Bosszantóan keveset tudunk a hevesi várról, az biztos. Máig vita tárgya az ispáni vár, viszont a török palánkerődítésről maradt fenn adat, habár csak sejthető a pontos helye. Túl sokat erről sem tudunk, leírás, metszet nem maradt fenn róla (a világutazó Evlija Cselebi sem járt erre az egri vilajetben tett útján). Viszont fennmaradt egy zsoldjegyzék, melyet Hegyi Klára ismertetett a magyarországi török hódoltság várairól és őrségükről készített monográfiájában. Ennek köszönhetően megismerhetjük egy kisebb török vár őrségének összetételét a hódoltság északi részén.
Heves véglegesen csak Eger eleste (1596) tagozódott be a hódoltságba – bár egyes vélemények szerint már 1584-ben megépült a vár – és a tizenötéves háború végén erődítették meg és ekkor is kapott őrséget, miután lemondtak a korábban felégetett jászberényi palánk újjáépítéséről. A térségben a szultán birodalmának nagyobb várai ekkor Eger, Szolnok és Hatvan voltak, Heves szerepe a közöttük levő utak biztosítása és talán a közeli tiszai átkelők felügyelete lehetett (nem csak hadi szempontból: a szarvasmarhakereskedelemre kivetett adókat a szolnoki hídnál szedték be, és nem szívlelték a külön úton járókat). Vagyis nem egy nagy, kőből épült erősségről volt szó, hanem egy árokkal körülvett fa-föld váracskáról, ezért is tűnt el nyomtalanul (bár a XX. századi átépítések során talán előkerülhettek volna legalább az alapjai, ha keresték volna ezeket).
A zsoldjegyzékből kiderül, hogy Heves várába (kale vagy palanka volt a török megnevezése) Szinán egri pasa második hivatali idején helyeztek őrséget, a muszlim időszámítás szerinti 1015, vagyis az 1606. május 9-e és 1607. április 27–e közötti évben. Nem derül ki belőle a pontos létszám, de az biztos, hogy az őrség fő erejét a várvédő elit gyalogosok, a müsztahfizok adták. Parancsnokuknak és az egész vár kapitányának az egri portai janicsárok 5. tizedének (bölükjének) vezetőjét, Hüszejn Ibrahim csaust tették meg. Helyettese (kethüdája) Szulejmán Ali, az egri azabok 1.. agaságának 5. századosa (rejsze) lett. Két tizedes Szarvaskőről került át, ahol ugyanezt a pozíciót töltötték be.
A második csapatnemet a tüzérek (topcsik) adták, itt is csak a tisztek és egy tizedes ismertek. Mindhárman Egerből kerültek ide. A zsoldlista egri fejezete szerint az ottani (ágyú)szekerészek háromfősre zsugorodott egységét vezényelték át: az ottani aga, Kurd Díváne itt a tüzérek agája lett, ottani helyettese: Szinán Díváne itt is a kethüdája maradt, s tizedesnek magukkal hozták az ottani tizedest, Ali Musztafát (a zsoldlista hevesi katonákat felsoroló része a két főtisztet egri tüzér tisztnek mondja, a tizedest egri szekerésznek).
Az őrség lovassága, a fáriszok a lista szerint 81 főből álltak, de ebből csak 65 volt jelen. Az egri lovasok 3. agasága, amelynek utolsó három tizedét az áthelyezés előtt két egri elit lovassal (gönüllüvel), négy olyan egri lovassal, aki korábban nem ebben az agaságban szolgált, valamint két szarvaskői lovassal erősítettek meg. A csapat 9 hiányos tizedből állt, amelyben az átlagos létszám kevéssel haladta meg a hét katonát. A 16 hiányzó elhagyta a várat; az egység a máshonnan áthelyezettekkel és a 11 újonccal együtt sem teljes. Csaknem az összes lovas, 62 ember viselt balkáni eredetet mutató második nevet: 17-en az Abdullahot, 45-en a Dívánét (a “török világ” gyakran inkább “bosnyák/rác világ” volt).
Végül a másodosztályú gyalogosok, az azabok 16 embere maradt. Agájuk Juszuf Báli volt, akinek napi 26 akcsés zsoldot fizettek. Helyettese Mehmed Díváne, korábban cserépvári tüzér lett, a rác rejsz, Cvetko Milos az egri martalócoktól (ez a leggyengébb harcértékű és a legrosszabbul fizetett gyalogos egységet jelentette) került át, vagyis közöttük is szolgáltak délszláv eredetű katonák. Alattuk 2 tized összesen 13 katonával: heten egri azabok, négyen cserépvári azabok és müsztahfizok, ketten egri martalócok voltak korábban.
Kezdetben az őrség nem volt tehát túl nagy (a gyalogságnál csak 57 fő a biztos), de idővel gyarapodott még: Bethlen Gábor 1626-ban 200 lovasról és 300 gyalogosról tudott, ami figyelemre méltó adat, mivel a jóval nagyobb Hatvanét is csak 600 katonára becsülte.
Felhasznált irodalom:
- Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága: Oszmán védelmi rendszer Magyarországon. III. kötet. Budapest, 2007.
- Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest-Eger, 2009.
