Kétnapos rendezvénysorozaton emlékezhettek együtt Heves város polgárai az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulójára. Október 22-én Gy. Gömöri Ilona főmuzeológus tartott előadást “1956 Hevesen” címmel, majd a Belvárosi Római Katolikus Templomban orgona-ének hangversenyre várták az érdeklődőket. A forradalom napján ünnepi szentmise, emlékműsor és koszorúzás szerepelt a programok között.
A Helytörténeti Gyűjtemény épületénél, Guba Dezső és a hevesi ’56-os forradalmárok emléktábláinál Sveiczer Sándor polgármester köszöntötte az ünneplőket, majd Pető István előadóművész és a Körömvirág Együttes irodalmi műsora tette meghittebbé az emlékezés perceit.
Sveiczer Sándor emlékbeszédében kitért arra, hogy a mai napon Magyarország népének sztálinista terror elleni forradalmára és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharcára emlékezünk. Megemlékezünk, mert immáron 33 éve nem csupán jogunkban áll, de kötelességünk is felidézni történelmünk ezen időszakát!
“A múlt történéseiből kell tanulnunk és megfelelő stratégiát, jövőképet kialakítanunk nemcsak a magyar nemzet jövőjére, de családunk és városunk jövőjére is. Ha a jelent vizsgáljuk, olyan örvénylést és kavargást látunk, amely megrémiszt és elbizonytalanít bennünket itt Európában. Olyan dolgok történnek, amelyre 30-50- 70 éve nem volt példa. Járványok, háborúk, olaj és energiaválság, élelmiszerhiány…
1848, 1920, 1945, 1956 történéseiből tanulni kell a magyar nemzetnek, mert a jövőt érintő jól megalapozott döntések lesznek a magyarság megmaradásának alapkövei.
1956-ban a világ visszafojtott lélegzettel figyelte a tiszta szívű magyar forradalmárok lelkesedését, elszántságát és vakmerőségét. S bár azok a hétköznapi fiatalok, akik 67 évvel ezelőtt az utcára mentek, nem felfordulást akartak, csak országos vitát a “magyar sorskérdésekről”, 1956 októbere hősiességet és önfeláldozást követelt tőlük, és ők gondolkodás nélkül az életüket áldozták a szabadságért és a függetlenségért.
Egy ország mondta: Elég volt! s mutatta meg, hogy szabadságjogait semmilyen hatalom nem csorbíthatja, a magyar szabadság nem vehető el, nem korlátozható, az a magyar embereké! – hangzott el Sveiczer Sándor múltidézésében, aki – Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus kutatásai alapján – beszélt 1956 hevesi eseményeiről is.
– Hevesen az októberi forradalom történései viszonylag csendesen, vértelenül, egy napra koncentrálva zajlottak. Október 28-án a Kultúrházban Guba Dezső vezetésével kidolgozták 24 pontos követeléseiket, majd délután a hangosbemondó hívására több száz ember gyülekezett az akkori Tanácsháza előtt. A kidolgozott pontok ismertetése után megalakult az új vezetőség, a 30 fős Községi Munkástanács. Az utcán lévő tömegek indulattól fűtötten akartak elégtételt venni a gyűlölt kommunista vezetőkön. Ezt Maczky
Béla volt katonatiszt, G. Kovács László rendőrtiszt és Guba Dezső akadályozták meg.
Hevesen mindössze hét napig tartott a szabadság, november 4-én a szovjet hadsereg megszállta a megyét. Az elkeseredett ellenállási akciókat a salgótarjáni, miskolci és egri sortüzek megtörték, december 12. után már nem volt szervezett megmozdulás. A hevesi forradalmi események 18 résztvevőjét 1956 decemberétől kezdődően 1957. május 7-ig tartóztatták le. Olyan súlyos ítéleteket kaptak – a megyében a legsúlyosabbat – melyek nem álltak arányban az elkövetett cselekményekkel – hangzott el a visszaemlékezésében.
A polgármester köszöntőjét, valamint Pető István előadóművész és a Körömvirág Együttes irodalmi műsorát követően a program koszorúzással folytatódott. Az önkormányzat, az intézmények, a pártok és civil szervezetek képviselői Guba Dezső és a hevesi ’56-os forradalmárok emléktábláinál helyezték el koszorúikat, virágaikat.
A tisztelt jelenlévők ezután a Városháza előtt lévő ’56-os emlékműnél hajtottak fejet a szabadságharc hősei előtt.
Az ünnepségen közreműködött Nagyné Gulyás Katalin, Pető István és a Körömvirág Együttes, Balogh Margó, Halassy Csilla, valamint Kovács Sándor.
