A megtorlást elszenvedő nagyjaink hőstetteikkel mutattak példát nemzetünknek
Múltidézést tartottak településünkön október 6-án, az ARADI VÉRTANÚK emléknapja alkalmából. A megjelentek a Városháza előtti 1848-as emlékműnél és a Pusztacsászi Emlékhelyeknél tiszteleghettek a magyar szabadságért folytatott véres küzdelmekben résztvevő honvédtisztek és az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos vértanúk emléke előtt.
Az emlékmű megkoszorúzását követően a Pusztacsászi Emlékhelyeknél – a kopjafánál és a sírkertben található obeliszknél – folytatódott a program. A Nemzetőrök Emlékművénél Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus idézte fel a szabadságharc eseményeit, majd az önkormányzat, az intézmények, a pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait.
Az emlékprogramon közreműködött Gyimesiné Gömöri Ilona, Nagyné Gulyás Katalin, Halassy Csilla, Balogh Margó, valamint Kovács Sándor.
Az 1848-49-es szabadságharc 1849. augusztus 13-án zárult le, mely napon a magyar honvédseregek, a Habsburgok szövetségese, az orosz cár csapatai előtt letették a fegyvert Világosnál. Ugyan szervezett keretek között a szabadságharc lezárult, a vérontás azonban tovább folytatódott a bécsi udvar által.
A legfontosabb katonai vezetők megbüntetése még váratott magára. 1849. szeptember 26-án a törvényszék a 13 vértanúból valamennyit kötél általi halálra ítélte, ugyanakkor Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében – fellebbezés miatt – az ítéletet golyó általi halálra változtatta. A honvédtisztek ellen felhozott koholt vádak a felségárulás és a fegyveres lázadás voltak.
1849. október hatodikán a szabadságharc 12 tábornoka: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György,Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly, valamint egy főtisztje Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon.
A 13 aradi vértanú mellett az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos ellen is felségárulás ügyében indult eljárás, akit szintén október hatodikán ért a halál, Pest városában.
A szabadságharc utáni véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.
Az aradi tábornokok és ezredesek, akik esküt tettek a magyar királyra, az önálló magyar minisztériumokra és az alkotmányra, hűek maradtak a vállalt ügyhöz. Az osztrák és orosz katonai túlerővel levert harc végén az itthon maradással és a fegyverletétellel önként vállalták sorsukat. Jól tudták, hogy rabság, esetleg vérpad vár rájuk. A fogságban türelemmel hallgatták a hadbíróság hamis vádaskodásait, és elviselték a foglárok megaláztatásait.
Mártírhaláluk azóta a magyar történelem egyik jelképe. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért. Vértanúink halála nem volt hiábavaló, kiálltak nemzeti érdekeinkért, a szabadságunkért vállalták végzetüket.
Napjainkban nem kell ilyen áldozatokat meghoznunk, így mindinkább kötelességünk nagyjaink hőstettét évről évre a feledéstől megóvni.
Fényképezte: Hevesi Hírportál/Pintér Zsuzsanna
