Az új Országzászlónál emlékeztek a hevesiek a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére. 1920-ban, a Trianon palotában aláírt békediktátum a győzők önzését, országunk ellen érzett határtalan rosszindulatát mutatta. Égbe kiáltó igazságtalanságok árán feldarabolták Magyarországot, honfitársaink millióit kényszerítve a kisantant országaiban jogfosztott, megalázó kisebbségi sorsra. Trianon gyalázatáról fájó kötelességünk emlékezni – ahogyan azt Sveiczer Sándor polgármester is kiemelte.
A Nemzeti Összetartozás Napján Nagy István címzetes kanonok hívta közös imára a megjelenteket, és Mészáros Ildikó lelkész adott áldást, majd az önkormányzat, intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit. Sveiczer Sándor polgármester ünnepi beszédét, Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus történelmi visszaemlékezése követte.
A Nemzeti Összetartozás Napja a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében Magyarország elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát, hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint hárommillió magyar is élt.
“Fehér papírlapokon, örökre feketébe öltözött számok kiáltják a nemzet balsorsát, nemzedékeken át öröklődő fájdalmát, magyarnak, székelynek.
Mindez egy világháború után történt, ahol a hazug, magukat győztesnek kikiáltó francia, oláh, brit, cseh horda rávetette magát nemzetünk vagyonára, az 1000 év alatt megszerzett, és a tatár, török hordától megmentett és újraépített Magyarország kincseire.
Bár az 1. világháború borzalmai 100 év távlatából lassan homályba vesznek, de napjainkra ismét meglebben a háború lehetősége és ismét veszélyezteti a jövőnket.
Tragikus, hogy a médiában figyelemmel kísérhetjük a szomszédos ukrán-orosz háborút, ami sajnos egyre inkább NATO-orosz világháborúvá eszkalálódik. Ebben a háborúban két fehér, és keresztény nemzet irtja egymást, ahol fiatalok és idősek, férfiak és nők halnak meg mindkét oldalon ezerszám.
Meddig lehet ezt megengedni? A magyar kormányon kívül nincs józan esze senkinek Európában? Már európai kötelező sorozásokról beszélnek az őrültek! Azt akarják, hogy a mi fiaink és lányaink is ott haljanak meg a háborús frontokon! Az ő frontjukon, az ő háborújukban, az ő fegyvereik által, az ő hasznuk szerint!
Ennek megálljt kell parancsolni, mert a magyar nemzet nem bír el még egy vesztes világháborút! Igen vesztest mondtam, mert a következő világháborúban mindenki vesztes lesz. Az egész emberiség, egész civilizációnk megsemmisülhet, mert olyan atomfegyverek vannak, hogy alig maradhat túlélő, és később azokra is lassú pusztulás vár.
Ébredjünk hát fel végre és mindent rendeljünk alá Magyarország érdekének, a haza érdekének! Tegyünk meg mindent a BÉKE érdekében!
Nekünk, magyaroknak nem térkép, nem földrajzi táj, nem gyilkos bombák, idegen hordák célpontja a haza jelentése. Mikor azt mondjuk, szülőföldem, vezérlő csillagunkat a Szent-koronát látjuk, és azt az emberfeletti erőt, mely bennünket, magyarokat, mindig megmentett a vésztől, és új erővel táplált, hogy Isten által ránk ruházott küldetésünket véghez vigyük!
Emlékeztessen bennünket és a jövő nemzedékét is a hevesi Országzászló arra, hogy Mi itthon vagyunk, ez a mi hazánk és az is marad, amíg világ a világ!” – hívta fel Sveiczer Sándor polgármester az ünneplők figyelmét.
Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus helytörténeti forrásokon alapuló emlékbeszédében áttekintette az 1933-ban, majd az 1936-ban felállított hevesi országzászlók létrehozásának és megsemmisítésének körülményeit.
A Nemzeti Összetartozás Napján Nagy István címzetes kanonok hívta közös imára a megjelenteket, és Mészáros Ildikó lelkész adott áldást, majd az önkormányzat, intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit.
A megemlékezésen közreműködött Kovács Sándor pedagógus, valamint Bognár Szilvia népdalénekes.
