A Karácsony a keresztény kultúrkör legfontosabb ünnepe, az adventi ünnepkört zárja le. Karácsonykor a keresztény ember Jézus Krisztus, a Megváltó születését ünnepli.
Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalra.
A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.
December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.
A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét.
Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.
Régi magyar karácsonyi szokás: a karácsonyi ének
Sok modern filmben köszön vissza ez a szokás a mai napig, és külföldön néhol még mindig találkozhatunk élőben is azzal a jelenséggel, mikor gyermekek kisebb csoportokba verődve „házalnak”, karácsonyi énekeket adnak elő.
Bár ma már ez inkább egy szép szokás, régen ennek funkciója volt: a mendikálásnak nevezett szokás szerint ugyanis a szegényebb családok sarjai járták így az utcákat, és énekükért cserébe ajándékokat vagy ajándékra valót kértek, ezzel „koldulva” össze a karácsonyfa alá valót.
Régi magyar karácsonyi szokás: Szenteste szegényes vacsorája
Míg ma a legtöbb családban a Szenteste az ünnepi vacsora napja, ez nem mindig volt ám így. A hagyományok szerint ugyanis december 24-én egészen az éjféli mise végéig szigorú böjtöt tartottak, és csak kenyeret ettek, vizet ittak.
Az éjféli mise után a paptól kapott ostyát mézzel és fokhagymával fogyasztották (amely szintén a gonosz elűzését szolgálta), eztán került csak sor a vacsora tálalására amely a leggyakrabban bablevesből és mákos gubából állt.
Forrás: Fortepan,
