A térség szerencsére nem volt sokáig kitéve a háborús harcoknak, de a zsidó lakosság elhurcolásának és a felnőtt lakosság veszteségeinek következményei az 1941-es 1949-es statisztikai adatokból is láthatók (10605-ről 10793-ra nőtt, de az utolsó békebeli népszámláláskor, 1930-ban 10124 volt, vagyis a növekedés jóval csekélyebb 1941-hez képest, az izraelita felekezet lélekszáma 331-ről 50-re esett). A szovjet csapatok, miután átkeltek a Tiszán, november 14-én ellenállás nélkül vonultak be Hevesre, melynek lakossága december 15-én kiürítési parancsot kapott a szovjet parancsnokságtól, mivel Malinovszkij marsallt és a 2. Ukrán Front főhadiszállását is a községben szállásolták el. A lakosság visszatelepülését március 17-étől engedélyezték.
Közben intézkedni kellett a földreformról is: a járás területén nagyobb mennyiségű felosztandó föld állt rendelkezésre, így a birtokreform viszonylag gyorsan lezajlott. Hevesen 1198 igénylő kapott földet, bár több családot, akiknek nem jutott, a Dunántúlra telepítettek. A földreform a helyi agrárnépesség régi igényét elégítette ki, többségében törpe- és kisbirtokosok kaptak földet, de a nagyobb (4-5 hold vagy több) birtokokat gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások kapták.
Megindult a járásban a demokratikus pártok szerveződése is: a Független Kisgazdapárt mellett a földreform végrehajtása során szerzett népszerűségre alapozva a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt épített ki bázist a helyi újgazdák körében, és a Szociáldemokrata Párt is hozzálátott, hogy kiépítse vidéki bázisát. Emellett a Polgári Demokrata Párt is megszerveződött, bár komolyabb bázisra nem számíthatott ebben a térségben.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944 december 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés által elfogadott nyilatkozatában elkötelezte magát az ország demokratikus átalakítása mellett és a biztosítandó szabadságjogok között kiemelte “az általános, egyenlő, titkos választójogot.” Az 1945. évi VIII törvény az előző, 1938. évi XIX. törvényhez képest döntő jelentőségű változásokat tartalmazott. A törvény megerősítette a szavazás titkos módját, eltörölte kötelező jellegét, valamint mindenféle vagyoni és műveltségi cenzust. A választójogosultság korhatára férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évre csökkent, ezzel eltűnt a nemek közötti megkülönböztetés. A szavazás területi listákra történt, olyan módon, hogy a törvényhatóságokból (25 vármegye, 12 törvényhatósági jogú város és Budapest székesfőváros) 16 választókerületet határoztak meg.
1945 őszére Magyarországon sajátos pártstruktúra jött létre: a koalíció pártjai a baloldali, jobboldali és a centrumpozíciót egyaránt lefedték, se bal-, se jobboldali ellenzéke nem volt. Az alábbi pártok indultak a nov. 4-i szavazáson:
Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) A nagybirtokkal való szembenállása és parlamenti ellenzékisége ismertté tették a parasztság között, ez hozzájárult ahhoz, hogy az egész parasztság érdekeit szolgáló szervezetnek látták és “régi érdemeire” való tekintettel az agrárnépesség jelentős része támogatta. Ugyanakkor a polgári életforma képviselőjének és garanciájának tüntették fel képviselői, így a polgárság képviselői is listáján indultak. A jobboldali pártok hiányában a korábbi jobboldali szavazótábor jelentős része is – egyéb választás híján – mellé állt, így az FKGP agrárpártból a paraszti baloldaltól a demokratikus jobboldalig terjedő spektrumú gyűjtőpárttá vált. Ennek lényeges előnye volt, hogy a katolikus egyház is támogatta a megyében, mely aktívan agitált főleg ifjúsági szervezetein és az iskolákon keresztül.
Szociáldemokrata Párt (SZDP) Marxista osztálypártként a szocializmus fokozatosan, távlati úton való megvalósítását tekintette céljának. Szavazóbázisa az ipari munkásságon alapult, de ekkor már nyitott volt a kispolgári és közalkalmazotti rétegek felé is. Vidéken azonban agrárprogramjának hiánya és a földreformban nem igazán látható részvétele miatt az MKP és az NPP mögé szorult a szavazatokért való versenyben. A hevesi járásban tagjaik jelentős részben kisiparosok, kisvállalkozók voltak (vidéken “iparos” pártként is emlegették az SZDP-t).
Magyar Kommunista Párt (MKP) Az illegalitás évtizedei után gyors ütemben látott hozzá a tömegpárttá szerződéshez. Marxista-leninista ideológiai beállítottsága mellett ekkor a polgári demokrácia megerősítését tekintették célnak vezetői. Főleg a munkások és kisparasztok, újgazdák szavazatait igyekeztek megszerezni. A megyei sajtóban gyakran támadták az FKGP-hez közeli parasztságot, feketézéssel vádolva őket, vagy a régi birtokosoknak visszaszolgáltatandó földek miatt.
Nemzeti Parasztpárt (NPP) Bár még 1939-ben megalakult, tényleges tevékenységét csak 1944 őszén kezdte meg. Radikális baloldali agrárpártként főleg a szegényparasztság és az újgazdák, valamint a népi származású értelmiség támogatására számított. Továbbá a nemzeti jellegre való hivatkozással olyan környezetben is visszhangot keltett, amely amúgy a munkáspártok hívására érzéketlen maradt.
Polgári Demokrata Párt (PDP) Korábbi liberális pártok vezetői alakították meg, de a konzervatív liberális politikusok és a nagytőke képviselői is szerepeltek itt. A választások idejére a Keresztény Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor és csatlakozott hozzá.
Az 1945 november 4-én lezajlott szavazáson Hevesen 6062 volt a jogosultak száma, melyből részt vettek 5685-en (93,78 %) Az alábbi táblázat mutatja a pártok eredményeit.
Párt neve | Szavazatok száma | % |
FKGP | 2679 | 47,57 |
NPP | 1750 | 31,07 |
MKP | 580 | 10,30 |
MSZDP | 526 | 9,34 |
PDP | 97 | 1,72 |
A kisgazdapárt itt is győzött, de megyei és országos átlagánál gyengébb eredménnyel. A baloldali pártok viszont jobban teljesítettek, Hevesen együttesen 50,71%-ot szereztek, ezzel megelőzve az FKGP-t. A legerősebb baloldali párt az NPP lett, hevesi eredménye különösen kiemelkedő: a két munkáspártot maga mögé utasította. Az MKP lehagyta testvérpártját, melynek teljesítménye elég gyengére sikerült. Valószínű, hogy az egykori nyilas szavazótábor (amely ugyanarra a szegényebb paraszti rétegre alapozódott) az MKP és az NPP között oszlott meg. A PDP teljesítménye, mint általában vidéken, itt is alig értékelhető.
Felhasznált irodalom: Grúz János: Heves története, 1969., Á. Varga László: Új úton…(Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből 1944. október 30. – 1945. május 7.), 1980., Nagy József: Az 1945-ös földreform Heves megyében, 1961., Vida István: A magyar népi demokrácia pártpolitikai struktúrája. Történelmi Szemle, 1985/1., Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története, 1944-1948, 1972., a Politikatörténeti Intézet Levéltárában az MKP és az SZDP pártszervező tevékenységéről és választási előkészületeiről, illetve az eredmények feldolgozásáról készült iratanyagok