A farsang megtartása Európa kultúrtörténetének őskorába nyúlik vissza — elődei a római szaturnáliák. A római irodalomból tudjuk, hogy a szaturnáliák nagy népünnepélyek voltak, ahol polgárok, rabszolgák egyaránt táncoltak, szórakoztak. Ez a szaturnália a keresztény Európában is megmaradt és január 6-tól, Vízkereszttől, a húsvét előtti 40 napig, azaz hamvazószerdáig tartott. A farsang a középkorban a húsvéti nagyböjtöt vígsággal, evéssel, ivással megelőző időszak volt, ősi formája különösen Itáliában él tovább, de ismerik egész Európában – írta a Népújság 1975-ös lapszámában.
Varga László „Farsang, hevesi farsang” c. írása az 1975-ös Népújság januári számában jelent meg. A szerző részletesen kitért arra, hogy eleink miként ünnepelték a farsangot:
“Még egy évszázaddal ezelőtt a Heves megyei falvak farsangi rendezvényei régen várt ünnepek voltak és sok kedves régi szokás fűződött hozzájuk. A farsangi mulatság „három napokkor”, „bőt fogadó” vagy „száraz” szerda előtt megyeszerte dívik. Elkezdik a táncokat farsangvasárnap mise után és három napon keresztül szakadatlanul folyik. Felnémeten farsang harmadik napján, „húshagyó” kedden, 10—12 legény rendezi az „ivót”. Ezek hamvazószerdán jelmezbe öltözve, mindazokat a házakat bejárták, ahonnét a lányok részt vettek a mulatságban, és innen szalonnát és tojást szedtek össze. Ebből azután rántottat készítettek a falu kocsmájában és egészen csütörtök reggelig lakmároztak belőle. Apcon meg az volt a szokás, hogy a legények „száraz” szerdán harmonika mellett tepsiverés és kolompolás között „búcsú” módjára keresték a farsangot. A hevesi, nógrádi, borsodi palócok között sok népszokás őrzi a farsangi vidám napokat. A kántálók házról házra járnak és farsangkor karneválherceg nevében üdvözlik a lakosokat, különösen a fiatalokat.
A farsang ősi hagyományok szerint a párválasztás időszaka és a különböző játékok is a párválasztást segítik elő. A legények összebeszélnek, jelmezt, álarcot vesznek és bekopogtatnak a kedvük szerinti lányos házhoz, hogy megnézzék odahaza a leányt, olyan takaros-e, mint a bálteremben volt. Ez a nősülendő fiatalember részéről titkos érdeklődés, hogy minden követelménynek megfelel-e a farsangi bálteremből megismert leány. A farsang végét a remélők, a kántálók zárták le, akik az utolsó „kövér héten”, „zabáló csütörtök”-ön végigjárták a falut. A farsang kiemelkedő napja a húshagyó kedd, amikor a legények muzsikaszóval vonulnak végig a falun, maskarába öltözve bekopognak a lányos házakhoz. A farsang végét a bojt és a farsang párviadala — Ciberének és Koncnak, a böjt és a telt fazék megszemélyesítőinek küzdelme zárja be.
Amíg a falvak lakói között hagyományos és ismétlődő szokás szerint zajlik a farsang, addig a városi polgárság másként ünnepel. Remenyik Zsigmond, a közismert író egri visszaemlékezései szerint ilyenkor megtelt a kaszinó, a nőegylet egymás után hirdette összejöveteleit, zsúrokat rendeztek társadalmi hajlandóságú hölgyek. Télen egyik bál követte a másikat, a nőegylet bálja, a kaszinó bálja, a tiszti bál és jogászbál, ezenkívül még néhány improvizált összejövetel és teadélutánt. Ismerkedtek a fiatalok és a felnőttek is megjelentek, hogy — különösen a nők — megcsillogtassák egymás és a város színe előtt káprázatos ruházatukat és szánalomra méltó életük kicsinyes fordulataival egymásnak eldicsekedhessenek. Efféle’ alkalmak, bálok, összejövetelek és házi zsúrok, teák igen alkalmasak voltak arra a célra, hogy egymás életét keserítsék a polgárok, hogy kibéküljenek és haragot ültessenek, összemelegedjenek és egymástól elhidegüljenek. Fiáker érkezett időben a hóstyai és külvárosi házakhoz, hogy a miderbe szorított hölgyeket és a frakkba öltözött urakat az ünnepély színhelyére szállítsa, kiáltozó kocsissal a bakon és sántikáló öreg lovakkal a kocsi előtt.”
Forrás: Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám) | Könyvtár | Hungaricana
