Január hatodika, a vízkereszt napja, melynek ünnepét a legtöbben a karácsonyfa lebontásához társítják. Ennél azonban jóval nagyobb a jelentősége. Az alábbiakban az ünnep eredtéről, valamint a hozzá kapcsolódó népszokásokról olvashatnak. A vízkereszt, más szóval epifánia – megjelenés – az egyik legősibb keresztény ünnep, Jézus megjelenésének ünnepe.
Az ünnep eredete több mint ezer évre nyúlik vissza, előbb keleten, majd nyugaton terjedt el a IV. századtól a keresztények körében, akik számára ez az ünnep – a karácsony létezése előtt – Jézus születésének, megkeresztelkedésének, a napkeleti bölcsek látogatásának és Jézus első, kánai menyegzőn tett csodatételének ünnepe volt.
Jézus születésével Isten megjelent az emberek között a földön. Születésének jele a betlehemi csillag volt, melyet követve a napkeleti bölcsek eljutottak hozzá, hogy köszöntsék őt, és hódolatukat fejezhessék ki. Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát ajándékozott neki. Aranyat a királynak, tömjént az istennek, mirhát pedig az embernek, akiket Jézus magában képviselt.
Jézust Keresztelő Szent János keresztelte meg a Jordán folyóban. Erről emlékezik meg a vízszentelés hagyománya, mely mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyházakban honos szokásként él.
Vízkeresztkor a kánai menyegzőről is megemlékeznek a keresztények. Ez a Megváltó első csodája volt, amikor is édesanyja kérésére a megfogyatkozott bort úgy pótolta, hogy a vizet borrá változtatta. Azt szerette volna megmutatni, hogy valóban isteni ereje van, és hogy segíteni szeretne az embereknek, előre mutatva a majdani megváltást is.
Idővel keleten és nyugaton megoszlott az ünnep jelentősége.
Keleten Jézus megkeresztelkedésének ünnepe lett, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatásának napja. A római katolikus egyház ezen a napon hagyományosan vizet és tömjént szentel, innen ered a vízkereszt elnevezés.
Népi hagyományok
A vallási ünnep köré különböző néphagyományok is szövődtek. Míg az egyház vizet szentel, az emberek erre a napra tették házszenteléseiket. A házszentelő nem a modern értelemben vett házavató mulatságot, hanem a házra és melléképületekre mondott áldást jelentette. Szenteltvízzel hintették be ezeket, és öntöttek is ebből a padlóra, hogy Isten oltalmába helyezzék, és az ő segítségét kérjék rájuk, ott élt napjaikra, állataikra. Az állatokat meg is itatták némi szenteltvízzel, hogy védve legyenek a betegségektől.
Az emberek magukra is locsoltak a vízből, hogy kivédjék a rontást és a betegségeket. A házszentelés végén az ajtóra az évszám és három betű, a G, az M és a B került fel, de két lehetőség is van, mit jelentenek a betűk: az egyik a napkeleti bölcsek neveinek kezdőbetűi, mely, mivel a vízkereszt az ő látogatásuk ünnepe is, lehetséges lenne. A másik lehetőség egy latin mondat, a Christus Mansionem Benedictat, azaz, Krisztus Áldja meg e házat ugyancsak egy kézenfekvő jelentés.
Szokás volt vízkeresztkor az esti csillagjárás vagy csillagozás, mely hasonló volt a betlehemezéshez. A papírsüveget viselő gyerekek a napkeleti bölcsek útját játszották el Betlehem felé.
Érdekes néphagyományok kapcsolódnak január hatodikához külföldön is. Olaszországban például egy Befana nevű jóboszorkány hoz ajándékot ilyenkor, egyes latin-amerikai országokban pedig ezen a napon tartják az ajándékozást karácsony helyett. A franciáknál és a mediterrán országokban a sütemények jutnak különleges szerephez: az egyik szeletbe ajándékot rejtenek sütéskor, és a szerencsés megtaláló a nap királya lesz.
Ahogy ma is, a vízkereszt a karácsonyfa lebontásának napja is. A régiek ezen a napon utoljára gyújtották meg a karácsonyi gyertyákat, minden díszt leszedtek a fáról, és elfogyasztották a maradék karácsonyi édességeket is. A fának egyetlen ágát hagyták meg, melyet betűztek egy szentkép mögé. Magát a fát felaprították, és elégették.
Forrás: femina.hu, babfalva.hu
