A hagyományos kabaré műfajának egyik utolsó képviselője hagyott itt bennünket január 16-án, éjjel. A humorista komoly harcot vívott a koronavírus ellen, amit az év elején kapott el. A múlt szerdán még arról szóltak a hírek, hogy jobban van, nem került lélegeztetőgépre, de szervezete a hétvégén már nem bírta tovább, és a művész – alig pár nappal a 82. születésnapja után – örökre lehunyta szemét.
Sas József 1939. január 3-án született Békéscsabán Polacsek Józsefként. Négy és fél éves volt, amikor színész édesapját elvitték a nyilasok, ekkor már a budapesti Klauzál utcában laktak, a 35-ös számú házban. A háború alatt és után nagyon szerény körülmények között éltek. Mostohaapja asztalosként kevés pénzt tudott hazaadni, édesanyja ingvarrásból próbálta eltartani a négyfős családot. Hogy valamivel ő is hozzá tudjon járulni a kasszához, megkérte édesanyját, hogy tanítsa meg varrni, és állítása szerint „az egész környék fürdőnadrágját ő varrta”. Felnőttként bevitte az irodájába anyja varrógépét, mert – ahogyan ő fogalmazott – egyfajta visszapillantó tükör volt, és ha valami elkezdett nagyon jól menni, akkor elég volt ránézni.
Minden kabarémban volt valami – ha más nem, egy félmondat, egy nézés, egy gesztus –, ami onnan jött, abból az egész szegénységből.
Édesanyja tanácsára kezdtek el járni öccsével, Imrével a Rózsavölgyi Kálmán Színiiskolába, abba az intézménybe, ahol többek között Hofi Géza és Sztankay István is tanult. Miután 1957-ben elvégezte az iskolát, a győri Kisfaludy Színházhoz (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) szerződött segédszínészként karkötelezettséggel. Ekkor változtatta meg vezetéknevét Sasra, ez volt ugyanis édesapja művészneve színészként.
Az apám miatt is, meg így jobban ki lehetett írni a nevem a plakátokra. Így ismert meg az ország – mesélte később a névváltoztatás okáról.
Díjai és elismerései
- 1980: SZOT-díj
- 1981: Jászai Mari-díj
- 1984: Karinthy-gyűrű
- 1985: Érdemes művész
- 1993: Erzsébet-díj
- 1995: A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje
- 2003: Kiváló művész
Sas József később tagja volt a Békés Megyei Jókai Színháznak, a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, a kecskeméti Katona József Színháznak, majd a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1973-ban lett a Mikroszkóp Színpad művésze, majd 1985-ben igazgatónak nevezték ki. Neve szinte összeforrt az intézménnyel, ahol több mint 35 évet töltött.
Sas József több évtizedes karrierje alatt nem csak a rádió- és televíziós kabaréknak volt állandó közreműködője, hanem önálló esteket is adott, több nagylemeze és könyve jelent meg, és sokak számára a szilveszter elképzelhetetlen volt nélküle. A műsorai óriási népszerűségnek örvendtek, bár annak a műfajnak, amit ő képviselt, megvoltak a kritikusai és persze a célközönsége is.
Pályafutása késői szakaszára árnyékot vetett 2005-ben kezdődött adócsalási ügye, amiért négy évvel később egy év felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték. A botrány az állásába került, 2009 júniusában kénytelen volt lemondani a Mikroszkóp Színpad igazgatói tisztségéről. Ebben az évben jelölték Kossuth-díjra, de az ügy miatt az előterjesztést visszavonták.
“Nem kaptam meg, hát nem kaptam meg. Mondok én valamit: ennek kevés jelentősége van. A civilek hiszik csak, hogy nagy jelentőségük van a díjaknak. Az olyan nagy színésznők, mint Tolnay Klári vagy Dajka Margit, soha nem engedték a nevük mellé írni a díjaikat. Nem fontos. A kisebb színészeknek elégtétel” – mondta.
A szórakoztatással ennek ellenére nem hagyott fel, a közönség szeretete a színpadon tartotta. 2012-ben új kabaré alakult a budapesti Fészek Művészklubban a vezetésével és a régi Mikroszkóp Színpad szereplőivel.
“Színész vagyok. A lényeg nem az, hogy hol játszom, hanem hogy játsszam, amíg tudok.”
2013-ban egészségi állapota miatt ugyan felmerült, hogy visszavonul, de ez nem jelentette a karrierje végét, utána is voltak fellépései, műsorai.
2018 novemberében ismét gyengélkedni kezdett, le is kellett mondani az összes fellépését, és 2019 tavaszán, amikor feleségével Thaiföldön nyaralt, kétoldali agyvérzést kapott. Egy különgéppel szállították Magyarországra, ahol hónapokig kezelték a budakeszi rehabilitációs intézetben, majd a Mazsihisz Szeretetkórházban. Néhány hónap múlva, július elején ismét bizakodva beszélt arról, hogy idővel talán sikerül majd annyira megerősödnie, hogy újra színpadra álljon.
A művész negyven évig élt boldog házasságban feleségével, Zsuzsannával, egy fiuk és egy lányuk született.
“Én sehol nem vagyok humoros. Abszolút rossz társasági ember vagyok. Mikor ülünk valahol, akkor elhúzódok. Csak a színpadon nyílok meg. A véleményemet is csak ott mondom el” – nyilatkozta egyik 2014-ben adott interjújában Sas József, aki magát a legjobb értelemben vett ripacsként határozta meg.
Nyugodjon békében!
