A Dumaszínház nagyágyúja, Kovács András Péter önálló esttel lép fel Hevesen

A Dumaszínház társulatának tagja, az egyik legrégibb fellépő, aki mára az emberélet útjának feléhez ért, és ha így fejlődik az orvostudomány, még jó darabig ott is marad. Megérett, és egyre kiszámíthatatlanabbá vált: nem lehet tudni, hogy két nevetés között mikor facsar egyet a szíveken. Úgy tűnik, magáról mesél, de mindvégig rólunk beszél, és mindvégig igaza van.  És közben olyan vicces, hogy fel sem tűnik, milyen alacsony.

„Miért érzi azt az agyam negyven felett, amit a gyomrom Karácsony után? Miért én hazudok a kutyám helyett, aki egy presszókávé hatására bulizni ment? Miből veszi észre a feleségem, mikor beszél hozzám, hogy igazából nem figyelek, csak csendben vagyok? Mi tart vissza attól, hogy rendszeresen összeszereletlen IKEA-bútorra igyam magam, ami fölött ketten állnak tanácstalanul?”

Ezeket kérdezi Kovács András Péter, mikor elbeszélget saját agyával, hogy kiderüljön: a valóság közel sem az, amit ez a koponyába zárt kocsonyás anyag annak vél.