jakab Tibor/Hevesi Hírportál
