A biztosító nem fizetett, hiába számítottam a segítségére: legalább egy ismerősünktől hallhattuk már ezt a mondatot, pedig az esetek többségében elkerülhető lenne a probléma. Peremiczki István biztosítási szakértő szerint a leggyakoribb hiba az, hogy nem a megfelelő értéken biztosítják az ügyfelek a vagyontárgyaikat, de rendszeresen előfordul az is, hogy a kárbejelentésnél nem egyértelműen fogalmazzák meg a történteket. Mint mondta, ha jó a szerződés, és az ügyfél kellő tájékoztatást kapott a biztosításközvetítőtől, akkor egy esetlegesen bekövetkező káreseménynél sem érheti hátrány a biztosítottat – adta hírül a biztositaskonnyen.hu.
A közhiedelemben elterjedt tévhitek miatt sokan egyáltalán nem veszik komolyan a biztosításokat, mondván, ha baj van, akkor sem kapnak majd egy forintot sem, pedig ez egyáltalán nem igaz: a biztosító többnyire abban az esetben nem fizet, ha az ügyfél vagy a biztosításközvetítő hibázott valahol, ugyanis a biztosító korántsem vállal minden kockázatra biztosítási fedezetet.
Peremiczki István biztosítási szakértő arról beszélt, hogy rengetegen már a szerződés megkötésekor rossza adatokat adnak meg, így nem valós értéken biztosítják a vagyontárgyaikat.
„Az úgynevezett újrapótlási értéknél jellemzően az emberek spórolás miatt adnak meg alacsonyabb összegeket, hogy ne kelljen akkora díjat fizetniük, de ilyenkor a kártérítés is arányos, ez a biztosító törvény adta lehetősége. Avult értékről akkor beszélünk, amikor a használt vagyontárgy aktuális értékét, azaz a technikai értékcsökkenéssel figyelembe vett értékét határozzuk meg.
A helytelenül megadott értékelési mód és az alacsonyabb biztosítási összegek megadásánál beszélhetünk az úgynevezett alulbiztosításról. Ilyenkor a helyreállítást önhibánkból nem tudjuk annyiból megvalósítani, mint amennyit a biztosító fizet részünkre” – közölte.
Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a megfelelően megállapított biztosítási összeggel (beleértve az értékváltozások nyomon követését és bejelentését) és az értékkövetéssel válik kivédhetővé az alulbiztosítottság.
A biztosító az alulbiztosítottság mértékét az értékelési mód figyelembe vételével határozza meg.
„Ha tehát a vagyontárgyat avult értéken biztosítjuk, akkor kár esetén a biztosító az avult érték alapul vételével határozza meg, hogy a vagyontárgy alulbiztosított-e, és ha igen, milyen mértékben. Jóval nagyobb mértékűvé válik az alulbiztosítottság, ha újrapótlási értéknek az avult értéket adjuk meg. A legtöbb biztosító nem érvényesíti az alulbiztosítás következményeit, ha annak mértéke nem haladja meg a 10 százalékot” – hívta fel rá a figyelmet a szakértő.
Hozzátette, létezik felülbiztosítás is, de ez nem vezethet semmilyen esetben sem meggazdagodáshoz. A biztosító mindig reális értéket néz, de csak a valós értéket és a felülbiztosításból származó díjtöbbletet fizeti vissza.
Peremiczki István felhívta rá a figyelmet, hogy a szerződő az a személy, aki fizeti a biztosítási díjat, a biztosított pedig csak az lehet, akinek a vagyontárgy megóvásához érdeke fűződik. A biztosító káreseménynél többnyire a biztosítottnak fizet.
Szerződéskötéskor fontos ügyelni arra, hogy az értékek jók legyenek, és minden információt megadjunk a biztosítónak. Lakásbiztosításnál például fontos megemlíteni, hogy az ingatlan lakatlan-e, hogy kik laknak benne, vagy hogy éppen üzemel-e vállalkozás benne, és ha igen, akkor milyen, mert többek között ezek is befolyásoló tényezők.
Ha már megtörtént a baj, a kárbejelentést sem szabad összecsapni. Jó, ha tudjuk, hogy a kár felfedezésétől számítva általában két munkanapon belül meg kell tennünk a kárbejelentést.
„Úgy kell megfogalmazni a káreseményt, hogy ne tudjon belekötni a biztosító. Ne legyenek benne olyan kétes félmondatok, amiket félre tudnak érteni. Érdemes tanácsadó segítségét kérni a kárrendezésnél, hogy a beküldött dokumentum szakszerű legyen. Egy-egy hiba miatt ugyanis nagyon elhúzódhat a kárrendezés, de nem egy esetben félre is siklik az egész” – tette hozzá a speciális felelősségbiztosítási szakember.
Ha nem adjuk meg jól a kár összegét, és csak a végén derül ki, hogy a helyreállítás jóval drágább, azt a biztosító nem nézi jó szemmel.
Fotókat is mindig ajánlott készíteni, mert a biztosító minden esetben azt nézi, hogy a káresemény hihető-e, történhetett-e úgy.
És mivel néha a leglehetetlenebb helyzetek is előfordulnak, csak képi dokumentációval lehet ezeket alátámasztani. A biztosító emellett minden esetben elvárja a kárenyhítést is, vagyis az arról való gondoskodást, hogy nagyobb kár ne keletkezhessen. Ez a biztosított kötelezettsége, ezért is fontosak a korábban készített képek és videók.
Mivel a biztosítás tulajdonképpen csak egy ígérvény, nem árt, ha szakember végzi a megkreálását. Ha jó a szerződés, és megkapta a megfelelő tájékoztatást az ügyfél, akkor nem érheti baj őt a későbbiekben.
„Egy ilyen szerződéshez kapcsolódó feltétel általában több tíz oldalas, amit az átlagember nem olvas el, de a mai világban már átfutni sincs nagyon ideje. A biztosítási szakértő feladata, hogy olyan modulszerű szerződéscsomagot állítson össze, amely megfelel az ügyfél egyedi igényeinek. Mindig van egy alapfedezet, ezt lehet kiegészíteni a legkülönbözőbb extrákkal” – magyarázta a szakember.
A biztosítási szakértő beszélt arról is, hogy a koronavírus-járvány miatt a szerződéskötéseknél lecsökkent a kontaktusszám. Míg korábban a biztosításközvetítő munkatársai kimentek a helyszínre, és láttak sok mindent, ma már az ügyfél érdeke, hogy megfelelő adatszolgáltatással, képekkel és információval lássa el az alkuszt.
Végezetül mindenkinek azt javasolta, hogy csak hiteles és tapasztalt biztosítási szakértőt kérjen fel a feladatra, aki naprakész információval rendelkezik a piaccal kapcsolatban.
