Sveiczer Sándor polgármester és Heves városvezetése november negyedikén este, az Emlékezés Napján közös gyertyagyújtásra várta a hevesieket, tisztelegve az ’56-os hősök előtt, akik – akár az életük árán is – kiálltak a szabadság eszméje mellett.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján, a nemzeti gyásznapon fejet hajtottunk a megtorlás több száz kivégzett és több tízezer meghurcolt áldozata előtt.
– Amikor november 4-én hajnalban elhangzott a rádióban Nagy Imre drámai hangú rádióbeszéde, már megindult az általános szovjet támadás. Lezárták az országhatárokat, elfoglalták a stratégiai helyeket, és megkezdték a honvédség lefegyverzését.
A megszálló szovjet csapatok Heves megyébe Mezőkövesd irányából érkeztek, és mintegy 30 gépkocsival vonultak be Egerbe. Fegyveres ellenállás nélkül szállták meg a megyét. Hevesen is végigdübörögtek a tankok – osztotta meg a jelenlévőkkel Gy. Gömöri Ilona főmuzeológus visszaemlékező gondolatait.
Hozzátéve, november végétől elkeseredett ellenállási akciókban mutatkozott meg, hogy a lakosság nem akart beletörődni a forradalom bukásába. Országszerte sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek.
Az első sortüzek után mindenkiben bizonyossá vált, hogy nincs több remény. Csak a passzív ellenállás eszköze maradt – emelte ki.
– December 12-én a forradalom hívei békés tüntetést szerveztek. A visszaemlékezők szerint ott volt az egész község, mintegy hatezer ember vonult az utcákon. A tömegben diákok, kisgyermekes anyukák is felvonultak.
A salgótarjáni, miskolci és egri sortüzek megtörték az ellenállást, december 12 után már nem volt szervezett megmozdulás. Megkezdődött a terror. Időközönként megjelent egy dzsip vagy egy kisteherautó pufajkásokkal, összeszedték az embereket, és félholtra verték őket. Így tettek Dr. Besenyei Sándor ügyvéddel is. Decemberben még négy hevesi forradalmár került börtönbe, majd 1957 tavaszáig a többi helyi résztvevői is. Utolsóként Guba Dezsőt tartóztatták le, május 7-én – ismertette a helyi eseményeket a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.
A Heves Megyei Ügyészség 1957. júniusában készítette el a vádiratot Guba Dezső és 17 társa ellen népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt.
A tárgyalást Dr. Vida Ferenc vezette, ugyanaz a népbíró, aki Nagy Imrét is halálra ítélte. Ketten életfogytiglanit kaptak, többen tíz éven felüli börtönbüntetést. Egész Heves megyében ebben a perben születtek a legsúlyosabb ítéletek, melynek oka feltehetően az, hogy a résztvevők már 1956 előtt is osztályidegennek számítottak. Többségük 1963-ban, amnesztiával szabadult – mutatott rá a főmuzeológus asszony, majd neveiket a korabeli vádirat alapján, az ítéletek súlyosságának sorrendjében idézte:
- Guba Dezső tanár, szociáldemokrata, a hevesi munkástanács elnöke
- Szatmári János, a vádirat szerint a legszélsőségesebb személy, 1945 előtt csendőr
- Dr. Besenyei Sándor ügyvéd. Apja cséplőgéptulajdonos. A rendszer ellenségének számított. Az utcai tüntetők egyik vezetője volt. Nem érte meg az amnesztiát, Márianosztrán halt meg 1960-ban.
- Cziglédy Endre fogtechnikus, az újtelepi tanító, Cziglédy László fia, akit uszítással vádoltak
- Maczky Béla nemzetőrparancsnok. Nemesi származása miatt osztályidegennek minősült.
- Rózsa György gazdálkodó volt, a Kisgazdapárt megszervezője
- Csete György erdész. Maczky Béla helyettese, a nemzetőrség 8 fős készenléti egységének vezetője.
- Kiss János nemzetőr, 45 előtt csendőrhadnagy
- Nagy Sándor tanító, iskolaszervező. Rendszerellenes magatartás volt ellene a vád
- Szabolcsi István, Orosz Jószef, Veréb József, Király József, Mezei József földművesek
- Szeredi Miklós tanító az ötödrészi iskolában. Maczky Béla motoros hírvivője, a szovjet csapatmozgások megfigyelője
- Csépány Béla és Ragó Ferenc kisiparosok, akiket a helyi vezetők bántalmazásával vádoltak.
- Guba Lajos katona, gépkocsivezető nemzetőr, aki ellen a legfőbb vád a fegyverrejtegetés.
Az elítélteken kívül emlékeztünk azokról a hevesiekről is, akik az események áldozataivá váltak. Kovács József, Guba Dezső forradalmár barátja menekülés közben fulladt a Morva folyóba. István Éva, aki Hevesről került Budapestre a Corvin-közi felkelők közé. November 9-én érte halálos lövés menekülés közben, Tarján községben.
Az 1956. október 23-i, és az azt követő események elhozták a forradalom és szabadságharc győzelmét. Október 28-tól – miután Nagy Imre elismerte a felkelés jogosságát – a szovjeteket kiszolgáló kisebbség kivételével egy békés, reményteli újrakezdésre készülődött az egész ország.
A háttérben zajló nagyhatalmi egyezkedések azonban ismét végzetessé alakították ennek a kis európai államnak a sorsát. Amerika és a Szovjetunió vezetői háttéralkut kötöttek. Az USA elnökének és külügyminiszterének a döntése, miszerint nem avatkoznak be a magyarországi eseményekbe, vagyis az oroszok szabad kezet kapnak, megpecsételte a forradalom sorsát.
1956. november 4-ének hajnala súlyos tragédiával köszöntött ránk. Négy órakor megkezdődött a második szovjet intervenció, egy hadüzenet nélküli háború. A harc egyoldalú, kegyetlen és rövid volt. A fiatal pesti forradalmárok és a többi bátor harcos hiába próbált ellenállni, a túlerő ismét győzedelmeskedett. A hősök kiontott vérétől ázott pesti utcák és a rommá lőtt házak jelezték a forradalom és szabadságharc dicsőségének komor végét.
Így lett november 4-e az idegen hatalom ellen küzdő magyar nemzet gyásznapja.
