„Visszatérünk forrásához évenként, mint a vándor…”
A szabadságharc leverését követő évtizedekben tiltották a március 15-i megemlékezéseket. A kiegyezés után a megtűrt ünnepek közé tartozott. Az ötvenedik évforduló, 1898 után már engedélyezték megtartását, de hivatalosan csak április 11-én. Nemzeti ünneppé csak 1927-ben vált.
Hevesen az 1900-as évek elején elsősorban Maczky Emil községi főjegyző személyéhez köthető az a hazafias lelkesedés, melynek egyik látványos eredménye volt a forradalom emlékének méltó megünneplése. Maczky Emil a politikai életben ellenzékinek számított – függetlenségi és 48-as eszmékkel -, ezért is kapott különös figyelmet számára e nap.
1902-ben, Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján indítványozta, hogy életnagyságú képét festessék meg a városháza tanácsterme számára. A képet Kiss Alajos egri festő készítette el. A következő évben impozáns ünnepség keretében avatták fel.
1903. március 15-e ünnepi reggele 48 taracklövéssel kezdődött. A házakat ekkorra nemzeti lobogókkal és zöld gallyakkal díszítették fel. Délelőtt 11 órakor díszközgyűlést tartottak községháza nagytermében, melyen Hellebronth Béla országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor Kossuth Lajost ábrázoló festmény leleplezésére. Az eseményekről a következőt jegyezték fel: ”Rendkívüli hatása van egy ilyen képnek a lelkesülni tudó fogékony szívekre, és általunk el sem képzelhető, hogy Heves tanácsházában e kép árnya alatt a képviselők valamely hazafiatlan határozatot hozhassanak. De annál inkább hisszük, hogy a nemzet szent igazait mindig erősen fogják követelni e község tanácstagjai, midőn tekintetük az eszményien megfestett arc magasztosan szigorú tekintetével találkozik. Kiss Alajos egri akadémiai festőművész e kép megfestésénél valóban remekelt.” Az ünnepséget Maczky Emil hazafias szavai zárták:
Szabadságharcunknak örökbecsű forrását képezik a március 15. napján lefolyt események, azért térünk vissza ezen forráshoz évenként mint a vándor, hogy annak tiszta kristály vizéből felfrissülve újítsuk meg elménkben a Haza fogalmát, nyerjünk tápot szívünkben a szabadságszeretet iránti fellángolásra.
Az ünnepség végén köszöntötték a jelen lévő két öreg 48-as honvédtisztet, Petheő Lászlót és Horváth Pált, akiket, mint „nagyidők félisteneit” az összes jelenlévők falrengetően éljeneztek meg. Az ünnepséget Kossuth-nóták zárták, majd átvonultak a Kaszinóba, ahol száz terítékes vacsorával zárták az ünnepet.
Gy. Gömöri Ilona főmuzeológus írása
